Keresés a honlapon:

H. Gábor Erzsébet: Késő őszi szüret

 

 

 

 

Késő őszi üzenet

 

Aprócskát koppant a kis levél,

a párkányra szállt, és ott lesett.

Nem tudtam miért jött, mit remél,

kezembe vettem – csak reszketett.

 

Sáros volt, foltos, és szaggatott –

felkapta többször az őszi szél!

Becsuktam csendben az ablakot –

ennyi az élet, hát ennyit ér?

 

Papírra tettem, s csak néztem őt;

kifakult rajta a rőt ruha,

viselt a testén egy mély redőt,

s rúnákat rótt rá az ég ura.

 

Nem tudott szólni, de tudtam azt,

valaki küldte – tán égi jel!

Fogadjam tőle a szép vigaszt,

de néki nemsoká menni kell!

 

Láthatta gördülni könnyemet –

s ahogy a ruháján szétfolyott,

valami szelíden körbevett,

s szívembe mennyei fényt lopott.

 

Fogtam a felütött bibliát –

lapjára feszült a kis levél,

s míg mondtam érte egy szép imát,

rásimult csendben a vén fedél.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-10-04 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.