Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dinók Zoltán: Az írógép

 

 

Az írógép

 

 

Összefutott a Márk téren Zsolt Imrével, aki bicegett, mint a sánta, mert legutóbb a fiai fociztak s megkérték, hogy legyen kapusuk. Ám hanyatt esett s azóta is úgy fáj a lába, hogy csoda az, hogy emberek közé ment

Mi van veled Imre? Úgy jársz, mintha a frontról jöttél volna haza!

   Ezek a kölykök nagy szélhámosok! Nem tudtam kivédeni a gólt s hanyatt estem! – mondta Imre

–  Ejnye! Ezek a kölykök miatt sosincs nyugtod mi?

–  Á! Ne is mondd! Tényleg kezdenek az agyamra menni! De legalább a két fiam jó jegyeket hozna haza! Akkor még meg is bocsátanám nekik!

Zsolt hangosan kacagott.

–  Ez nem is olyan vicces! – mondta Imre

–  Ne haragudj, rég nevettem én már utoljára s ha így meg tudsz nevettetni, akkor te bizony jó barát vagy!

Imre mókásan vállat vont.

  Gyere, üljünk be egy sörre! – mondta

–  Oké. – egyezett bele Zsolt

Egy első osztályú presszóba beültek, ahol ugyan eléggé kigyúrt kopasz, tar fejű emberek voltak, de mindesetre azért barátságos hely. Pedig ezek az alakok Imrének egyáltalán nem tetszettek. Zsolt egy-egy pohár sört kért.

   Valamit el akarok neked mesélni! – kezdte Zsolt.

  Tessék! – mondta Imre

Tudod, Jánosról van szó.

     Mindhárman írók vagyunk, mondjad csak! – mondta Imre

     Nemrégiben megjelent egy jó novellája, ez kétségtelen. De amikor a lakásán voltam, egy fura dologra lettem figyelmes.

    Mire? – kérdezte izgatottan Imre

     A nappalijában tudod mit láttam? – kérdezte Zsolt

    Ugyan mit? – kérdezte Imre miközben ivott egy kortyot a sörből.

    Egy harmincas években használt írógépet. – mondta Zsolt kicsit cinikusan

    Írógépet? S Ráadásul olyan régit? – kérdezte Imre nevetve.

   Igen. De láttam rajta, hogy zavarba jött attól, hogy ezt észrevettem.

   Hát.. Nem is csodálom..

   Pedig jó barátai vagyunk neki, de hármunk közül ő a legrosszabb író!

   Hát persze hogy ő! – mondta Imre

  Mi sokkal jobb novellisták vagyunk! – mondta Zsolt

  De az írógéppel kapcsolatban nem mondott semmit? – kérdezte Imre

    Megkérdeztem, használja-e, de szerintem hazudott, hogy nem, mert írólapokat is láttam az írógép mellett.

  Azt mondtam neki, nyugodtan használja, legalább ennyiben is hasonlít a régi írókra.

   Erre mit mondott? – kérdezte Imre

  Hallgatott. S láttam rajta, hogy megsértődött.

  Mert hát tény, hogy ő a kortárs irodalmat nem szereti. – mondta Imre

   Ez nem jelenti azt, hogy száz éves írógépet használjon valaki! – érvelt Zsolt

  Na mindegy, ha valaki ilyen romantikus, akkor bocsássuk meg neki!

  Azt hiszem, mennünk kell! – mondta Zsolt

   Gyerünk, vár engem is a munka! – helyeselt Imre

Kiértek az utcára. Hideg volt, süvített a szél kegyetlenül, aztán egyszer csak összefutnak vitatémájuk alanyával, Jánossal. Először Zsolt köszön neki:

   Szép napot!

  Á! Zsolt! Imrével beszélgettél?

   Igen, velem fecsegett, de mi mindent! – mondta Zsolt

   Csak nem rólam beszélgetettek?

   De igen. – mondta Imre

  Látok valami gyanúsat a szemeitekben! – mondta János

   Semmi rosszat nem mondtunk rólad! – mondta Zsolt

   És most? – kérdezte János – mentek haza?

    Igen. – még elég sok a teendőnk! – mondta Imre

    Na, akkor én is megyek! – mondta komoly képpel János

  Hová? – kérdezte Zsolt

  Magánügy. – válaszolt röviden és mereven János.

  Akkor viszlát! – mondta Imre

   Ég veletek! – mondta János

S elváltak útjaik. De Zsolt valamit megérzett. Rafináltak voltak mind a ketten. Zsolt elment Imrével abba az irányba, amelyre János. S mit látnak? János az írószerboltba ment s Zsolt tudta, hogy ott festékszalag kapható.

   Látod ezt? – kérdezte Zsolt

   Igen. Látom. Valószínűleg festéket vesz az írógépbe.

Jót röhögtek mind a ketten. De Zsolt azt mondta:

   Hát ilyen írók is vannak manapság!

 

  
  
 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.