Nicolae Spătaru versei (jégkockák, egy pragmatikus álma, az elkárnyázott város) Balázs F. Attila fordításában
Nicolae Spătaru (Horbova, 1961) költő
1961. január 13-én született Horbova községben. A csernyiv-ci egyetem filológiai karán szerzett diplomát 1983-ban. A román és a moldáv írószövetség valamint a PEN - Club tagja. Nyolc kötete jelent meg, legutóbb 2013-ban három is: a Klónok lázadása (Revolta clonelor, Editura Tipo Moldova, Iaşi), Falolvasás (Citirea zidului, Editura Tipo Moldova, Iaşi), valamint a Virrasztás Európáért (Mici in-somnii pentru Europa, Editura Lumina, Chişinău). Több díjat is kapott.
jégkockák
a szavak nagy jégkockákba vannak zárva
és te nyugodtan sétálgatsz közöttük
egy mosolyt is felraktál arcodra
hogy vagányul nézz ki
folyton lobogtatja a szél
néha le is potyog vagy ráragad egy idegen arcára
és neked új mosolyra lesz szükséged
hogy a helyébe akaszd újra és újra egészen hajnalig
amikor fáradt arcod hirtelen
összetörik az utca sarkán
a jégkockák őrült táncot járnak
a neved körül
mely szintén jégkockába van zárva
egy pragmatikus álma
mintha örökkévalóság óta rostokolnál
egy emeletek között elakadt felvonóban
csak az újság van nálad
amit a sarki bódéban vettél
már tízszer megnyomtad a vészjelző gombot
és ugyanannyiszor nem válaszolt senki
már nem is tudod
mi történik az utcán a világban
van-e még élet
arat-e még a halál
hol vannak a barátaid
hol vannak az ellenségeid
(ez utóbbiak milyen jogon felejtettek el?)
most már tudod: az unalom
fájdalmasabb a halálnál
számtalanszor újraolvastad
a valaha vásárolt újságot
mindegyik cikket mindegyik mondatot
majd hatalmas erőfeszítést tettél arra
hogy elfelejtsd az egészet
hogy egy idő után ugyanolyan szenvedéllyel
elkezdhesd újra elolvasni
ily módon enyhítetted kissé az unalmat
a magányt a szomorúságot
az események, amelyeket évekkel azelőtt
banálisnak jelentőségnélkülinek hittél
(elismered: nagy pragmatikus voltál)
ma már életteltelinek és lenyűgözőnek tűnnek
maga az újság ára is
az egykori élet nyüzsgésére emlékeztet...
megmenekültél! a felvonó működik
megnyomod a gombot kilépsz az utcára
milyen szar! mondod
és bedobod az újságot az első kukába
az elkártyázott város
ez a város már nem tud kínálni semmit
ereiben méregként Szodoma és Gomorra kering(...)
ebben a városban
egyre nehezebb jónak lenni
álmodni önmagad lenni
(különböző személyek beszélnek rólad)
és úgy érzed esélyed sincs arra
hogy legalább tisztességesen megbolondulj
ha nem vigyázol
az utcák elveszíthetnek az éjszakában
nevüknek ellentmondó jelentésük van
vagy ami még rosszabb értelmetlennek tűnnek
bármelyik pillanatban
ezt a várost meg lehet nyerni
vagy el lehet veszíteni kártyán
mert nem kommunikál sehogy az
állócsillagokkal
csak gyakorolja titokban
egy elfeledett vár szerepét
ez a város
(kisebb nagyobb katasztrófáival)
a te sorsod melyben hiszel
Megjelent: 2015-09-17 07:00:00
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
