VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomVilágtalan január
vén ember ne írj szerelemről vén ember ne írj tavaszokról vén ember élj kegyelemből összehordott vén szavakból
vén ember örülj a pohár bornak ha megtűr az este köszönd meg ha itt talál még a holnap a reggelek visszaköszönnek
vén ember ugyan mit hiszel még a legendás lány rég halott te találtad ki a szerelmét porruhát öltött itt hagyott Ziháló szövegek III.
Most minden össze. Megfàzàs lehet, de kimaradt az orrfolyás, köhögés, nincs láz, alattomosan lehúzódik azonnal, le, a hörgőkre, kínlódva tolom a kocsit magam előtt, alig csúszik a levegő, s ha nem volna elég, a középső, aki nagyon lányos, nagyon nő, ma úgy jött haza mint egy túllőtt varacskos, a púderrózsaszín télikabáton centi vastag sárréteg, a csizma még koszosabb, bekerülnek hát a mosógépbe, a csizma mosózsákban, órákon át mosom, kímélőn, hangosan hörög a gép, gyanúsan hangos, vége, egyszer mindennek vége, kiszedem a ruhákat, Szonja kabátja, Zoé téli overálja cafatokban lógó korpusz, ezernyi Ollókezű Edward röhög a dobban, késfogú acélkarmú farkasok üvöltenek odabent, Tartozni valahova
Beköszöntem, befogadtatok. Bementem, kiutasítottatok. Beugrottam, kirúgtatok. Beszivárogtam, elgázosítottatok. Kopogtam, kalapáccsal adtátok vissza a ritmust a fejemen. Tánccal jöttem hozzátok, ruhámtól megfosztottatok. Arannyal jöttem, az aranyat velem megetettétek. Ezüsttel jöttem, a pénzt elkegyetlenkedtétek. Bronzzal jöttem, színesfém-telepre dobtatok. Pista bácsi
Micsoda idill. Kis konyha, az asztalon kissé kopott viaszos vászon terítő. Tisztaság van, és rend. Minden a helyén. Enyhült az idő, a szobában hideg a kályha, de a konyhában a sparhelt melege szétárad, meleget adva a bent szorgoskodónak. Pista bácsi a múlt télen maradt magára. Addig még megvoltak valahogy, jutott tüzelőre is, étel is volt az asztalon, amikor kellett. Az asszony már nagyon beteg volt, legyengült, de minden nap meleget főzött. Az a tél különösen hideg volt, Hó sem esett, és legalább húsz fok volt mínuszban. Orvost kellett hívni, de nem volt a faluban a doktor, valahol máshol volt rá szükség. Mire a mentők kiértek, Bözsi néni már elment. Nuit oltáránál
2. változat
Be ready to fly or to smite! (Liber AL vel Legis III./33)
Imádlak, Kígyószem! Fűzz a tűdbe, hadd legyek cérnád! Gyűszű és gyűszűnyi hely asztalodon hadd legyek!
„Istent kísért minden szenvedő.” Árnya szitakötőszárny, gyökerei béklyók, Brezsnyov díszeleg a Néphazugság-szemfedőn. Pásztort nyuvaszt, nyúz a nyáj, amit megragadsz, elveszíted! Gázmaszkos pribék nyüszít: kacsalábú, koravén gnóm a Megfeszített, Szerelmeim,
el ne hallgassatok. Legyetek a guta a nyárban, üssetek le súlyos szavaitokkal, aztán ápoljatok ragyogássá, vagy ha úgy tetszik, akkor olvasszatok a naplementébe. Merítsétek vérző szíveiteket tekintetembe, hadd gyógyítsam mindőtök sebeit, lássátok: nem kell három nap semmilyen feltámadáshoz. Halljátok szavaimat, ó, ti múlt, jelen és eljövő vöröslő szellemei, Séta celofánban
A Másik a tánc közben biztos összegyűri, bepiszkítja fehér blúzod, és egyéb, hessegetni való képek. A gyász, a katasztrófa, összeomlás már a kisujjamban, betöltöttem végre a javakorabelit, viszlát, középkorú, te tűnj innen a levegőbe, a gyertyák alatt nem volt torta, csak egy szép, fontos széndarab.
Derekad előtt a paplan kerítése, mi ez a pénzügyi vadság, hogy csak félig vetkőzöl, reggel ugye, zöldellsz majd kicsit nyersebben?
Összefutott a Márk téren Zsolt Imrével, aki bicegett, mint a sánta, mert legutóbb a fiai fociztak s megkérték, hogy legyen kapusuk. Ám hanyatt esett s azóta is úgy fáj a lába, hogy csoda az, hogy emberek közé ment – Mi van veled Imre? Úgy jársz, mintha a frontról jöttél volna haza! – Ezek a kölykök nagy szélhámosok! Nem tudtam kivédeni a gólt s hanyatt estem! – mondta Imre – Ejnye! Ezek a kölykök miatt sosincs nyugtod mi? – Á! Ne is mondd! Tényleg kezdenek az agyamra menni! De legalább a két fiam jó jegyeket hozna haza! Akkor még meg is bocsátanám nekik! Zsolt hangosan kacagott. – Ez nem is olyan vicces! – mondta Imre – Ne haragudj, rég nevettem én már utoljára s ha így meg tudsz nevettetni, akkor te bizony jó barát vagy! Imre mókásan vállat vont. – Gyere, üljünk be egy sörre! – mondta NŐREMEK
(avagy volna kedve megismerkedni velem?)
