Szépirodalom – Versek és slam poetry

Szelényi Anna: Love story 5., olaj/vászon, 40x40 cm
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

ragyognak-e még

szemeidben drágakő csillagok

rubin, zafír, ametiszt, smaragd szikrái

egykori szerelmes ezeregy éjszakáknak

szivárvány kapun át vezetett bennünket

gyönyörök Vénusz barlangjába a tovatűnt

fényű tündöklő ifjúság

ragyognak-e még...

                               /feleségemnek, Katinak/

Aknay Tibor: Illúzió
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

A NYOLCADIK NAPON

Most akkor nézzünk szét, ide mi sikeredett s milyen,

elég vegyes a kép, fiúk, nem minden viseli keze nyomát,

akad, ami már most avult, kopott, szűzlány vagy kokott,

igaz, más meg a vártnál sokkal jobb hátteret kapott,

mától kezdve, aki-ami van, utókor, hálával vagy a nélkül:

a volt pedig napra nap szépül, ha nem, amíg belekékül,

ostorozza őrült kocsisunk rémült, habosra hajszolt lovát.

Bánosi György (1953-2024)

életkép a 30-as években

mint tojássárgája buggyan ki
a délutáni nap
Luftné fia, a kis hóhér
a kezem után kap

előbb ölt meg egy pókot
holnap engem öl majd meg
most tartja a főpróbát
egy nagy kenyeret szeg

Luftné kacag:
"Milyen ügyes ez a gyerek
már mindent maga csinál
nagyobb lesz, ha felnő
magánál Dolfi bácsinál!"

Fotó: Máté Réka (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

a fénynek nekiront az este
a virágágyra árnyékot tapos
madarak csőréből kiesve
az ékes hang volt kincsekről dalol

az éj fölé kínzó gerinc görnyed
nehéz dunna szűri a fagyot
mint a pihetoll a párna könnyed
bájjal mérve álmodni hagyott

Papp Ákos: Útkeresés (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

ANYÁM

Anyám mellettem ül az orvosnál.

Anyám itt van és még sincs.

Hiányzik néhány része.

Egy napon elvesztette a fogait és a hallását.

Utána elvesztette egyik mellét, a tüdejét és a haját.

Anyám elvesztett gombokat, vonatokat

elveszítette az anyját

és a babáját is.

Egy napon anyám elvesztette egyik fiát

(és aztán utánuk ment).

 Nagy Norbert (Kép forrása: facebook profil)

Látod már magad a Napban?

Ahogy eddig láttad a sárban,

látod-e már az aranyban?

Mondd, meddig vittek a régi utak?

Mire jutottál a régi szavakkal?

Hiszed-e, hogy újra járni tanítlak a dallal,

Kadumago artista conceitual Kadumago képe a Pixabay -en.

Te álbárány-szemöldökű,
Kerek e-világ-köldökű,
Halhatatlanság öldökű,
     Istennek ne álljál ellent!

Te bűn-pilises üstökű,
Csókos Jehuda püspökű,
Vér-pitymallat früstökű,
     Istennek ne álljál ellent!

Sergii Koviarov képe a Pixabay -en.

Lehet, beszélni csak arról tudok,

ami voltam, s ami most vagyok.

A betűk toll alatt éledő sötét erezetén,

jelekbe dermed életem,

elvirágzik üzenete,

Bradbury darázspisztolya szisszen felém,

jövőt takaró lombokat hajt szét keze.

Tóth Olivér Fotó: Halasi Eszter
(Kép forrása: Tóth Olivér facebook profilja)

sorakozóban birkanyájaid mészárszéked előtt
új Urat imádtak ki kell végezned őket mielőbb
emelj tőrt torkukhoz pajzsot is vérüket megidd
hogy valaha téged szolgált örökséged ne hidd

a fény a kéj mint szolgálólányai az egyetemnek
kiszolgáltattak maguknak és tüdődet tágította
könyörgésed számonkérésed oktalan vincellér
tőkére nőtt gazt metsz szemem aránytalaníthat

táblára vetett szennyes gyászod és esküvésed
kitől szakadsz kihez olvadsz és ki ámít jó titok
ne félj hűség létezhetetlen Isten önmagadhoz
táncoltat kötélen késen padlón s kézfátylakon

