Szépirodalom – Versek és slam poetry

Imitátor

Ontani a szót

Vagy bronzba önteni?

Félelmetes, amit

Magadról tudsz.

Hogy kiderül,

Hiába cifrázod,

Amit imitálsz.

Ismered magad.

victim

mit képzel ön

kinek fantáziálja
önmagát

simogatni próbál
igyekszik hozzám
dörgölni
undorító izéjét

ami ha jól látom
pindurka

bár éppen ágál
ágaskodni próbál

ZSOLTÁR

  Pilinszky Jánosnak

Uram

azért adsz nekem erőt hogy elcsigázz

s megteremted a fényt hogy lássam:

árnyékok árnyéka lehetek csak

Nagy tüzeket gyújtani nem tudok

Uram

rólunk csak énekelhetek rekedt dalos

de lám: perzsel néha a hangom

Nagy vizek sodrában nem élhetek

csak erek patakok sosem a tenger –

Hát ők lesznek az én tengerem

Uram!

Rozettacsonk

minden kihűl,

furcsa lesz és hiány,

szurkos temetőföld gyomorban.

gyógyízű fény potyára moccan,

hálós sarokban cirmoskövedik

lajstromos sosemvolttá szerelem.

micsoda karácsonykodó létezés,

ahol komposztba vágynak

jövendölő csillagok?

Elválás

Eres kezekkel simogattál. Izületes

ujjaid eldeformálódtak a munkától.

Akkor jó a tészta, ha elválik az edény

falától, mutattad a titkot továbbadók

arckifejezésével, ám csak a szemedben

bujkáló mosolyra tudtam figyelni. Kecses

AZ ANYAGRÓL ÉS AZ IDŐRŐL

halkan fordult a föld

s az izzó láng-hullám-csipkés

láng-hullám-tarajos

vakító fehér láng-habos

ívfény sziszegéssel

parázsló felszínről

az űrbe szakadtak

az ellobbanó lángfoszlányok

még őrjöngött

tombolt

a kémiai nemzeni vágyás

az anyag férfi izzása

asszony éhsége

vegyi kielégítetlensége

forrt  zuhogott harsogott

száguldó repeszek üldözték

hajszolták szikra-vágyukat

az egy-pillanatot-élő

egy-villanásig-rohanó

egy-dobbanásig-sugárzó részecskék

kontinensnyi dübörgéssel ütköztek egymásnak

és felzúgott a lángoló anyag

a suhancvérű

a hódításokkal teli

még nem tudta

sorsa meghatározott

 Mindig hajnal

Hogyan mérje meg

A távolságot két

Szó között a leg

Rövidebb utat

A kerítés mentén

Bandukolva húzza

El az ujjait az összes

Rácson nem adnak

Hangot nem adnak

MÁR LÁTOM SZÜRKE FELHŐK ALATT

Már látom szürke felhők alatt

a teremtésdarabot, ahol készülődtem.

Itt volt mindig, de csak most látom újra.

Vak fény. Süket kattanás.

Itt vagyok újra. De itt-e az itt?

Pórusosan száraz

állóképek egymásutánja

lett az egykori, nedvdús lendületből.

Amit kezdetnek hittem, az lett a vég.

A tüdő felé

Le a torkon.

fej -

permanens légzés,

előbb  a levegővétel,

majd lihegés.

A lélegzet mérése,

a szájpadlás

archeológiája:

A terület

egyre szélesedik.

 Második élet

Édesanyám zsúfolásig megtelt,

szavát se venni.

Azelőtt négynapos konferenciákat tudott végigbeszélni.

Mire jött rá, ami végül megoszthatatlan?

Az "úgyis mind meghalunk" civil pátosza

ma sem áll hozzá közelebb

mint az üdvözült andalgás a hirtelen támadt

felebaráti szeretet aknaligetében.

MOSDÓ

Önző vagyok, sajnáltatom magamat,

mint a lemenő nap,

mint Isten, aki nem ad nevet

senkinek és semminek,

az igazságtalanság a kör

közepére kényszerít ,

mint a krónikást,

Majális  

a tömeg tenyerén

csíkos trikó kiáltozott

apa papundeklihuszárt

légpuskázott nekem

nem ültünk föl

a körhintára csak néztem

akár madarak szárnya

föl-le-föl-le csapódik

a lányok szoknyája

 hulla kerettel

gyümölcs-testes borok illenének hozzád

finom damasztterítő

barack a mellednek helyére

hasadhoz egy marék füge

hajad bodorítanám loknikra

naplemente narancsával pirosítanálak

 pupilládba csempésznék csillagfényt

 és még az olajos éjjelt is meglopnám

 hogy tested vonalait megerősítsem

kubista kép lennél

hogy végül életerős csendéleted köré

keretezhessem magam

Sűrű

Valami sűrűből van most a rossz.

Nem éghető, nem vágható át.

Ha köd, nem szakad fel.

Ha reggel, nem jön el soha.

Töröltek minden járatot.

Gyenge elégtétel

tudni, hogy nincs hova.

bérálom

feladtam egy hirdetést
jöttek rá válaszok

bérálmodást vállalok
mások helyett ingyen is

hosszas tárgyalások folytak
a konzultációk során
mindenre fény derült

nálam mindenki szebbet
álmodik

papus piktográfus

Az idő keret. De mi a kép?
Apu szerint helytelen ábrázolás;
készítője egy szemfüles gép,
és az összes portré csak ábrándozás.

A “kancsalul festett” égre s a bandzsán
fotózott földre senki se lép
valóban. Apu átlát -mint halandzsán
az értelem- akármin! Még szép,

Tartás! Légzés!

Olyan tél van, hogy a medve

Insomniában szenved.

Pipázgat a barlangjában.

Gyakorolja a medvepózt.

Tartás! Belégzés, kilégzés!

Helyes tartás, semmi más!

Tartás! Belégzés, kilégzés!

Helyes tartás, semmi más!

 A naiv és a bölcs

Kifogott a naiv egy aranyhalacskát.
A halacska megmondta neki
kerek perec
engedj vissza a tengerbe és
három kívánságod teljesítem.
A naiv gondolkodott egy ideig,
aztán betette az aranyhalacskát
egy vödör klórozott vízbe
és elvitte a bölcshöz.
A bölcs meghallgatta,
miről is van szó,
aztán megkérdezte a naivat:
mielőtt tanácsot adnék,
mondd meg te magad,
mi a szándékod az aranyhalacskával?