Szépirodalom – Versek és slam poetry

8

hegybe vájt űr. lucskos és üres. a falon penész,

és pállott eszmeszag. homály

nincs, csak méregzöld sötét. és mennyezetről

lecsüngő lámpazaj.

és hullámzás. a

folytonos kelés

fekvésben

elpusztult távlatok. amiken túl

most élni illene.

Variációk haldoklásra

Szállítómunkás:

Nem értem. Mit beszél a doktor?

Semmi bajom! Milyen három hónap?

Ez már biztos? Akkor leteszem!

Bírom én a fájdalmakat,

csak az asszony ne tudja meg.

Vagy tudom is én. Ez a rohadt mocsok!

Inni azért lehet? Legalább azt engedje.

Mindenről ne kelljék mán leállni.

        Akriltánc

                    "Beojtott vessződ idegen.

                    Otthonra bennük se lelsz."                                       
                                  Miklya Zsolt

Az otthon felfűződik a pillanatokra,

gyöngysor gömbjeire hajló fények.

Láthattad volna, Oidipusz király!

A szűk útból véresen kilökted apádat.

Szembejött kapzsi, reszketô örömmel,

te élni akartál, ami fáj.

Megölted. Ô mindig megölt.

Könyörtelenül lefelé mutatott a földnek,

s az átizzadt, gyűrött porondra ömöltek

lehetôségeid, kikerülve az ölt.

Rohantál tombolva gumicella falának,

ecetes víz mosott, keserű vegyszerek,

becsapott hormonok…

Míg ô a teremtést játszotta magának,

bebiztosítottan nélküled.

Teniszpályák hallgatagsága
reflektorfényben,
esti öntözőgép
surrogása,
lábnyom forró
betonlapon,
légszomj,

Aki utánam jön, s aki előttem lett

Keresztelő János emlékére

A világosság benyit. Ajtó van a tenger és az ég között.

Az esetleges meríti víz alá az elválasztottat?

A tökéletesség alázatos. Elfogadja a rítust.

Az elengedés lágy szíveket oktat.

Azaki Nemazaki

(régi-új) haikui

friss harmat-ragacs

(higany-bogár szurokban):

pislog az ezüst

*

hormonbogár-nedv

(az éj közönyén csillan):

ezüstkönny-talány

*

Egy festő képzelt menyasszonyának levele

Nekem szülnöm kellett sok-sok gyereket

Nem követhettelek a nyomorba

Neked az volt elrendelve: fessél

Nekem az, hogy maradjak itt a porban

Amiben léteztünk, azt a közeget

Tetszett, vagy nem - el kellett fogadnom

Mert engem a sorsom arra rendelt

Hogy életet kelljen továbbadnom

Harmadik kokaslárma

zsoldonmértek

mind meghazugulnak!

álom suvadásán teremhet csak

hétszerhullt angyalok

jöveldőlése,

háromélű megváltás

kokaslárma elé.

fogaidra szárad már

üvegtengerek szíksója,

lásd, megrostáltak farkasórák

tükrös tavaszünnepeket.

Sportszív
 
 
A szíved miatt lettél kurva:
Sajnáltál a pasiknak nemet mondani.
Elhitetted velük, hogy jóképűek,
Elhitették veled, hogy jó ember vagy.
Lehet hazugságra építeni egy életet.
Elfogy,
Mint a padba rejtett sportszelet.
Csak, hogy meghaltál,
Azt nem tagadhatod le

nem látni nem látszani a fej
ahogy kissé oldalra billenve
a képernyőre mered s az óra-
mutató járásával ellentétes
irányban lassan körbefordul
az időről készül hazudni valami
korán(t)sem elfogadhatót hogy
a magány árkaiból mint föld alól
a gombafelhők felnőhessenek

későre jár

már a címet olvasva is

elfog a röhöghetnék

(röhöghetnékem TÁMAD

teljes erővel)

hiszen hogyan lehetne késő

ha nincs nappal nincs éjszaka

mihez mérni

de most van egy támpontom

korán kell kelnem

(a koránt a közhelyszótárból vettem

és nem az arab bibliára vonatkozik

mint ahogy az arabok is

írhatnák ha biblia szavuk van

hogy nem a magyar koránra vonatkozik)

szóval támpontom van ha

órámra nem is néznék

és itt már ismét belebonyolódom

az alkotás viszontagságaiba

vajon egy olyan apróság

Halálra bosszant, ahogy szememre veti —
mások szemével példálózva. Fogalmam
sincs, hogy mikor hozta először szóba O-t.
Meglehet, elővigyázatlanul simán
elengedtem a fülem mellett a célzást.
Mert bizonyosan az volt, hiszen
azóta le nem szállna a témáról.

Ennek sem tulajdonítottam komolyabb
jelentőséget, míg észre nem vettem, hogy
mire megy ki a játék. Szinte sugárzott
a boldogságtól, amikor végre nekem
szegezhette a zavarba ejtő kérdést:
el tudom-e képzelni O tekintetét
az árboctól való eloldozásának

Kövér egyed, alig mozog,

erkélyéről rálát a kórházra.

Bámulja, mint fűtött ifjú

rideg szerelmesét.

Benne óhajt élni,

gyógyír jelent magányára.

Szeretet s élet lengi körül,

no és a koszt sem rossz.

Gyakran betér egy kávéra,

fájdalmas arccal leül

valamelyik váróba,

és idősnek, rokkantnak

panaszkodik:

derekáról, szívéről,

cuzámmen az életéről.

Kávéját kortyolja, s titkon

örvend vélt egészségének.

amikor
találkoztál velem
furcsa időszakomat éltem
aligátorokat gyűjtöttem
skorpiókat és csörgőkígyókat
női lelkeket kopogtattam elszántan
mint szorgos fakopács
a beteg ágat

szavakkal töltöttem meg
a párnahuzatot
mely fejed alatt hol puha volt
hol kényelmetlen

FULDOKOLVA

Az elevenen elásott rab
természetfölötti dolgokat művel,
csukott szemmel néz
végig Istenen, akit
befogad méhébe a
mobil kozmosz.

pindurka indián lány utolsó mondatai
mielőtt füstjelként távozik a rezervátumból

beszélni felesleges bármiről
az erőszak dönt mindenhol mindenről

a vadász a dúvad a vadállat szende áldozat

Jerkéje után koslat mind a Kos.
Öklelve tör falat, szarvára kapja,
ki útban áll. Olyan, akár az apja.
Kemény fejű, erős, erőszakos.

Tűz égeti, ki tudja, hány fokos.
Csak halljuk, szinte serceg már a gyapja.
A pázsitot haraggal így harapja,
míg kerge kedvvel árkokat tapos.

A Mágus

(II. változat)

Első vers-embriók. Bizarr szeszek

     baljós bűvöletéből.

(Idióta józanok! Idióta poéták!

     S a mélypont: józan poéták; két lábú lóizé mind…)

Így ébredt teremtő mivoltára az alkotó,

s költemény-szerűségeket szült az örökös, pszichedelikus dervis-tánc.