Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt versei (Elemi és egyetemes, Méz, A csurgatás göröngyei)

 

 

 

 

Elemi és egyetemes

A kezdet alapanyaga



Részecskeként egyetlen résen megy át.

Egyszerre hullám, áttetsző, zöld héj.

A tornádó távolról tölcsér.

Csupa csík, húr és hálózat. Harapás.

Örvénylő szél, felkavart por.

Hullámzás, ami távolról nézve: összeáll.

Becsomósodik az atmoszféra: tömeg.

Anyaggá lesz a gondolat. Valamit elkövet.

Majd hirtelen leáll.

A káosz rendbontója.

Mozgatja az észt, nem anyag.

Energia, ami rendet rak. Szín-salak.

A piros átfordul lilába.

Mert fél. Merőlegesen kék az álma.

A buborék gömb, akár a csepp.

Ha nem rajongsz, a mindenség kivet.

Kizárólag tudat szülheti meg.

Ha információ, törvénnyé nem lesz.

S működteti a láthatatlan az anyagot.

A lét értelme, hogy semmi nem halott.

 

 

 

Méz

Eredettöredék

 

Érződik rajta a föld zamata,

ahonnan a virág való, az orchidea, a pipacs.

Benne van az ég, ahonnan jött a szél,

ami felkavarta a rejtett, láthatatlan dolgokat.

Benne van a fák, a bokrok illata,

benne van az ízében a világ, a haza.

Az otthon és a hazamenés vonzata.

A méhek nyála, az eső, a pocsolya.

A táj, a vidék szellemisége,

harapások, léptek nyoma.

Benne van a mézben az éden

emléke az éjben.

Hogy valamikor mindannyian

éltünk szépen.

Benne van a bűn, a megbocsátás.

A visszahúzódás és a kiállás.

A sűrű filozófia, a tagoltság, a színek.

Az oktáv, a dallamok és a hitek.

Isten beletette az Igét, a dolgok szívét.

A méz sűrűsége jelzi, textúra a lét.

Nem semmiség.

 

 

A csurgatás göröngyei

Élő festmény

 

A fény elhalkul.

Az árnyékok nagyotmondóak.

Villódznak amorf zárványok.

Mint egy csésze kávé, az esti holtág.

 

Egybekel jelenlét és jelenség.

Egy ág letörik a fűzfáról a szélben.

Ez az egyetlen esemény most éppen.

Meg a mentális rímek.

Hogy azt hiszem, hogy belegondolom,

pedig csak hallgatom.

Anyag hatol anyagba. Mégsem forma lesz.

Inkább fenn marad a felszínen és úszik.

És eltűnik a kanyarban a vonzás.

Egy pillanatra megértem a geometria atyját.

A falevelek nagyon mondják!

 

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.