Kántor Zsolt versei (Szél fújja a hárfát, Lassú hozzáférés)
Szél fújja a hárfát
Ragyogjon a gyöngy és törjön a zománc!
Karcsú angyal vetkőzzön testes zongorán.
Zafír, smaragd, jácint: hegedűn hajtincs.
Legyen az ecsettálban „kék” az óceán.
Szél fújja a hárfát és pengesse Malvin!
Bíbor ajkak botoljanak meg a búgó oboán.
Ezüst hal csobbanjon, ne a kormorán!
Aggodalom halkul, eltűnik a ránc?
Bársony pupillákból kiszökik a láng.
Asszony lesz a hajnal és reggelre hiány.
A sok harapástól elkékül a szánk.
Lassú hozzáférés
Meg kell nyomni a tetejét
Szökik belőle a szél
Az illatos kert
Mint emberi lélek
Kortárs zombik s a nagy igények
Aufklerung és a Zeitgeist
Avagy: a világ ellejt –
Belélegezzük majd ki is fújjuk
Az álmosságot
Majd újra szívunk -
Sőt magunkra öntjük
Felöltözünk bele
Állj! Ez csak a szövetség fele
Megjelent: 2015-09-30 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
