Szépirodalom – Versek és slam poetry

Halottak napja, mélyaltatás

1.

Meg kell nyugodni, mutass, légy szíves, alvó állatot.

Eleven álmú ragadozót kérek,

növényevők öntudatlansága nem érdekel.

Kávéfőzőnk apad, árad a hamutartó,

a konyha eddig találkahely volt,

de mostantól, halleluja, közös munkaterület.

Szeretném, hogy széked, csészéd, és összes ruháid

nőnek érezzék magukat mellettem.

A foglyul ejtett figyelem

Fogarasi Györgynek

Figyelemcélpont.

Az ész birtokba veszi a lehetőségek egyikét.

S mások elől visszavonul. Bezárul.

Élesíti a szikét.

Egyebek felé figyelmetlennek kell lennie.

Hogy a fókuszba kerülhessen a lényege.

S hosszan tegyen szert attrakciós erőre.

Egyébiránt a legkívánatosabb irány

a figyelemhiány.

További bonyodalmakat szül.

Sőt végzetes lehet.

Ha ott ragad a képzelet.

 TÉVEDHETETLEN

Ki az igazak próbáját

kiállta még ő sem

tévedhetetlen

gyarló szakálla

földig ér…

… kiütközik rajta

gaz – igaz.

unikormorfózis

Császár Olgának

fura lény unikornis pegazus
kettő az egyben
istállómba valami istenféleség
az éj leple alatt titkon bekötötte

elfeledte érkezését
előre jelezni nem mondott
nekem se bűt se bát

Denis Emorine költő, esszéista, író, dramaturg 1956-ban született Párizs mellett. Irodalmi tanulmányait a Sorbonne-on végezte. Édesanyja révén, aki angolt tanított, őt is bensőséges viszony fűzi a nyelvhez. Apai ágon orosz felmenői is vannak, ezért mindig is élénken érdeklődött Kelet-Európa iránt, számos alkalommal járt Oroszországban és 2014-ben Magyarországra is ellátogatott.

azt mondtam

azt mondtam halálomig szeretni foglak,
sikerült, köszönhető az elmúlt hónapoknak,
mikor kétszer vertek keresztre a műtőágyon,
várva, hogy a délelőttöt, s a délutánt kihányom,
így csinálva helyet az éjszakának,

Romlott

Mostanában kényszeresen ellenőrizgetem

a jegeskávék szavatossági idejét,

mielőtt belekortyolnék valamelyikbe, 

tüzetesen megvizsgálom 

a kupakon a dátumot. 

Nyelvedet mégis

élvezettel ízlelgettem,

amikor áttoltad a számba,

pedig szemmel láthatóan

romlott vagy.

1 haiku 5 tankát követ 

PÁLYAUDVAR

Nem zakatol és 
nem füttyent. Hangtalanul
gördül ki a könny.

Valaki ül abban a székben,
a tükör mögötti messzeségben, 
nincsen nyoma, de én tudom,
áttekint mindegyik házfalon,
az utcát nézi, a ködbe veszőt,
a bokrot, ami őbenne nőtt,
a kesztyűtlen kezű gyereket,
az érintésnyi meleget, 
a tegnapot, amit szétrepesztett,
tejbe aprított, a kőkeresztet, 
az égbolton futó utakat,
a jó napot kívánó urakat,
bámulva nézi a hegytetőket,
a kibomlott hajú szőke nőket,

Herz Dáma

Komoly játék, kártyavetés.

A pakli Herz Dámát dobott.

A sorsom elvégeztetett.

A hétegésznyolctized

Herzen kereslek és el is

Elérlek az egyesült

Energiamezőkön át

Az álom határmezsgyéjén.

tanú

ebből az irányból jött kérem

igen igen

a zöld 101-es

emerről pedig az a nagy behemót kocsi

a márkáját nem tudnám megmondani

az időpontot sem

talán csak annyit hogy sötét volt

ÜRESSÉG

Elégia a másnapért

(részlet)

„és lesz e test majd, gondolat talán”

Borbély Szilárd

Számolni kell a reggelekkel

Most A mostban

A gőzölgő mostban

Konyhám közlekedő edényei közt

Elmosatlan napok Odakapott tej

Kávézacc Foltos terítő Kiflimaradék

Felbontatlan gázszámlák Hivatalos értesítés

Akár a teafilter, lóg belőlem az idő a gőzölgő

mostban Három cukor Fél citrom Sütemény

Azt rágcsálom Anyám sütötte Finom

Hajlított fény

Ragacsok

Zselatinos ezüst: Szarvas.

Smaragd celofán a tavon.

Tér és idő széthasad.

Kinyílik a világegyetem szeme.

S a pupillák öreg tölgyfák.

A csarnokvízben fém-zene.

The Final Cut

Végső változat. Vagy vágás (is)? Lehet, 
de ha vers, akkor csupán valamilyen 
igekötővel. Mint például oda. 
Nem dühből, ellenkezőleg: legalább 
annyira érzelem, mint meggyőződés 
nélkül. Noha nem érzed ütősebbnek 
a szöveget, méltányolva, hogy azért 
még ugyanúgy magadra ismersz benne,

 feltámadás

éjszaka csöndje, hajnali álom
mélységbe süppedt pikkelyes múlt
ez kórházi ablak, hiába tárom,

a látóhatáron a hold is kimúlt

gépi közönnyel viselt a sors,

fájdalom újra, szárnycsapkodás,

a halál ha hérosz, legyen az gyors,

elolvadt gyertyának szép ájulás

50

forog, keresi önmagát.

temérdek

lim-lom.

semmi nem emlékezteti semmire.

szavai lemorzsolódnak a várakozásban.

se híd, se út.

figyelem magam a nyugvó napban.

Vattás Kölyök

Fehér flanelruhában a napfényes teraszon, de szép is volna. Ám ez a lakása.

Amúgy a napfény stimmel, ahogy az ablakon át... De tudod, mit?

Mégis a teraszon. Kezdje tenisszel, aki gin-tonikkal végzi, apostol legyen

a sportolóból, a napirend hatalma, szeretném, ha ezt a hangját nem csak én,

de más is hallaná, akkor be kéne mászni egy száraz úszómedencébe,

itt rossz az akusztika, pihés magánhangzóinak hiányzik az öble,

a négytételes, meleg leírás az angyali keresztapáról sajnos

ellenállás nélkül halad át. Most aranyláz gyöngyözi homlokát,

kávétól van, a kilencediktől.

KRÁTEREK

A katonák mielőtt még

bombáikat kioldanák

rajzolnak a levegőbe

kétszín-nyomásban

vörösben – feketében 

képregény-szerű krátereket

megannyi apokalipszist.

VERS VAGYOK NEKED CSUPÁN

                  Weöres Sándort idézve

Elmentem messzire, itt vagyok mégis

vissza nem térhetek soha

száműzetésben önmagamban

te írod a verset bennem

vagy a vers írja önmagát?

engem ír, míg fogyok mint a ceruza?