VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetry
több milliárd éve a világűr mélyén élünk ti meg én mint fénybehatoló mesebeli holló szellemapánkban több milliárd éve pillantásaiban mint expozíció Elemi és egyetemes A kezdet alapanyaga Részecskeként egyetlen résen megy át. Egyszerre hullám, áttetsző, zöld héj. A tornádó távolról tölcsér. Csupa csík, húr és hálózat. Harapás. Örvénylő szél, felkavart por. Hullámzás, ami távolról nézve: összeáll. Becsomósodik az atmoszféra: tömeg. Anyaggá lesz a gondolat. Valamit elkövet. Majd hirtelen leáll. A káosz rendbontója.
Áthallások
Motto: „az életünk, e mintaállam, a jólét címét elnyeri, kinek volnának ellenérvei, ha nem úgy kell érvelni, mint korábban.” /Vörös I. Drótszonettek./
Megnő szememben, hős, akár a hangya, súlyánál többszörös terhet cipel, nem vitatkozik, nem perel senkivel, a szót szorosan magára szabja
és érhető a lesz, akár az egyszeregy; nyomot váj magának minden szótag, a csend akárha kártyavár omolhat, nála a küzdelem nem babra megy;
Fejét felszegve, büszkén hátravetve, tört glóriával szállt le ránk az este. Miféle vágyak titkos mágiája, baljós hiteknek toprongyos cigánya űzhette hozzánk, tán azért, hogy szánjam, miként bukott el végtelen magányban. csöndleltár
a párás ablakhoz préseled homlokod
a teavíz elforrt almáink ráncosak a homályos idő rekedt nyarakba vész
arcodat tegnap óta ismeretlen hordja
szótagolva olvaslak
hajadba fésülve ujjaim nyoma Stációk 1.
Veszítesz. Minden győzelmed
2.
Végbemész. Ráncaid már SzépMost, hogy suttogva beszélnek körülötte, többé nem válogat az eszközökben, Egy meggyfa-rügy az eget kémleliA gomolyfelhő magát esőcseppnek képzeli A levelek suttogva mormolják az igéket. A toboz begurul: – Túl szakrális ez az ének! Egy törzs a villámlástól megreccsen. Az öreg fa kidől. Siratja a tó csendben. A parton halat eszik a sirály. A szél a lombbal szóba áll. Közelképek és aranyfedezetekÁlmodó színes Falevelek merülnek Téli halálba. A nappal vére Finom és egyszerű nő Lelkére csordul. A Szerencse
Életterünk zsugorodik,
a Föld satnyul. Herélt Megváltó a proszektúrán…
Csak úgy dől belőle a híg, habos hányadék, vastagon, mint a ló dereka. A Főpapnő nyaka-szegetten lógó fejét emeli, bűnös
gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre. összenyomta a hortenziafejek apró szirmait, s a parfümök kavalkádja elfedte a lila akácok diszkrét illatát. az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag. a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után csak a halállal tudott elszenderedni. a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak. a híd
évtizedekig némán lépdelt a többszörös kudarc felé önkénye a maga oldalán képzelte hús vér valóságában az asszonyt hozzászokott a helyzethez és amikor eltűnt és már hatalmába kerítette volna a kétségbeesés megpillantotta a híd közepén elhitette magával hogy mindig is ott állt és ott is fog állni az idők végezetéig ott ahol eddig nyoma sem volt hídnak ott áll a Pont des Arts szakasztott másán A bőrön túlA lélek kitölt, nem kapaszkodik, Hihető talán, nem kell magyarázzam, SZIPORKÁK
MO. 21.SZ.
Vígan rikkantja a kalauz: Szárszó! Már nem lukas a zászló! Egy mondat módosulásai
Hátul a fasorban egy szellősen öltözött nő tűnik el éppen. Peter Handke
Hátul a fasorban Hátul a fasorban Hátul a fasorban Hátul a fasorban Néhány madár elköltözik
Néhány madár elköltözik, az istállóban fészkek, délutáni nyarak a frissen vágott sarjún, libegnek kimosott ingek, most kezdődik az ősz, a szorosra zárt ablakok párkányára leveleket sodor az éles szél, már előttünk lovak hajnali patanyoma a hóban, egy másik égen szikráznak sebes röptű fecskék, milyen jó lesz majd várni, hogy hazaröpüljenek a keselyűszakállú, sovány férfiak közé, angyalkinövések, ördögárkok
hasonfekve, nyárban hajába tűzött margaréta bomlik zöld levendulatakaró az ágya piros pipacsfödém lázas csillogása bennem kerek ő egyedül, mint az Isten karamellszín, mint a hit síma, mint mások nincse van, mint aki visz
hajlataiban erdőmélyi állatok nesze Permafrász
Klímakutatók szerint a tundrán, Szibériában embertelen sok, vagy inkább emberiségnyi metán szabadul ki a földből nemsoká, talán huszonöt-harminc év múlva,
vagy még előbb. Kétezer-tizennégy óta hét furcsa, rejtélyes krátert fedeztek fel a térségben, melyek eddig jégbörtönükben pihenő metántömbök meglazulásával
s kirobbanásával keletkeztek. Kezdetben nagyobbacska fagypúpok beomlását azonosították – mulatságosan pingó a nevük, így becézném a pingvineket, ha Esőfelhők Társkereső slammel
Regizel, rád írnak, megjelölnek, nem pecséttel, nem skarlátbetűvel, jó ez, mert azt jelenti kellesz még ebben a durva életben valakinek, akinek szintén durva lehet, bár nem mutat önmagán túlra, feltöltöd magad, a fotókon cool vagy, rákattintasz, ha a szíve túl nagy, tetszel, százkilencven centiméter, kilóban nyolcvan, beszél hellénül, de már tíz éve nem vénül, most jött Amerikából, állítja magáról, de messziről jött ember azt mond amit akar, ha egyenesen nem mer, üzletember, de nem mondja ez mit takar ezen a szájton, csak jó ha trendilila rúzs van a szádon, és ha egy-egy menetre benevezne, ne akadj fent, ha az ujján a gyűrű karika, bár a profilján egyedülálló, muszáj hazudnia, és majd gyereket is, ha elmúlik hatvan; szép a szeme, nála a helyesírás divat, így meggondolod, játssz-e randikat, már nem csak azért, mert heteroszexuális, ő is 
|