VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
Naponta egyszer dugni kell
Tábla jelölte néhány tucat négyzetméter remegő vízcsepp Isten tenyerén világfa törzsön napozó teknős mögött szerelmes kígyók Laokoon tánca
Mi van itt, hogy a jók szögeit kalapálja a sors most? Kiszakadt a világ szekeréből a tengely? Keserű poharakba keressük erőtlen az orvost, tör az út, öl a csend, menedékül a fekhely,
szavakat keresünk beleölve időt, ezer érvet, sosevolt dologért takarítjuk a házat, levegőbe kapunk, tenyerünk csak a múlt fele téved, belefúl ma hiábavalón az alázat,
mi van itt? hova tűnt el a tegnapi szép? hol a Válasz amiért örökül kutat egyre a lélek… belesajdul a szív, levegőtlen a tér, pora száraz, fogy az út, fogy a jó… hova tűnnek a fények?
mea culpa mea culpa mea maxima culpa
az ingvén nappalt is éjjé tette értem a halál körme alatt az univerzum derék özvegy bojtár gyöngyháza delelő szívem reszkető fészke tizenötezerhétszázöt napom téli éneke
négy csillag tartja kezemet lábamat légvárnak s egyetlen egy őrzi sírástól kínzott ágyamat ha állok ha nyújtózkodom már nem ér bánat tiport donorlét tart engem házőrző kutyának
Ezen a héten Galéria- és versrovatunkban Major Judit betűöntvényeiből, kisplasztikáiból és a hozzájuk tartozó versekből mutatunk be válogatást. Betűk
minden elmúlt betűk sorjáznak dekódolatatlanul halkan vagy inkább némán mégis jelölve valamit
feketén nyomódnak a betűk közönyös soraikba az erős gyönyörű sorokba
kideríthetetlen értelemmel mégis valami fontosat talán pedig lám lehetetlen
rajzolatuk mélyed csak értelmetlenül fontosan a gyönyörű értelmetlen betűk
2024. IX. 21.
Fekete üreg az ég Ormótlan ziháló fellegek Morognak gyomrában Valaki kiált kit felfalt az éj Mettől meddig ér a várakozás Nehéz kövön ülve meredni fel Meredni rá meredni belé míg rádhullnak a csillagok
egy tündérkönnycsepp téli ágról, reszketve arcomra hullott
hahó
hé, Idő! hahó! hova szaladsz? itt vagyok! hahó! ááállj már meeeg!...
a házon kívül, körös-körül hóvihar a karácsony: mások egeiből pihe minden kép, üzenet. A föld uszkve 48 órára innen, addig esik, kering az összes, ahogyan az ünnep szele engedi. a házon belül csak a cserép- kályhák duruzsolását hallani, a karácsonyok egy emelettel feljebb, pár utcányival, pár várossal, egy országgal arrébb alszanak. csak én vagyok mindig ébren ámulva mások fakuló képeit, elhalkuló üzeneteit,
Ó, első ígéretnek asszonya, Bűnöknek lajstroma,
I. Mit mond a tenger
Összeszedem, hogy ne felejtsük el, ne felejtsd el te, és én se felejtsem, ahogy alig emlékszem kiskoromra, az apa-kekszet, később ugyan ha Feca-keksznek kezdtétek is hívni, szalonnás katonát billegő csákóval, az erőspaprikás-hagymás rántottát, a székely bicskát és a töltőtollat,
Az artikulálni kívánt elgondolhatatlan. Sejtés. Inkonzisztencia A legfelsőbb mindentudás És az ember szabad akarata között. A létezés határa, amit egy erősebb képzelet Megpróbál átlépni. Álomi fantázia, Olykor bevisz minket egy szigetre, Ahonnan műgond a visszatérés. Ehhez kulcs az intuíció szele, szelleme. A láthatatlanra támaszkodó bizodalom. A nyelvben van a szufla, Ami áttöri a gondolkodást.
amíg a hőség csak parázson izzik
jó ég
Uram Istenem hány békát kell még hogy lenyeljek miközben irtózom az óriás varangyoktól fantasztikusak a felhők a kis szétfoszló pelyhek is
Néha, mikor reggelig ébren vagyok, fél hétkor lemegyek a közértbe, mintha normális ember lennék, aki bevásárol, mielőtt elindulna dolgozni, felöltözöm, megetetem a nyulat, kint világosodik, december első hete van, mínusz két fok, még a lakást se kell gondosan bezárni, mindjárt visszatérek, ráfordítom a reteszt, villanyt, computert fel- és bekapcsolva hagyom, ebben a téli időszakban szeretek leginkább egész éjszaka ébren maradni, dolgozni verseimen, egy monitor ablakán át megfigyelni a világot, az embereket,
Változatok androfóbiára
mostohagyerek voltam, vertek módszeresen rendőröket hívtak a szomszédok nem ütött senki, kiabáltunk, mondtam az akták záródtak, minden maradt a régiben családi minta, egyedül kell mindent sokáig azt hittem, androfób vagyok azután húszévesen összejöttem egy korosabb férfival, azóta nemcsak félek, apámat keresem SZOMORÚSÁG
Parttalan, akár a cunami, kérdezés nélkül hirtelen átcsap ereje letaglóz,fázva, csontig, lélekig ázva zsugorülésben sodródok egyre sebesebben megíratlan történetek vádló jégtorlaszain az élet utánba.
Fejtetőre érkeznek a vízcseppek.
Partja szélén homokot szitál most 
|
