Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó: Optimizmust mindenáron?

 

 

 

 

Optimizmust mindenáron?

 

 

Hasznos  élményeim  foltozgatják  a  rongyos  hétköznapokat,

kiérezhetőek  a  szél zúgásából,  csendes utcák kockaköveiből

lépeim  alatt,  a  harmóniából, amit mértani testek találkozási

pontjain a hibátlan  illeszkedések  élménye váratlan  kivál ma,

a kötelező groteszkségek,  gyűlölködések, s egymást alázások

korában.  E  „kaotikus  tendenciák ”  fölötti  apróbb  győzelem

örömétől  is  lehetnek felbecsülhető  percei néha a napnak, ha

lerázom magamról az  előítéletek kényszerzubbonyát, a reflex-

szerűen  uralkodóvá  vált melankolikus  hangulatot,  s ezt  már

az  ébredés pillanatában  tűzöm  ki célomu l a ”félig üres, vagy

inkább  félig  telt  a pohár”  közismert példázatával.  A  státusz

ugyanaz,  tőlem  függ  az értékelése. Kell  lennie pillanatoknak,

időből  kikényszerített   feltételes megállóknak   olyan  vidéken,

még a nagyvárosok kellős  közepén is,  s a legzsúfoltabb napon

céljaim hajszolása közepette, – ha csak villanásnyi is, – ahol és

amikor eluralkodni hagyok magamon valami érzést, gondolatot,

hangulatot,  egy  szép táj varázsát,  eseményt,  vagy  tekintetet,

ami megtalál, magával ragad, élményszerű nyomot hagy, amire

visszagondolhatok, újra és újra megélhetem.  Elégedett  leszek,

mint aki kincseket keres és talál. Hiszem, megkaptam  a sorstól

a  legtöbbet, ami adható,  az akaratom  fölötti  döntések jogát, s

az optimista, életigenlő szemléletet.

 

2022. március 27.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-09-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.