Radnai István: a napóra imára szólít
a napóra imára szólít
amíg a hőség csak parázson izzik
az eget kormolják faszén hegyek
hová lett a zöld távlat a kékség
távolba lát a dimbes-dombos tájék
mennyi vér fellebbez a magas égig
elejtette a palettát az isten
a nappal háborúz a csendes éjjel
igazságfű a mocskos földön hol terem
hát várj míg fény derül nyugatra
kín és kényszerűség akarnokok
jut belőle bőven zsellérsorban élni
a hatalmasok vágyledér lázálma
amikor a nap helyett a gáz kialszik
és reszket ismét csillagot gyújt az égre
az erdőkön át felénk fut recsegve
a tűz és bomba roppant éhe
estére odébb áll a tűz és a had
európának a tollat hullató
kolduscsőrű karvaly vad madárnak
elárverezték színes széles szárnyait
mire a hold sorvadó égre libben
a gazdag másik oldalára fordul
irigy ragyák verik ki sárga arcát
kék csillagok derengő karcát rejtik
Megjelent: 2024-12-13 20:00:00
 |
|
Radnai István (1939) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
