Hogy itt ülök, a busz repít, az iskoláig ér, a gondolatfonál feszít, nem ám hajókötél… A szél gurít fejem felett gubancos felleget, hogy oldanom a föld szinét a kékben nem lehet! Ülök, a busz meg átrepít a bűzlő városon, belém ivódva múlt jövő, a kétely átoson a szürke kéregállomány alatt tudattalan, de küzdenem ma ellene úgyis haszontalan. Már itt ülök órája és buszom életre kel, köhög, hörög és fúl vele légút, tüdő, kebel,
siratóra bukik a nép a gyászjelentés jó dolog konkrét biztosított a lét szörnyülködhetünk istenest fönt fény odalent tűz lobog színes a tévé telik az est
a harangok mint szédelgő fejek létünk felett inognak bódulatban lélegző testtel úsznak égi kékben rázzák az alkony foszló rongyait majd fennakadtak tornyok szép ívében
A szomszédunkban lakik egy hétfejű sárkány. Egy kicsit vízfejű a gyerek – mind a hét fejével. De jól megtermett hét vízfejecskéjében vidáman lubickolunk nyaranként. Nem sértődik meg emiatt, még vakargatja is kobakjait, hogy valami motoszkál bennük.
Az ősökre nem volt jellemző a harmónia, a családi történetekben német jövevényszók és inkoherencia. A Bűnügyi Krónika említi egyikük, mint cigány asszonyt (nem volt az), aki a postáskisasszony testére rátalált, ő rózsázott egyébként, a maradékot leszúrta mind a kertbe: igazi hétszínvirág. Anyám ágán öt-hat Róza, aki szerelem nélkül ment férjhez, egyik a létrán fölfelé néha megállt, és a falut nézte, ami nem látszott oda, a húga (szép Ilonka),
a rossz irányba mész! mássz hegyet, ha nem félsz, vagy ereszkedj a mélybe, még élsz, ne mondd, hogy a múltad karma bontja el az észt. a karma fogja a törvény, hogy te vagy az ok én meg a vész. pontosabban tettem réme, hogy végre nem napról napra élsz. az idő most nekünk visszaszámlál. még kellene a múlt ? minek az emlék? és minek mennél oda vissza miről nincsen rajzolt térkép?
Van egy barátom, dervis Musztafa. Pár évvel fiatalabb nálam és bátyámnak szólít, ahonnan ő származik, ez így szokás. Mindig türelmes. Mindig segítőkész. Magáról szinte soha nem beszél, számára a másik a fontos és Allah, amit te nem ismersz. (Majd megismered.) Több bölcsesség szorult ebbe az emberbe, és tiszta emberség, mint amit valaha te a süket könyveidből kibogarásztál, vacak rutinkapcsolataidban megéltél.
mint zord hajnalon mikor ő meg ő külön ébred körbe-körbe semmi más csak télnyi hallgatás és tűkkel int a rémület hisz gyomrában hallja már jégen pengve a semmi frontálisan megjelent
Karom sejtjeiben él csípőd mosolya, önfeledten ölelhette őt a szerencsés pojáca. Boldog a csuklóm, ki nem felejti, véletlen érintette melled olvadó ölelésünkkor, Te jó ég, mit tettem, Nem volt szexuális a vágy, csak egymásba bújó, nyugvó öröm, ujjakat fürkésző ujjak, kik sikoltottak, végre itt vagy!
A falu a völgyben fekszik, fekszenek a völgyben a falvak, kiterített sirályszárny lebeg a falu felett, a falu felett, amiről írok, itt nincs tenger, ne is kérdezd, legutolsó morzsája felfelé tart, a sirállyal egyvonalban épp szertefoszlik, elnyeli a nap vagy a madár, így is úgy is vége, mit keres itt a madár? mit keres itt a falu? Harangszó, bogrács és égő venyige szaga, meg kell örökítenem, majd később gondolkodom, hogy mindez igaz-e.
Julinál és Jánosnál nem téma , hogy ki hordja otthon a nadrágszíjat, leg- feljebb Jánosnál és Julinál lehet- ne erről szó, mikor gyökeret ereszt a váza az átlátszó feneketlen tóban, később virágot hoz, mint János Julinak, ki beszedett névenapján a haverokkal, aki hazaérve, szúrós szemű rózsákkal kedveskedik párjának lefekvés előtt, akivel közben elidőzött az öreg vekker.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
