itt maradtam gigászok korából tartani fegyelmet eget verő oszlopcsarnokokat megjártam régészek kamráit tevekaravánok pihentek lábaim előtt óceánokból igazgyöngyöt szedtem a tengeri szörnyeket engedelmességre szorítottam és őriztem a rendet korok előtt idők után kívül és legbelül ha lélegzel engem lélegzel ha iszol engem iszol ha ürítesz én távozom testedből engem szül minden asszony én harapok minden húsba engem földelnek el minden halottban és tejtestvérem mind Mózes Nabukadnezár Platón Cicero és Ágoston de csavarogni csak úgy a ligetben egyedül Hamvassal szeretek
földre zuhant aki tolvajt kiáltott taxival menekült a barna buksza hűvös zöld csempét látott a rendőr de nem mert kitakarózni reggel hazavitték a fiai kiabáltak siető árnyalakok pengézzük meg! pengézzük meg! legközelebb majd meggondolja aki kilóg a lepedő alól a legnagyobb nyár közepén a tárgyi bizonyíték akadozva beszélt eltűnt egy fonott kosárban s a cukrosbácsi belerohant az előtte éppen fékező üres kórterembe
Ein Gott vermags. Wie aber, sag mir, soll ein Mann ihm folgen durch die schmale Leier? Sein Sinn ist Zwiespalt. An der Kreuzung zweier Herzwege steht kein Tempel für Apoll.
Gesang, wie du ihn lehrst, ist nicht Begehr, nicht Werbung um ein endlich noch Erreichtes; Gesang ist Dasein. Für den Gott ein Leichtes. Wann aber sind wir? Und wann wendet er
an unser Sein die Erde und die Sterne? Dies ists nicht, Jüngling, daß du liebst, wenn auch die Stimme dann den Mund dir aufstößt, – lerne
vergessen, daß du aufsangst. Das verrinnt. In Wahrheit singen, ist ein andrer Hauch. Ein Hauch um nichts. Ein Wehn im Gott. Ein Wind.
Első rész
III.
Egy isten tudja ezt. De mondd, hova, hogyan kövesse ember gyönge lantján? Értelme visszás. Két szív válaszútján nem épülhet Apolló temploma.
Nem kívánság, így tanítod, a dal, nem toborzás elérhetőre itten; az ének Lét. Csak Isten veszi könnyen. De mikor vagyunk? S csillagaival
mikor fordít ő földet a javunkra? Bár hangja szádra tört, ne hidd soha, ifjú, hogy már szeretsz – feledni tudd, ha
fölénekeltél. Ez hamar alél. Más sóhaj az – a Valóság dala. A Semmiért. Isten, ha fúj. A szél.
Szerettem, szebb volt nekem a másiktól – nem mintha hiba lett volna a jobbal – mégis alakja, tömege, eredési és tapadási pontjai, a közöttük lévő türemkedőn kitöltött maximális tenyér felület, ideálisabbnak tűnt számomra. Csókolgattam magán- és közszemérmetlenül mindig részre, arra a gyönyörű részre hajlón cuppogtattam markolászva vagy csak apró simításokat helyeztem el ott, lehetőleg a bimbón keresztül vagy odáig legalább, elujjbegyerészve, szemem, kezem, szájam folyton oda vágyott. Ma, mikor az a tizenkét centis heg húzódik rajta, végképp nem tudok semmi másra gondolni. Látom álmaimban és a reggeli zuhanyzás közben, az utakon, dolgaim és mások dolgainak rendezései között, a sportpályán és mindenütt. Hogyan is versenyezhetne így vele mondjuk a jobb melled vagy bárki másé.
leszedem az almát úgy ahogyan kérted a pirosakat a fűbe a fehéreket egy fekete kendőre gyűjtöm golden sztarking sztarking golden sorolom az ágak felé nyújtózkodva a karom kihúzható és betolható mint az esernyő nyele az egyik kezem almát szed a másik már egy seprűvel bajlódik sok a por itt fent és csak még több lesz gyűlnek a kupacok lágy zene szól a férgekkel mi lesz nem tudom vermet kellene ásni de már csak arra van engedélyem hogy elimádkozzam a verset amit tőled tanultam a teraszon fekszem és az ajtót bámulom ami mögött a boldogság mással hentereg a földön alszom még időben megágyaztam emelkedik a víz belelóg a hajam nem számít
Motoros kerti fűkaszám motorfordulat szabályzó mikrochipje, állandó túlmelegedés miatt, mint rendezőelv nem biztosítja a folyamatosan megfelelő fordulatszámot. Ezenkívül a bal hátsó csapágyazatlan keréktengely elferdült, és így fűkaszám előrehaladás közben, mondhatnám biceg. Ilyen feltételek mellett a Föld nevezetű kisbolygó zöld fényben derengő rétjeinek, gyepjeinek és kaszálóinak további gondozásában akadályoztatva vagyok. Mivel nemzetségem nem arról hírhedt, hogy könnyen belenyugszik az eseményeknek való kitettségébe, elhatároztam a rámbízott feladat maradéktalan teljesítését.
Kint az eső mámorán túl, valaki éhezik - adnék kezébe fegyvert, lője le a csendet, mely a miértjeire nem válaszol. Valahol egy hajó a tengeren látszólag ok nélkül süllyed, az olajrózsa csillogása beborít mindent – ne tedd! – kiált a mentőcsónak, adnék kezébe fegyvert, lője le a csendet, mely a miértekre nem válaszol.
a szél persze a szél legalább negyven napig kavarog űrt hagy csupán bennem a hiányt olyan mint a részegség után a gyomor csikar és nézek nem látok hallgatózok nem hallok megyek de csak tapogatózok érzem és érzem a megfoghatatlant a szelet
egy kunyhóban élek hozzá lehet szokni ahogy minden szarhoz ezen a világon bányász voltam két házat is építettem két családom is volt amíg bírtam erővel kellettem most meg ennyi ez az összegányolt kalyiba és egy öreg korcs ő legalább megvéd és melegít egy tüdőm van és ki tudja hány gerincsérvem fél nap amíg összerakom magam és nekiindulok a városnak turkálok a kukákban ami használható azt összeszedem a külsőm miatt azt gondolják olyan vagyok mint egy állat pedig csak az értékeink különböznek de én már nem magyarázkodom
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
