Kántor Zsolt: Ha nem is szólal meg, nyelve azért van
Ha nem is szólal meg,
nyelve azért van
Aki beszélni sem képes,
az is megtalálja a nyelvét,
amivel felelni fog.
Ha van nyelv, ami elfér még.
Ha ki nem szorítja a megannyi érték.
Ha a kánon mohó szája el nem nyeli.
Magának e nyelvet megképezheti.
Majd a beszéd helyébe szépen beteszi.
A gondolkodás meg a nyelvet eszi.
A nyelv a nyelvét megleli.
Legfeljebb kézzel-lábbal érteti meg magát.
Pantomim lesz a blues. nem kabát.
S a nyelv megráz, mint erősáram.
A fogak között, a nedvek világában.
Ahol nincs félelem. Csak száj van.
S a száj is szabadságra megy most.
A nyelv viszont nem alszik. Egy gondolatot
a szájtól ellop.
S az elmélkedés nem kímél.
Most inkább megfoszt.
Nyelvek, szájak, beszéd: egy koszt.
A logosz a nyelvhúsba beépült laptop.
Megjelent: 2015-09-11 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
