VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Hasznos élményeim foltozgatják a rongyos hétköznapokat, kiérezhetőek a szél zúgásából, csendes utcák kockaköveiből lépeim alatt, a harmóniából, amit mértani testek találkozási pontjain a hibátlan illeszkedések élménye váratlan kivál ma, a kötelező groteszkségek, gyűlölködések, s egymást alázások korában. E „kaotikus tendenciák” fölötti apróbb győzelem örömétől is lehetnek felbecsülhető percei néha a napnak, ha
Tanulj alázatot! Nincs szabadon mászkálás, nincsen most ölelés. Falak közé szorítva csak… Nem gondoskodsz: neked vásárolnak. S kanapé hív, s kényszerű pihenés. Ki elköltözik, ki kerül. A lakásban ajtókkal zsilipel. Nem peregnek napok. S ketyeghet a polcon: minden óra végtelenbe nyúlik el. Dali-féle cseppfolyós idő. Amorf.
Megtörtént, a királynő újból fölszabadult, aztán szüleim kihülő házára szállt le, pihenni. Megbámultuk a falra tapadó lélegző puttonyt; mert a királynő úgy döntött, az a megfelelő hely összesimulni, szusszanni egy jót, árnyékban.
Magányos voltam, nem része semelyik hű bolynak. Ugyanakkor tudtam, él a királynőm, a szép combú.
kificamodott az ágy lába öregemberek kése esik az idő poharába
A NAGY TISZTÁTALAN FÉNY
Amikor a nagy tisztátalan fény visszaad a halál nyelvű világnak és két lépésre vagy a rohanó angyal uralta égtől amikor a föld fekete szelleme a szomjúságtól kóvályogva - mérhetetlen időben - összegyűlik egy helyet, egyetlen helyet keresve amelyben megkerülheti a megrendült lassú természetet; amikor nem keresel senkit hogy vezessen, a magányt kertté varázsolva a félelembe merült magányt; amikor minden kihűl és a kiáltás amely betömi saját száját újabb, rettenetes, áthatolhatatlan kiáltással.
A könyvek másképp égnek, égnek is, meg nem is, mintha töprengenének közben, az elparázslók védőn borulnak az alattuk még sértetlen lapuló tán megmaradókra, nem lobogva égnek, füstszag sem szállong felettük, lomhán lángolnak, megadón omolva s fölpöndörödve,
Széthajtom könnyen mint
A borzalomnak arca van, a képzet mozdulatlan, azon túl, határon a limes, ahol a sötétbe borult árból dereng elfordult félprofil másfelé tágult íriszével, ködös, néma partszakasz kísértetfákkal. ezen túl a semmi. de határán a limesen légritka mozdulatlan fehér park hol öngyilkos füzek hóba hajolnak-
A SZÍVRITMUSSZABÁLYZÓ MARADHAT
Elég, ha rajongva örvendsz hajnalán a napnak, a fénynek, a napfénynek, gazdagnak, szegénynek, mosolyogva átköszönsz a túlélő ágyszomszédnak. Elég csak tiszta tudattal ébredni, figyelmesen, leltározva nézni körbe, óvatos, magzati fejforgással, bácsi, néni, elnyomva az emlékező, hasonlítgató gondolatokat, vagy legalábbis elhallgatni, tagadni rezdületlenül, visszatenni a polcra az aláhúzkodott T. Bernhard-kötetet, lenémítani a laptopot, tévét, rádiót, okostelefont, a kávéfőző és a szívritmusszabályzó még maradhat, aztán irány a lapuló-túlélő-érdemrend-átadó ünnepély, hol vár rád a vérplazma-svédasztalnyi letérkövezett jövő.
Vergiliusi alternatíva
Végzetes út fele hajtja a lába, menteni indul a Dante nyomába. Máglyaparázsnak erős tüze régen várja e testet a lávavidéken.
