VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Lucilla Trapazzo versei (Anyám, A lányom nem szereti a csíkokat) Fordította Balázs F. Attila
ANYÁM
Anyám mellettem ül az orvosnál. Anyám itt van és még sincs. Hiányzik néhány része. Egy napon elvesztette a fogait és a hallását. Utána elvesztette egyik mellét, a tüdejét és a haját.
Anyám elvesztett gombokat, vonatokat elveszítette az anyját és a babáját is. Egy napon anyám elvesztette egyik fiát (és aztán utánuk ment).
Anyám neve a zsebemben, amely egykor a becsület hírnevét viselte. Anyámnak hazája és háza van rengeteg pillangóval. Anyámnak három madara van; magához kötve tartja őket különböző színű szálakkal. Amikor felkel a szél, a szárnyalni kezdenek, készen a repülésre.
Anyám azbeszt hajában strasszok és voluták vannak. Anyámnak ránc és lakat van az arcán. Anyámnak mély fájdalma van és áhítata. Egy elültetett gally és egy üres kripta apja és anyja között (hamuval tele).
Anyámnak három lánya van és több jó verse, mint nekem.
Anyám a tükörben áll, és a szemembe néz.
A LÁNYOM NEM SZERETI A CSÍKOKAT
Anya, úgy viselkedsz, mint egy kalóz mondta nekem gyerekként meglepetten és szinte énekelve
Én viszont mindenhol hordom őket - flanelen, nadrágon és sálon (függőlegesen, a magasság szublimálása érdekében) széles, szaggatott, keskeny csíkok, párhuzamosak, merőlegesek színek és hangok kakofóniájában, szükség esetén fekete-fehérek
de micsoda öröm-micsoda káosz
A lányom viszont az egyenes vonalakat szereti, két befoglalt pont között, és a motivációja nem változik a folyó csobogásával – szereti aszimptotákat, ellipsziseket, laboratóriumi egereket, anaerob helyiségekben élő baktériumokat szereti a pontos számokat összefüggő – kozmikus spirálokat amelyek mindkettőnket elkapnak és visznek egyre feljebb a csillagok geometriájában, felfelé
És talán ott, a kozmosz porában
talán ott is egyszer egymásra találunk
Fordította Balázs F. Attila
Megjelent: 2024-11-15 20:00:00
|