(groteszk tragikomédia egy felvonásban)
SZEMÉLYEK
első Férfi
második Férfi
Mintha raktárhelyiségben lennénk. A színpad hátulján és oldalt több helyen magasra polcolt székek halmaza; néhol nagy méretű faládák hevernek, az egyik előtt szakadt matracú vaságy foglalja a helyet. Amúgy szabad a tér, zavartalan mozgást semmi sem akadályozza. Öltönyös férfi érkezik jobbról, vállán próbababát cipel, s mielőtt a játékszín közepére érne, megtorpan; arcán zavarodottság és alamuszi ravaszság elegye. Megpillantja az ágyat, gondolkodóba esik. Éppen a fekhely felé indul, amikor berobban egy másik alak; úgy tűnik, a teherrel rakott után rohan, aztán méterekkel előtte mégis lefékez
MÁSODIK FÉRFI (csípőre tett kézzel) Hé!
ELSŐ FÉRFI (riadtan fordul felé; megszeppenve) Mi van?
MÁSODIK FÉRFI (támadóan) Mi az, hogy mi van!
ELSŐ FÉRFI (erőre kapva, határozottabban) Mit akar? Nincs jobb dolga?
MÁSODIK FÉRFI Maga mit akar?
ELSŐ FÉRFI Már megbocsásson, mennyiben tartozik magára?
MÁSODIK FÉRFI Minden gazság rám tartozik.
ELSŐ FÉRFI Kicsoda maga? Rendőr?
MÁSODIK FÉRFI Tessék, lebukott! Tehát elismeri, hogy rosszban sántikál. Valami nagyon rosszban, he?
ELSŐ FÉRFI Nem ismerek el semmit! Ajánlom, hagyjon engem.
MÁSODIK FÉRFI (fölényesen; kíváncsian) Mert?
ELSŐ FÉRFI Mit mert?
MÁSODIK FÉRFI Mit tesz mert? Na, ki vele! Mit tesz valaki egy nővel a vállán?
ELSŐ FÉRFI Semmi köze hozzá! Lekopik végre?
MÁSODIK FÉRFI Azt nem éri meg. Iur Humana Törött pálca köpte ítélet: ölelésem és ölésem tiéd lett. egyszerű panasz
a csend nehezen gyógyuló sebem helyetted rámboruló éjsötét ölel
hideg Ny. J.
Két napja folyton itt látlak magamban és hallom, hogy a csend atomokra hull. Sziklamorzsák... A szívemben harag van érthetetlenül, vállalhatatlanul.
Mi dolgod ott, a valón túli létben? Van-e ott vers, vannak lassú balladák, lelkes költőnek lenni ott is érdem, ott is vár rád talán néhány jóbarát? Tűzijáték, dunsztban Kis különbség
Azt írja a Facebook-on, hogy neki A pia folyékony pszichiáter. Túllépve a képzavaron, Eszembe jut egy s más régről. Emlékszem rá a cserepesi nevelőotthonból, Jandának hívták és Jazelinnek csúfolták, Mert már nevével is kilógott a sorból Az Évák, Erzsikék, Mónikák közül. Apja börtönből ki, börtönbe be, Az alvilágban Kisrablónak ismerték, Alkoholista anyja a 4-es főút mellett Ismerkedett autós férfiakkal, aztán Begyógyszerezve vonat elé ugrott. Janda úgy focizott, mint egy fiú, És úgy hisztizett, mint a lányok. Agresszív volt, mint Henry Fonda A Volt egyszer egy Vadnyugat-ban, És érzékeny, mint általában a csajok. Azzal az iciripiciri külöbséggel Darvadoztunk ugyanabban az időpontban Cserepesen, hogy ő állami gondozottként „Üdült” ott, én pedig „nevelőként”, Vb-titkári beutalóval nyaltam a sót. Búcsúlevél helyett
A fegyverem csövével szembe nézek, már nem remeg a kezem. Hogy meddig tart ez várakozás, nem tudom. Egy percig, vagy órákig, talán. Nem találtam racionális okot arra, miért ne tenném meg, miért ne húznám meg a ravaszt. Szerencsés vagyok, hogy nem a kétségbeesés juttatott elhatározásra. Minden következmény, a valóság kontinuitásának következménye, nem formális logika. Tehát, elkerülhetetlen. Ez nem búcsúlevél, nem összegzés, nem zárszámadás. Nincs miért, és nincs kiért. Amikor először értettem meg, hogy működik a világ, már akkor tudtam, hogy minden erőfeszítés hiábavaló, hogy értelmetlen ellenszegülni a belső törvénynek, amely etikát, és minden előítéletet felülír. Mert a szándék mindig megvolt a változásra, de a körülmények mindig előtolakodtak. 57 sor a falak ösztönlények a falak közelében mindenki ösztönlénnyé változik beleszalad a sötétbe és várja hogy a pokol felkínálja számára a lelkét mint autóknál a gumicsere kész lelkeket lehet rendelni ki ki tetszése és választott útviszonya szerint a pokollelkek érdekesebb mintázatúak és lényegesen jobban tapadnak a valósághoz a velük elérhető sebesség csak kozmikus mértékekben léphető ellentétben a jólelkekkel akik abszolút mértékben súlytalanok a legegyszerűbb közegellenállás is le tudja bénítani őket irgalmatlanul kicsi a kockázatvállalási koefficiensük így nem csoda ha készletkiárusításuk alkalmával sem találkozol sorbanállókkal bárki testébe könnyűszerrel beleéli magát de ugyanolyan könnyedséggel ki is lökődik néha a torkodban dobog de csak azért hogy emlékeztessen az időre aki tulajdonképpen maga az Isten csak még nem tud róla Január elseje Nincs szán, síléc, korcsolya. Semmi, Várószoba Innen nyolcszáz tengeri mérföldre 
|
