Széll Zsófia versei (Három körig, Szilánk, Eszméletlen)
Három körig
Magasabb frekvencián. Eltolódott
hang, súllyal. Nincs hozzád képem,
nincs kihagyott idő. Merre mész
el? Félrecsúszott szavakkal operál
az éjjel.
Alacsonyabb Ön, értékelés: hagyod.
Add ide magad. Kerekedj fölém, ne
szabódj. Hozzám illesztelek. Egyre
magasabb a torony, Isten hangja
emberibb.
Nem halunk bele. Tengerszemek
szárazon, szinte elviselhetetlen a
hűség. Magasabb fokra kapcsolok:
klimatizált szív. Standard tavaszi
szél.
Kérdez, felelek. Időt adok-kapok.
A szeretet duplát dob: te jössz
még egy körre - és ha megint ez
lesz, vigyázz, bennem kerülsz
börtönbe.
Szilánk
Álmomban magabiztos
voltál. A kocsiban - nem
tudom, kié - kutattál a
kulcs után, és melletted
én ültem: néztelek.
Néztem a válladat, a
nem remegő kezedet,
ahogyan véletlenül a
combomhoz ér. Júlia,
a klisé. Már ébren, a
nappaliban szúnyog-
zümmögés. Nem szűnik,
és Júlia, ó, Júlia idefent,
az erkélyen zümmögi,
hogy vért. Álmomban
magabiztos voltam, semmi
szárnyverdesés, seregély-
rianás. Nem kellett
kutatnom utánad, hol vagy,
kié: megvolt a kulcs.
Kezem nem remegett,
ahogyan a combodhoz
ért. Rómeó nem volt
klisé. Már ébren. Lassan
távolodunk, de a
a zümmögés nem szűnik.
Vért.
Eszméletlen
A sikolyokon túl:
megébredsz. A ki-
egyenesített világ
ezernyi csigába
göndörödik.
Az álmokon túl:
új szülöttje ennek
a Földnek.
Az embriópóz
elanyátlanodik,
csigalassan a valósba
temetkezel.
Túlontúl
hatalmas itt
minden-
ki lát, ki hall,
ki téved?
Előállsz.
A sikolyokon innen
végtelen vizek, többed-
magaddal a hajón:
ösztönpárok.
Aztán felnősz
hozzá, hogy egy időre
elfelejthesd.
Megjelent: 2016-10-17 07:00:39
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
