Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Egy meggyfa-rügy az eget kémleli

 

 

 

 

Egy meggyfa-rügy az eget kémleli

A gomolyfelhő magát esőcseppnek képzeli

 

 

A levelek suttogva mormolják az igéket.

A toboz begurul: – Túl szakrális ez az ének!

Egy törzs a villámlástól megreccsen.

Az öreg fa kidől.

Siratja a tó csendben.

A parton halat eszik a sirály.

A szél a lombbal szóba áll.

S folyik a tudat! A világnagy párbeszéd.

Valami gonosz erő bűzlik. Hogy esne szét!

Nemcsak virágokból áll a nép.

De legalább szombatunk ne zúzza szét!

S beszippantja a hálaadást az ég.

Az elme álmos: elég!

S a fűben egy árny a csigaházra lép.

 

A kamrában megnyikordul a törött szekrény.

Bezárkózott a szépségeszmény.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-05-16 08:39:45

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.