VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Állandó rovatok
Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül? Zvonko Karanovic: Mindennapi pusztaság
Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?
Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül? Kiadták újra Pilinszky János összes verseit 2021-ben. Ezt a kötetet tartottam legértékesebbnek az idén.
Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?
Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül? Három könyv, három különböző műfaj. Mindháromról tudtam, hogy készül, azaz hogy íródik, és ezért megjelenésüket a „várakozás öröme” előzte meg. Mindháromba „egy picit” bele is tekinthettem – nagy megtiszteltetésnek fogtam fel – még a megjelenésük előtt. Mezei Márk Utolsó szombat című regényét anno nagy lelkesedéssel olvastam, nagyon értékes és fontos kortárs regénynek tartom, ezért volt izgalmas dolog várni a második Mezei-regényt. A Zsidó temetés első fejezetét olvashattam el még mielőtt a könyv is megérkezett volna – kicsit megdöbbentem, kicsit kételkedni is kezdtem benne, de aztán elhatároztam, hogy úgy fogom olvasni majd, mintha az Utolsó szombat nem létezne. Azt hiszem, sikerült ezt az előző regényélménytől való függetlenséget megvalósítanom – az elcsépelt fordulattal élve: nem tudtam letenni. Igyekszem a lehető legtöbb könyvet elolvasni a legújabb irodalomból (mert azért mindet lehetetlen, legalábbis számomra: vannak, amelyeket csak részleteiben sikerül megismernem, s maradnak, amelyekről csak tájékozódom). Az általam elolvasottak alapján, illetve az így kialakított összeképet tekintve: a Zsidó temetést tartom 2021 legjobb magyar regényének.
Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül?
Az elém került könyvújdonságok közül különösen értékesnek tartom a Vasadi Péter Összes verse 1961–1987 című kötetet (Magyar Napló Kiadó), valamint a Deák László Összes verse című gyűjteményt (Orpheusz Kiadó).
Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed?
Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül? Tóth Krisztina: Bálnadal
Mi volt az idei évben a legnagyobb örömöd, sikerélményed? Megjelent két kötetem. Mindfulness és agykontroll tanfolyamot végeztem. Sokat írtam, rendszeresen publikáltam. Rájöttem a magabiztos szereplés titkára.
Kik voltak számodra az év felfedezettjei a magyar irodalomban?
Mik voltak a kedvenc olvasmányaid az idén megjelent szépirodalmi kötetek közül? Halász Rita: Mély levegő, Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról. Halász Ritát személyesen ismerem, jelen voltam néhány novellája szoros olvasásán. Már akkor láttam, hogy Rita nagyon tehetséges író, a regényében sem csalódtam, pontosan tükrözi a tudását, minőségi irodalom, stílusbravúr. Szvoren Edina könyve nem könnyű olvasmány, lehet, hogy pont ez fogott meg benne. A PécsLIT fesztiválon volt Edina könyvbemutatója, itt olvasott fel a kötetből írásokat. Ha szójáték lehetne a Holdkatlan 2021-es évértékelőjének címe, akkor a miazma jutna eszembe, erősen kialvatlan állapotban. A végül inkább szimbolikus cím alatt itt hagyom ezt a két mondatot, kíváncsiságból, ki mit gondol, hogyan érti, egyet és/vagy félre, stb.
A Holdkatlan kezdettől fogva irodalmi és ideológiai táboroktól és anyagi érdekeltségtől független fórumként kívánt működni, utóbbi azt jelenti, hogy nem egyszerűen nonprofit, hanem, vintage kifejezéssel élve, társadalmi munkában készül. Senki nem kap egy fillért sem az itt végzett munkájáért. Ez jó is, rossz is. Ha nem így volna, talán sokkal jobb volna. Vagy nem, lásd erről a forrásbőség közgazdaságtani összefüggéseit a hatékonysággal, vagy a privilegizált helyzetben lévő irodalmi intézményeket, folyóiratokat. Miért lehet jó? Mert jó néha zárójelbe tenni a művészeti tevékenység üzleti vonatkozásait, a fogyasztói igényekkel kapcsolatos racionális kalkulációt. Ez a megmosolyogtató idealizmus azt is lehetővé teszi, hogy az irodalom üzleti versenyén kívül állva ne kelljen semmilyen irodalmi tekintélyhez, ideológiához, politikai oldalhoz dörgölőzni, támogatás reményében. Ez a függetlenség pedig lehetővé tesz egy olyan sokszínűséget, sokhangúságot, ami a magyar irodalmi életben nem jellemző. Aztán mégis cuppog itten a mocsár, mert benne vagyunk, nyakig.
Ízlelgetek egy szót. Ki is mondtam ma, háromszor legalább, hangosan. Egyszer, mikor masnit szerkesztettem egy ajtóra, aztán mikor a nagylányomat vártuk a rettenetesen hideg, csillagfényes, kenhető kékesfekete sötétségben, és most, amikor írom ezt. Jár az agyam. Képes az ember kiégni, van olyan, hogy minden elszürkül, és értelmét veszti a szó, legyen írott vagy kimondott?
