Keresés a honlapon:

Simon Adri: Permafrász

 

 

 

 

Permafrász

 

Klímakutatók szerint a tundrán,

Szibériában embertelen sok,

vagy inkább emberiségnyi metán

szabadul ki a földből nemsoká,

talán huszonöt-harminc év múlva,

 

vagy még előbb. Kétezer-tizennégy

óta hét furcsa, rejtélyes krátert

fedeztek fel a térségben, melyek

eddig jégbörtönükben pihenő

metántömbök meglazulásával

 

s kirobbanásával keletkeztek.

Kezdetben nagyobbacska fagypúpok

beomlását azonosították –

mulatságosan pingó a nevük,

így becézném a pingvineket, ha

 

becézném őket. De ez ritkaság.

(Mondjuk, ha így haladunk, kolesznak

hívom majd a kolibrit a Vértes

árnyas pálmafái közt, flammernek

a Balaton-mocsárban gázoló

 

flamingót, palinak a Hortobágy

tágas szavannáján legelésző

impalát.) Egyszóval rövidesen

kiolvad a permafroszt. És akkor

lesz nemulass, klímamigráció,

 

nem öt-, tízezer kilométerre:

víz alá kerül fél Európa,

fele annak, amire gondolunk

Európaként. És közben persze

élhetetlenné válik a bolygó.

 

De megbolondul az élővilág

úgy en bloc, jelentkezzen, akinek

nem szóltak, hogy feljebb vándorolnak

északnak invazív rovarfajok,

„részeg erdő” jelez földcsuszamlást –

 

s mindez nem jövőkép, hanem már a

jelen. Északnyugat-Spanyolország

medvéi ébren maradnak télen,

a gólyának is bőven megfelel

nálunk kibekkelni a februárt.

 

Miért kell még mindig fokozni a

fokozhatatlant, fúrni a krátert,

elpingósítani lakhelyünket –

szeretem koleszt, flammert és palit,

de itthon csak természetfilmeken.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-04-22 06:49:46

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.