Keresés a honlapon:

Czipott György versei (Rozettacsonk, Hammeln örök)

 

Rozettacsonk

 

minden kihűl,

furcsa lesz és hiány,

szurkos temetőföld gyomorban.

gyógyízű fény potyára moccan,

hálós sarokban cirmoskövedik

lajstromos sosemvolttá szerelem.

micsoda karácsonykodó létezés,

ahol komposztba vágynak

jövendölő csillagok?

micsoda fény…,

micsoda savófény

játszik bolondot mórikázva

éjhideg templomok cifra rózsaablakai alatt,

amikor keresztvízzel forráznak

halálraszánt csecsemőket?

 

Este mész szitált e kertre,

tudtam, semmit himbál a fény,

s az álmok, szélnekeresztve

megbújtak házak szegletén.

 

gyomorban szurkos temetőföld

lesz és furcsa hiány.

kihűl minden…,

minden.

 

 

Hammeln örök

 

patkányfogó táncosember

sarkanyomában ünnepelnek

filléresvesztű ifjak, vének,

beszorulnak böjti szelek mind

áporodott bőrük alá.

 

szigeteket is sorra

elnyeli lajstromozott éjfél,

szabatos égtájak alá

kezdetesincs utak gabalyulnak

és csillagok mind lefolynak

kanálisrácsok örvényeibe.

 

talpamon dűlthidak rozsdája,

megérthetlenül már valamennyi

tisztaszavakra karcolt fogadalom,

csak rejtőző, emlékmohó kések

nyílnak oldozássóvár ölelések

hanyattfordult reményeiben.

 

kékreve penészell hegedűsholdat,

csöndemben immár alig borzaszt,

hahogy patkányok töltekeznek

hamis csimpolyaszóval degeszre

táncosember vendégségén.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-04-06 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.