Varga Mátyás: Magányos üstökös
Neutron csillaggá omlanék a légüres térben,
Hogy idővel feketelyukként szívjam magamba az élet velejét,
Mit talán valahol olyanná építek, ami tényleg
Ínyemre való, ami valóban megfelel nekem.
De csak magányos üstökösként keringek a végtelen
Űrben, attól rettegve, hogy csóvám eltűnik, és örökös kómába esek.
Ez így nem helyénvaló! Itt vagyok fényévekre, s ti még
Csak most látjátok születésem pillanatát.
Mikor nagy dirrel-durral megszülettem,
Ezt a momentumot szemlélhetitek a Tejútról.
Most éppen az Alfa Centauriban járok, és folyton-folyvást
Csak kerülgetem a csillagokat és a bolygókat.
Mindig csak körbe, mert a gravitáció nem hat rám.
Pedig úgy belecsapódnék valamelyikbe!
Ígérem, nagy kárt nem okozok. Sőt,
Még kómámból is kiszabadulhatok örökre.
Hogy végre ne csak a végtelen űrt járjam,
Hanem felszabadultan szemléljem az általatok ismert világot.
Esténként széles vigyorra húznám számat,
És együtt nézhetnénk farkasszemet egykori útitársaimmal.
Nincs nyugalom! Csendet, és nyarat akarok!
Akkor talán elsüllyedhetek habkönnyű,
És ólomnehézségű gondolataimban,
Melyeknek a tanév során nem tudtam elég időt szentelni.
De csak nem csihad a fiatal! Csak üvöltözik,
Mit sem törődve azzal, hogy már a Nap is elkezdett
Legurulni az égről, mert ő sem bírja az egész napos munkát.
Átadja helyét a Holdnak, mely ezüstösen süt a tavaszi tájra.
Már csak a gyűszűnyi fénycsóvákat látom az ablakok sarkaiban,
De ezeket is csak néha veszem észre.
Megyek át a hídon, ami talán egy párhuzamos világba vezet,
Ahol nem facsarják ki belőlem a kedvet, mint nedves ruhából a vizet.
A madarak még csicseregnek, a szellő meleg,
Útra is kélek, hogy rendet tegyek magamban.
Gyorsan pipát tömök, és már indulok is,
Hiszen hallom a fák hívogató szavait.
Megjelent: 2015-09-04 07:00:00
 |
|
Varga Mátyás (1994) slammer |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