Papp Ákos: Nárcisz (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

angyalok gyűlnek a láthatáron
a jövőnk viaszérett és lehámlik
csontjai fehérlenek mi áron
űzik el pallosukkal lovasait

a négy égtájnak hol halál ásít
deres álmaiból ébreszd a jövőt
az úr feltámadása megmásít
gonosz bajt elüldözi a cselszövőt

Papp Ákos: Montázs 1 (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Amikor virágot vittünk
a temetőbe, sütött a nap
és mégis sírt az ég.
Veri az ördög a feleségét,
dünnyögte mami,
de én kuncogtam,
mert tudtam,
hogy csak a fák,
mint papi engem régen,
csiklandozzák a felhőket.

Zápor György Fotó: Németh Kriszta

nincsenek gesztenyék.

még júniusban leszedték valamennyit,

puhán, tejesen.

a hattyúkat felborogatja a szél,

és most kalimpálnak,

aztán belefagynak a holtágba.

tán tavasszal átbillennek.

tán tavasszal dob nekik kenyeret.

hűlt ujjaival

festékhibás szvettert gombol magára,

és összekucorodik a stégen.

Ősz, erdő, fények. Draskóczi Ágnes fotója

Vadnyomok. S vízmosásban: kidőlt fák.

Alattuk porhanyós avar.

Barnálló gombák: egy-két tönk, kalap.

Itt persze semmi sem zavar.

Háttér: zöld, sárga, s rozsdás sziluettek.

Neszes lehulló, halk levél.

És napsugár tör át ritkuló lombon,

És égsávból a földig ér.

Cseri József: Bárcsak itt lennél! Kép forrása: Holdkatlan Galéria

RETTENET 2.

Álmaid kioltják

a valóság bezúduló

jeges gleccserei.

Futószalagon

Közös időnk suhanó

emlékképei.

Megszakad szíved

miközben a haldokló

szemébe nézel.

Debreczeny György Fotó: Bak Rita

Igaz hogy a képen a Népszínház utca látható
de biztosan ott is voltak hősök
nem csak a Százados úton
a Hős utcában vagy a Kerepesi temetőben

Ezerkilencszázötvenhat elmúlt
először ellenforradalom volt szegény
aztán népfelkelés később forradalom lett
szóval hosszú és rögös utat járt be

De én sose jártam a Nép
színház utcában apámmal
Az én apám nem tudom járt-e a fronton
de évekig volt orosz hadifogoly

Mátyás Varga képe a Pixabay -en.

„Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved.”
Dsida Jenő: A sötétség verse

éjszaka a sírba téved
megásott sírja nemzeteknek
mit sivító akna tépett
s a csillagég repesszé retteg

az űr mélyfekete kávé
ébren tart gőzölgő erőszak
fény villan a halál másé
haszon dagad mint az esőszag

Cseri József: Kapaszkodó (Forrás: Holdkatlan Galéria)

Aprócskát koppant a kis levél,

a párkányra szállt, és ott lesett.

Nem tudtam miért jött, mit remél,

kezembe vettem – csak reszketett.

Sáros volt, foltos, és szaggatott –

felkapta többször az őszi szél!

Becsuktam csendben az ablakot –

ennyi az élet, hát ennyit ér?

Fotó: Draskóczi Ágnes

poszáta, íme:

pontos, egyetlen dal csak,

s okos tekintet

(Keiseki, kb. XVII-XVIII sz)

Vata Enikő: Fosszília – nemez (Forrás: Holdkatlan Galéria)

Vállamat mesterek veregették,

s lám, mire vittem, magam magam,

az aki vagyok, jobb, rosszabb, ki tudja,

nem lehet az, aki nemrég még voltam,

vagy aki leszek siratva, kiterítve,

holtan, búcsúztatva, meghatottan,

ezért is hát nagyon kell lenni most,

maradéktalan, tövig vágni a nádat,

ne maradjon ürítetlen pohár utánad.

Vata Enikő: Ősz - festett vászon, hímzés Forrás: Holdkatlan Galéria)

DÖNTÉS

Elhagytam mind,

kinek tekintetében

szabadságvágy lángolt

szenvedély helyett.