VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetryKét dörgés között mikor a gerle ellendítette magát és a várhatónál tovább rezgett az ág nem vettem észre mert álmokat kergettem pillék helyett pedig figyelnem kellett volna és nem csupán a villámlást látni mert két dörgés között a csönd is a vihar tartozéka HAIKU 7 1 Nem mond el. Nem ír. Az örökkévalóság. Fölmutat egy tényt. 2 A korongvatta a szökőkútba esett. Ahogy sminkeltél. Gulácsy álma
Hívatlanul nemtudomkik soha éjjel hajnaltájban jöttek egyre tüdőm vették fújtatóra szívemet ők dobbantották nyikorgatták egy mély kútnak gémjét vödör mélyben csattant szennyes véres vizet húztak csak én láttam a sötétbe mi csillan a mélyes mélyben Az alkony leszűrése
Felfeslés vagy felsejlés, ahogy kibuggyannak az esték? Lecsorognak az égbolt öblébe, mint habjára vert tojás vére. erényvers akit kiterítenek a legritkább esetben Fotóelmélet
I. A Létra árnyéka (emlékeim szerint): éppen fölszeletelte az udvarból le-nyíló romos kis borpince kitárt bejáratát (egy távoli faluban) Húsvét táján – s a pincébe igyekvő meztelen (kissé hájas) férfi testével együtt tette ezt s a fény-árnyék (és tér-mélység) állapota zaklatottá és különösen darabolttá fixálta tétovaságomban ama fotográfiát, melyet mégsem hívtam papírra (elő)… 3 néha elhiszem magamnak, hogy létezik igazság. el tudom képzelni, hogy megengedem magamnak azt a gyűlöletet, ami elégséges indíték arra, hogy öljek. lőfegyverrel, késsel, doronggal, de akár puszta kézzel is. Nain kapuinál (Lukács 7, 11-17) Akik a gyászmenetben összegyűltek, az özvegyben maguk is özvegyülnek, elnémult fiú éjébe vakultak, halottkísérő, önjelölt halotthad, ahol a remény eleve elvetél – Drámai csúcs
Üres leszel, mint a falusi várótermek az utolsó vonat után éjjel, vigasztalan füstben melled hiába horpad,
Pársorosak Látomás A forgalom nagy mindig újabbak érkeznek a gödör lassan megtelik Ébredés Felkelt. Megmosakodott. Felvette legszebb ruháját. Felakasztotta magát. Platon Karataev
Olyan vagyok, mint a kavics, olyan legyek, mint a kalács. (L. N. Tolsztoj: Háború és béke) (Gergő fiamnak)
mi voltál a pillanatban, platon,
túlfeszültség majd rövidzárlat totális homály a belső tájon és érzékek farkasvaksága kilátástalan volt be kell látnom Három körig
Magasabb frekvencián. Eltolódott Relativitás elmélet – Águsznak –
Néha olyan lassan múlik az idő – amikor téged várlak. Máskor meg olyan gyorsan, amikor itt vagy. De néha – megbeszélésünk ellenére – nem is jössz el. Olyankor nincs idő. Se relatív, se irreális (irrelatív), csak lebegek két idő között. MÚLTIDŐ Csoóri Sándornak
Későn érkezem ide is Már csak a sápadt őrtüzek kihűlt kezek
Dongók döglöttek lezuhant bombázórepülők
Későn érkezem megint Már csak a rózsa-tetem
s a törött tányérok mikből a halált habzsolta valaki lenni norvég
minden véget ér egyszer mondják a norvégok meg a dánok a svédek és hollandok sem szavaznak másképp szeretnék norvég lenni ha a sor végén azt sem bánnám törpe vikingszarvval hevülni a szabadság fagykamrájában lehelni tele élettel valami elócskásodott ótvaros bőrt levedleni kiszárítani a lélekből Vízfény – víztükör Jövök – jövök le a hegyről mert arra vitt utam a Királynék városából a Bakony lankája felől jövök az őszi bágyadt napsütésben a szürke aszfaltcsíkon a Balaton- mellyékére Fűzfőn át Kenesére szemkáprázatos innét a tó az öböl mentén
Átíródik minden
Tegnap futás. Laza hat kilométer. Könnyed, mindennapos sztori. Reggelre merevség, s a legkisebb mozdulat úgy fáj, hogy alig lehet kimondani. Szokni kell ezt is , a testi kínokat. Lassan utat tör, mit a lélek lenyom. Kibukik, és szinte mozdulatlanságra ítél a mindent átíró, égető fájdalom. 
|
