Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Somlyó György emlékére

 

 

Somlyó György emlékére

A seb és a kés

 

A Stílus, mint tiszta eszme, maradt utána.

Átütött a papíron, mint gézkötés alatt a vér.

Aki olvasta, hálás lett, hogy él.

Úgy tudta mondani, hogy kedv volt megoldani!

Esztétika, mint áldott állapot, érzést ellett.

Ami mélyen rejtve volt, derengeni kezdett.

 

Ahogy a lámpa fénye belesimult a szóba.

A Galaktika is azonosult vele. Kikötött csónak.

Helye lett a dallamban a hónak.

Az ige éle hántotta le a szellemről a lelket.

 

Madárzsivaj volt. A Hold az ecsettálhoz kellett.

Elszáll a harag. A hang. Esőt hoz a Messiás.

Szelek festették a tengert a kövekre.

A sós ég a tegnapból egy darabot levágott.

Kelyhekben kevertek illatot a lányok.

Egy trillát a rigó a tengertől elcsent.

S azt írta az ág a felhőre,

hogy a vers tényekbe szerelmes.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-07-12 07:00:10

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.