Debreczeny György versei (Megőrültem, Ikszedik világháború, Az éppen várható eljövetele)
MEGŐRÜLTEM
Megőrültem ez nyilvánvaló!
Megyek az utcán szirénázva
május van mégis hull a hó
Csak én tudom: mentőautó vagyok
magamat viszem hordágyamon
stabil oldalfekvésben megkésve
Bárhogy sietek mégis meghalok
Nézem: se légzésem se pulzusom
Ekkor kitöltöm dögcédulám
s irány a hullaház!
(Félek hogyha az eset kitudódik
elítélnek halottkémkedésért)
IKSZEDIK VILÁGHÁBORÚ
Ofélia analízisbe vonult
a hadsereg a városba bevonult
a rendőrség kivonult
a karhatalom kiszállt –
búsan csuktam be ablakom
Emlékszem még: sárga villamosok
totyogtak bennem tova
tétova lúdtalpas ludak
a vesztőhely felé –
a győzelem reményében
AZ ÉPPEN VÁRHATÓ ELJÖVETELE
A vadgesztenye tüskés burkából
megszületik az elsiratott nap
és minden mintha lenne gyurmából
s csuklódba láncfű bilincse olvad
Kenyérre kennéd a macskamézet
mutatnál vértől vérző sebeket
de elvakulsz ha a napba nézel
s lekötöd a nem vérző ereket
is Zöld fák közt néger szül
fehér gyereket
a fenyő bükköt s tölgyet a gyertyán
Kutyák foga csókolja kezedet
Eljön az éppen várható de
sosem várt
idő mikor a vér féktelenül dobol:
pírja ott világlik pergamen-arcodon
Megjelent: 2015-09-24 07:00:00
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
