Szeifert Natália versei (Ma is, Pingpong)
MA IS
most megint
ezen a köpésnyi földön állunk
mintha mindig itt lettünk
volna (otthon) bármelyik
parkban járdaszegélyen
sarkon
ágyban vagy erkélyen
bárhol (tényleg) bárhol
csakhogy most
testünk minden szilánkja
remeg zörög nekem régi
mozijegyek és halotti
anyakönyvi kivonatok
porladnak a farzsebemben
neked folyékonnyá gyötört
órák olvadnak
szét a kabátodon
a szám melletti ráncban
felgyűlik a láthatatlan kor
a halántékodon egy árnyék
komor játékba kezd
az arcunk pixelesre tört
(de hát sírtunk mi már
kockakönnyeket)
mozaikdarabkáink közül
mégis éppen most hullik ki a sok
rossz helyre szorult por és kavics
csak hogy lássuk az elején vagyunk
mindennek (mindennek) ma
is
PINGPONG
és voltak táborszínű nyári délutánok
beton pingpongasztal kölcsönkért ütő
és soha nem volt senkinél se labda
agyoncsapni ottmaradt idő
és voltak izzadalmas nagy biciklitúrák
elszánásban térdig sebtapaszban
két pedállal hajtott lélek és a végén
összevárni egymást a kanyarban
és lettek elveszített meccsek újrajátszva
lejtőn elszórt zsáknyi pingponglabda
és jönnek majd a szívderítő könnyek
csak nem tudom hogy mit értünk alatta
Megjelent: 2015-09-05 07:00:00
 |
|
Szeifert Natália (Zirc, 1979) író, költő, szerkesztő
|
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
