Keresés a honlapon:

Köves István versei (Nyolcadik napon, Mire beírom, Kékszemű lányok)

 

 

 

 

A NYOLCADIK NAPON

 

Most akkor nézzünk szét, ide mi sikeredett s milyen,

elég vegyes a kép, fiúk, nem minden viseli keze nyomát,

akad, ami már most avult, kopott, szűzlány vagy kokott,

igaz, más meg a vártnál sokkal jobb hátteret kapott,

mától kezdve, aki-ami van, utókor, hálával vagy a nélkül:

a volt pedig napra nap szépül, ha nem, amíg belekékül,

ostorozza őrült kocsisunk rémült, habosra hajszolt lovát.

 

 

MIRE BEÍROM

 

A sok koszorúslány körtáncot lejt,

köztük az igazi, hátrahajtott fejjel,

mire beírom ide a versbe

akiért meghalnék, már el is felejt.

 

Suhan a csálé csélcsap szerelem,

a perzselő vágy elröppen

mire beírom ide a versbe,

s csak csacsog a jó jelző félszegen.

 

 

A KÉKSZEMŰ LÁNYOK

 

Napos délutánokon gyakran jár eszemben,

hová lettek a kékszemű lányok,

a nefelejcsnevetésűek, a kedvharangozók,

hová lett az a kékszemű szende kislány,

aki akkoriban itt lakott, szemben,

akiért majdnem sikerült jobbá lennem,

hová lettek azok a kékszemű lányok,

a nefelejcsnevetésűek, a kedvharangozók,

akik mosolyára áhítoztam egész életemben.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-11-23 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.