VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Nagyanyám konyhája kincsekkel volt tele, de ezt csak én láttam, nem kérkedett vele.
A ház aprajának, ha reszelt a torka, mindig akadt pár szem mentolos cukorka.
csomóan vagyunk,
Kozmikus porból lettünk Kozmikus porrá leszünk, Közösek bennünk az alkatrészek, Bár néhol vannak hézagok rések,
De ott az űrkitöltő: csillagmalter, Ősrobbanás, a teremtő valcer, Vonzás-taszítás az ósdi habarcs, Mely lelket-testet egybekavart.
Őszülő fák közt jár a szél,
Kíváncsi lett, hát leballagott a vers, kíváncsi füllel, kíváncsi szemmel, kitárt szívvel, mosollyal az emberek közé, szép arcokat, kedves tekinteteket keresve, a Parnasszus visszhangtalan csöndjéből pajkos gyermekkacagásra vágyott, emberi szóra, találkozásokra, párás ölelésekre, kockás abroszos asztalokra, könyöklő nótázásra, imbolygó léptű Szindbádok történeteire, borosdugók penészespince-illatára,
Levél Alanyából XX.
Tenger által határolt hajlékom hűvösében csendes a hajnal, a balkonon ücsörgök, az asztalon gyűrött könyv, kávé, könnyű szellő babrál ezüstbe fordult hajjal.
A Toros hegység felett hajnalpír színezi az eget, odalent az üres utcán hártyás lábakon vánszorog az idő, ahogy ő, úgy én sem sietek.
Hová is mehetnék e hajnali órán, és minek? A kihalt parton pár girhes kutya kószál, ők sem hiányoznak senkinek.
(Háttal a világnak c. kötetből)
Ismétlődés
mélyében mutatja helyed; ismétlődik az ezerszer elhallgatott magának jogot követel.
Hatalmas hegyek mögül akárha vér, zúdul alá vöröslő lavina.
Ebben a szédülékeny őszi délutánban elmosódó arcod lebegteti asszociációk kígyózó sora.
leírom, kitörlöm. most ez van.
leírom. kitölt. most ez van. egy kerge fecske körbeszáll
Most augusztus van, a nyár utolsó napja, nem Balaton, A Római part, gyűrött hullámokon nyöszörgő halhatatlanság, keserű léttelenség, nincs panasz mégse felizzik a délután,
ugrik a pisztráng a kis patakmederben úsznak a felhők (Uejima Onitsura 1661-1738)
Legyetek rosszak, muszájból! Aki mást mond: ámít! Legyetek otromba móka! Aki mást mond: ámít!
istenem
istenem ez a hideg hold milyen súlytalan februárban
istenem ez a súlyos február hideg és milyen holdtalan
istenem ez a súlyos hold milyen hideg és milyen februártalan
éjfél után a holdra nyíló ablak mintha háború sem lenne tiszta ég szüli a selymes sötétséget éjjel
gondolattól részeg rímbokrot nyesne
erre az útra nagy örömmel, társként pillangót vinnék (Masaoka Shiki 1867-1902)
Huzat
Mintha tudatosan tenné, valami gonosz huzat faltól-falig sodor.
Micsoda panoráma ez, miért csak most miért a nagy távolodáskor látom és ismerem fel a nagyívű szép történéseket melyekkel merülök örökre netán pokolra szállok…
Minden nap és minden percben megigézem arcodat, lehet friss reményű hajnal, lehet csöndes alkonyat.
Látod, most a tengert nézem, s a szerelmes gondolat lágy hullámból téged formáz, s régen vágyott álmokat.
Te a tenger, én az égbolt, látod, eggyé olvadunk, s könnyed szellő hátán lebeg, szép szerelmes sóhajunk.
Botos Ferenc (Kép forrása: naputonline.hu)
egyik tenyeréből a másikba magányosból a halálosba valóságból a káprázatba elfelé visz már az ember lába
Percek
levette róla a gátlást, mindent a maga idejében, finoman vetkőztette kettesben nincs család, barát, ismerős, nem tudsz rólam semmit, mindennapos meztelenség pornófilmben érzem magam, épp csak nem fizetsz elment, otthagyta indigókék ingét, benne minden együtt töltött pillanatot a felesége előlépett az ajtó mögül kókusz és vanília illatú teste beleremegett az észrevétlen tűnődésbe szótlanul álltak percekig
csillárok szivarfüstjében állok a középpontban egy kabát a halállal cseveg de nem tudom kié
jó éjt gázlámpák szól hajnalban Krúdy Gyula az ég sóhajtva befordul a falnak
az úr azúr aluljárójában fagyoskodik az űr de nem tudom kié a kabát nem tudom ki halála ez
|
