Birtalan Ferenc: Madarak
(Kiragadott részletek Alfred Hitchcock és
Christian Morgenstern levelezéséből)
Szigorúan korhatártalan!
xxx
Éheznek a karvalyok,
hiába úsznak halrajok.
Nekik egér, nyulacska kéne.
De a hal mé’ ne?
xxx
Nektárfaló kismadár,
virágkehelyhez inni jár.
Előre-hátra száll, ha kell:
ez ziher kolibri-jel.
xxx
Ha nem tudnád, a kócsagok,
vékonykák, de jó nagyok,
s mindemellett orvhalászok.
De ki nem az, hogyha rászok?
xxx
Finom étel a libamell.
Kérdés, hogy vad, vagy sima kell?
– Nem mindegy: színes-e, fehér,
ha már a szájunkon befér?
xxx
Figyeljed meg a sasokat,
miként ápolják hasokat!
Legyen bárány, kicsi kecske,
attól jönnek egyenesbe.
xxx
Akik kígyót, békát esznek,
általában gólyák lesznek.
Ha azt látod: lába vágott:
keressed a török srácot.
xxx
Kopasznyakú dögevő.
Ismered? A keselyő!
Hatalmas a teste, szárnya.
Ő az egek hiénája.
xxx
Úgy iszik, akár a gödény!
De hal megy a gégecsövén.
Leereszti, nyeli tán?
Ilyen ez a pelikán!
xxx
Na, és itt a házi veréb,
miért nem jött – kvázi – elébb?
Mert morzsáért ment, magért.
Azért!
xxx
Kopog, figyel (csuszka), harkály.
Neki a fa: ételtartály.
Nyüvezi a beteg kérget.
Nagyon rühellik a férgek.
xxx
Ha a rigó dorombolna,
bizonyára macska volna,
s rigászni járna a kertbe.
Lásd mint fönt, persze.
xxx
Figyeld meg a struccokat.
Nem vackolnak túl sokat:
pár kődarabból raknak fészket.
Nagylábúak és merészek.
xxx
Varjúban a dolmányos
városban csak szórványos-
-an előforduló. Mondhatni: unicum.
Így mondta anyukám.
xxx
Varj vagyok, a vetési.
Nincs nekem vezetési
engedélyem.
Csak rep-kedélyem.
xxx
Mert az eget befestettük,
s a kész tavaszt jelentettük,
cikázgatunk, munka semmi.
Csupán lazának kell lenni.
xxx
A fecske farka villás.
Ne számíts arra: grillázs
az a bizonyos reggeli.
Lehet, hogy mással lesz teli.
xxx
Nekünk aztán nem kell fészek!
Letojjuk mi az egészet.
Van itt elég bébiszitter,
kiket egy jó kakukk ismer!
xxx
Csípem én a griffeket,
ha nem ütnek friss sebet!
Egy darab kéz, egy darab máj...
Nincs esély, hogy megmaradjál.
xxx
Turulokkal jó vigyázni!
Ez is, az is... lehet bármi.
Amolyan nagy, totemállat.
Bizony, nem könnyű az élet!
xxx
Még elmondom a hattyúkat –
aztán mára hattyatok!
Elvarázsolt mindahány.
Húguk derék, cifra jány.
xxx
Kru-kru – szólt a gerlenő –,
uraságod ma föltűnő
rossz állapotban van, sajnálom!
Maradt volna a Balkánon!
xxx
Ki azt mondja: a pulyka rút,
nem látott náthás kengurut.
De akinek páva kell?
Legyen neki! Nem érdekel.
xxx
Ráragadt hajdan: „tyúkanyó”,
mert azt gondolták, úgy a jó.
Ám bakfis is volt, jércike.
Ma levesbe kell beférnie.
xxx
Ha a paradicsom ma dár,
nem marad holnapra már,
adagnyi lecsóba sem!
Jaj, Istenem, jaj, Istenem!
xxx
Hogy ki tüntette el a dodót?
Felelős sohase vót.
Pedig el kéne némi mustra,
kik jártak Mauriciusra!
xxx
Mint vette palira a róka
a hollót, tudjuk ezer év óta.
Helyzetén kicsit fordított,
hogy fölkarolták a Corvinok.
xxx
Ha baglyot látsz, keresd a könyvet!
Összejönnek.
Legyen uhu, gyöngy az állat:
könyvtárakban összejárnak.
xxx
Ha begurul a siket fajd,
mi lesz majd?
Fogja magát, összerámol:
eltűnik, mint Skóciából.
xxx
Helyettese a főbatrosznak
nem lehet más, az albatrosz csak.
Esetlen, randa állatok.
De kérd meg egyszer: szálljatok!
xxx
Fölértékelődik a „hal-ének”,
amikor a kakaduk beszélnek.
Csőrükben randa szó, mocsok van,
és hosszan élnek! Piszok hosszan!
xxx
Két kényes ügy: csóka, szarka.
Persze vitatkozhatnánk rajta,
melyik lopósabb fajta?
Tolvajbanda!
xxx
Mint köztudott: a páva szép.
Különben elég báva nép.
Fölszállnak néha a vármegyeházra –
de alkalmasak lennének másra?
xxx
Igazi krimi a bülbül ének!
Na persze, ki kit tart bülbülének?!
Sok baj okozója a hangjuk...
Hogy az anyjuk... Hagyjuk.
xxx
Úgy érzem, Alfréd, durva vagy.
Lakik, hol lakik a gyurgyalag,
s eszik, amit – ha épp talál.
Rovarnak – szerintem – szép halál.
xxx
Hogy a köznép is értse még,
mit is jelent a vércseség:
Amerre él, ne légy galamb!
Túl nagy kaland.
xxx
A fél világ rajta röhög:
lebuksz, apám, mint a vöcsök.
Néha fog egy ócska halat,
mi meg nézünk, mint a bocik!
xxx
Csilp-csalp füzike. Ennyit mondok.
Legyetek bölcs elmék, bolondok,
kíváncsi vagyok, ki vágja rá ma:
Nini! E’ meg nádi poszáta!
xxx
Christian, a filmesek
tudják: a sirály link eset,
s a rossz ómen is marha sok!
Halfarkasok.
xxx
Nyilván tudod: a seregély (beo)
fegyelmezése nem csekély meló.
És állandóan mondja, mondja...
Hosszú téma egy négysorosba.
xxx
Vízityúk, vízicsibe, szárcsa...
Arra való mind, hogy csőrét vízbe mártsa,
bár igaz, munkájuk kicsit babra is.
Velük matat a közel sem nagy haris.
xxx
S végül itt a fülemüle még.
Vele esett meg az a hülyeség,
hogy füttyéért szomszédok pereskedtek.
Jó szüzsé. Alfréd, nem veszed meg?
Megjelent: 2015-09-16 07:00:00
 |
|
Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
