tépett papíron csonka vers hiányosan emléknyomok ki tudja már mi volt a rím törött gerincű mondatok fogódzó nincs csak fél szavak kettéfűrészelt útjelek ki tudja hova nem vezet álom volt kézzelfogható vagy füstként lebbenő való titkot feszítő ismeret ki tudja mi a nem lehet tépett papíron csonka vers illesztené a gondolat ragasztaná a képzelet ki tudja már hogy volt-e rím és neki írtam vagy neked
jó dolog elmúlni meghalni megdögleni vagy kellemetlen netán erről nincsenek hiteles tudósítások beszámolók
ki találkozott már valakivel aki pecsétes dokumentummal igazolta újjászületését
pompás kaland lehet pedig a reinkarnáció kiváltképp ha nem tetűként bolhaként patkányként esetleg harmadik világbeli éhenhalóként lépünk ismét a nagy porondra
Ragyogjon a gyöngy és törjön a zománc! Karcsú angyal vetkőzzön testes zongorán. Zafír, smaragd, jácint: hegedűn hajtincs. Legyen az ecsettálban „kék” az óceán.
Szél fújja a hárfát és pengesse Malvin! Bíbor ajkak botoljanak meg a búgó oboán. Ezüst hal csobbanjon, ne a kormorán! Aggodalom halkul, eltűnik a ránc? Bársony pupillákból kiszökik a láng.
Asszony lesz a hajnal és reggelre hiány. A sok harapástól elkékül a szánk.
A hím rozmárok Alaszka partja mellett Egy kis szigetecskén Időnként összegyűlnek Agyaruk minél nagyobb Annál nagyobb helyet Szakítanak maguknak Azután elhevernek Egy kicsit hemperegnek Néha kagylót zabálnak Nézd csak törött agyart Nem hinnéd, mind vadállat Ez ám a furcsa móka A rozmár hím találka Szikrázó napsütésben Mosoly a téli égen Alaszka partja mellett Egy kis szigetecskén Egy parti hímbuli
El fogom felejteni El fogom felejteni hogy ott voltam El fogom felejteni hogy ott voltam veled El fogom felejteni hogy ott voltam veled a téren El fogom felejteni hogy ott voltam veled a téren vagy a réten El fogom felejteni hogy ott voltam veled hogy a réten vagy a téren El fogom felejteni hogy ott voltam veled és nem lényegtelen El fogom felejteni hogy veled voltam ott habar nem lényegtelen El fogom felejteni hogy ott voltam El fogom felejteni magát az emléket El fogom felejteni akar tetszik nekem akar nem El fogom felejteni akar igen akar nem El fogom
Megőrültem ez nyilvánvaló! Megyek az utcán szirénázva május van mégis hull a hó Csak én tudom: mentőautó vagyok magamat viszem hordágyamon stabil oldalfekvésben megkésve Bárhogy sietek mégis meghalok Nézem: se légzésem se pulzusom Ekkor kitöltöm dögcédulám s irány a hullaház!
(Félek hogyha az eset kitudódik elítélnek halottkémkedésért)
"Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van..." (Apcsel., 2:15)
Láttalak Uram, a moccanatlan ablaküvegen át, színes, kötött sapkádban, kinőtt nadrágodban ócska tarisznyáddal a válladon egy használtruha-bolt ajtaján fordultál be éppen, és az óra pontban hármat ütött, mint azon a napon, amikor az emberek megértették egymást, pedig mindenki más nyelven beszélt.
a szavak nagy jégkockákba vannak zárva és te nyugodtan sétálgatsz közöttük egy mosolyt is felraktál arcodra hogy vagányul nézz ki folyton lobogtatja a szél néha le is potyog vagy ráragad egy idegen arcára és neked új mosolyra lesz szükséged hogy a helyébe akaszd újra és újra egészen hajnalig amikor fáradt arcod hirtelen összetörik az utca sarkán a jégkockák őrült táncot járnak a neved körül mely szintén jégkockába van zárva
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