Üszke leperzseli, serceg a talpa, kínja sziszegve bevinnyog a dalba. Fűtnek az ördögök egyre, ha fáznak, nincs foganatja ma már a fohásznak.
Van egy szekrény a lenti szobában, Engem a helyek hagynak el... Engem a helyek hagynak el. Rezdülés nélkül, épp annyival (Minden alattam úszik el.) Karok kitárva, egy vizen lebeg, Az idő is kitart.
a hiány megkövetése
szerettem volna megszegni minden szabályt amik eddigi félelmeimet megtartották most már fokozatosan számolnék le velük
üres fenyegetés ez tudom egy magába roppant vénember képzelgései múltról jelenről módszere hogy felszögezi magát a felidézett szavakra és azonnal el is felejti őket
levelek – honnan? az eszmélés előtti Hargitáról? a gödi szabadság-csillámlásból, rezgő várakozásból? az egyetlen kocsisorrá merevült Amerikából? vagy a szél-borzolta habú Pontus mellől, az értelmetlen vartyogású barbárok közül?
levelek – kinek? "kedves nénémnek"? a képzeletbeli összeségnek? vagy bizonytalan megszámlálhatatlanságban ennek, annak? meddig önmagadnak és mettől énnekem?
a fasizmus nem fekete-fehér kép, tévedés, hogy úgy esik, ahogy puffan, vagy hogy mindig valaki mással, mint a halál példának okáért
és nem is karlendítés, ami elijeszt, inkább melengető ölelés, puha, otthonos, betakar, házsártos gangnéni a körfolyosón, hiányozna is, holnap majd cukrot ad, elveszi
Éji sóhajok/1.
Az éjmadár, ha átsuhan a városon, éjfélre jár, én az utcát mosom, a vízsugár poros járdákra üt, üvegszilánk, szemét, csikk mindenütt. Kocsmák előtt ne állj, komám, rendet kell tenni itt már jókorán, attól se félj, hogy asszonyod seprűvel ütlegel, a szemetet együtt söpörjük el...
A zsalu sarokvasa kilazult. A Koppar Köldüs – gondolatnyom, vasútállomás, Egy világon felüli Alul. Virtuális főváros. Koherens Falu. Tenor akcentus, basszus hanghordozás. Ahol most megáll az egyetemesség-expressz. Jelzés, Anzeichen, az olvasó tudomására hozni Akarás, kundgebende, a teljességgel jelen lenni „Hagyás.” Az érkezési oldalon: unikális Indulás. Önmagunk számára, mind-mind kimondja most magát, És ahogy elhangzik a Legfelsőbb Szájból, kabát, Gombok, a csikófejű cipőhúzó, a Solenard. A nyár!
BLOOMSDAY
Idén is csütörtökre esik, pont úgy, mint amikor az első példányokat hozták, az angol kiadó nem látott benne üzletet, nem vállalta, de csütörtököt mondott vele a párizsi nyomdász is, mert először nem akadt elég w a szedőtermükbe, ami a francia regényekben, ugye, ritkán okoz gondot, de akkor nagyon is kellett volna ebbe az angol szövegbe, ehhez az ugyancsak terjedelmes könyvhöz, wolt wele gondja szegény Sylvia Beachnek, elég.
Akár 72 órás hidratálás szellemírtással egybekötve Kétféle komlóval verte fejbe anyósát a sörfesztiválon
A mocskos folt (The Filthy Stain)
Gondold át az életet, mely szentség Amely törékeny és tiszta, éteri Óvatosan érintsd meg ujjaiddal Mintha kocka alakú tojás lenne Majd törd fel, hogy lásd hitvány kotyvalékát A mocskot, amit tartalmaz.
A ködös jövő előttünk jár; sietünk, Hogy utolérjük csúszós lépéseit De mindig késésben vagyunk; Ő már kicsomagolt, amikor megérkezünk; Lépéseit vizsgálgatja, Amelyeket maga után hagyott, A mocskot, amely körülveszi.
|