Bármiben lefogadom, hogy a kedves Olvasó evett már a híres Matzner-palacsintából, sőt az is lehet, hogy ez a kedvenc desszertje. Diós-mazsolás töltelék a háromszögűre hajtogatott palacsintában, leöntve tejszínes csokoládéval, ahogy belevágunk, mennyei rumos illat bódít. Ne mondja nekem, hogy ez a Gundel-palacsinta! Vagy mégis? Márai Sándor akár minden nap kaphatott ebből a különleges édességből, felesége, Matzner Ilona (Lola) receptje ugyanis a később Gundel-palacsintára keresztelt fogás.
Debreczeny György (mű)holdas félreolvasások
Holdat ért Csang’o a Holdistennő
Pastiche vagy paródia akkor lenne, ha az 1930-as évek nyelvezetén és modorában, József Attila egyedi stílusjegyeire alapozva szólna – ám itt napjaink világhálós-számítógépes tolvajnyelvét kapjuk, a virtuálisnak becézett rögvalóságot. Átköltés ez a javából, hiszen a korán halt egykori mosónőt, a ferencvárosi prolilakás hangulatát áthelyezi, átfordítja a mába, amely egyidejűleg dizájnos és igénytelen, high tech és tömegselejt, magasan kvalifikált és prosztó, közösségi és önző, kommunikatív és semmitmondó.
Pilinszkyvel túl korán találkoztam. Szerette őt, aki megmutatta verseit, de az egyértelmű, heves rajongástól számomra megkeményedtek a mondatok, nehezek lettek a versek, nem bírta el a vállam, a szívem, csend maradt a felolvasott sorok után, csak valami hideg ridegség rezonált. Sok év múlva, egy azóta már nyomtalanul eltűnt könyvespolcról emeltem le egy fekete-fehér újságpapírba kötött, a folyamatos forgatástól a lapéleken megbarnult kötetet. Talán, ha látom a nevet, meg sem érintem a vékony gerincet, mert hevesen tudtam-tudok berzenkedni, valami konok, makacs ellent tartok a nagy szenvedélyes "mindensorátszeretemnek" , bolond rajongásnak, piedesztáloknak.
Közismert, hogy Simone Weil filozófiája nagy hatást gyakorolt Pilinszky költői világképére. Kevésbé ismertek azok az alapgondolatok, amelyek ennek a misztikának a vázát adják, pedig egyes Pilinszky-versek értelmezéséhez ezek szükségesnek tűnnek, még akkor is, ha nem kívánjuk a fogalmi megértés keretei közé szorítani a költői nyelv affektív, szuggesztív potenciálját. Különös érvényes ez a De ez se esetében, amelynek központi jelentésszervező eleme a „tiszta akadály”, de más verseinek is alaptémája az anyagi, térbeli-időbeli emberi létezés mint rossz, mint akadály Isten és ember között, kiegészülve az egyéniség, a személyesség szembeállítása a valódi szépség és igazság birodalmával. Ilyen értelemben az égi, a szent és a semmi rokonértelmű szavak, átértékelve az életről és a halálról alkotott köznapi fogalmainkat. A „szerencsétlenség” weili alapfogalma nem a halálra, hanem a rabságként felfogott életre, létezésünk esetlegességére, a létünkben való kiszolgáltatottságra vonatkozik. Ennek fényében érthető az Egy életen keresztül éppúgy, mint a Vonzások közt, vagy épp a Fokról-fokra. Edelfelt Porvoo városában született, ahol tősgyökeres svéd paraszti környezetben nevelkedett. Ez a táj egész életére megihlette a festőt, s bár pályájának fontos állomása volt Rubens városa, Antwerpen, ő végig patriotista maradt: tetőtől talpig finn, a népi kultúra harcosa. Kifinomult technikai tudás, sokoldalúság, nyugalom jellemzi művészetét. Foglalkoztatta a szabad levegő problémája, s nagy hatással volt rá Jules Bastien-Lepage finomnaturalizmusa, de hatott rá Velázquez instantizmusa is. Művészetét az impresszionizmus mérsékeltebb megnyilvánulási formájaként jellemezhetjük; mint a francia impresszionisták, Ő is a pillanatnyi benyomás rögzítésére, a reflexek rögzítésére törekedett, légiesen elmosódó felületeken jelenítve meg népe békés életének legmeghittebb perceit is, ám az ő halk szavú művei elsősorban nyugalmukkal és az elbeszélés egyszerűségével hatnak.
Egy vidéki kisvárosban jó költőnek lenni eleve versenyhátrány a fővárosi jó és középszerű pályatársakkal szemben – és kétszeresen nehéz terep, ha az illető saját elhatározásból egyetlen írószervezetnek sem tagja. Az ilyen szerző a hivatalosságoktól nem sok jóra számíthat, ugyanakkor emberileg megsüvegelendő a bátorságáért, az állhatatosságáért. Az 1960-ban született költő, író, szerkesztő, pedagógus, Miklya Zsolt eme vakmerő különcök közé tartozik. Évtizedek óta Kiskunfélegyházán él és alkot, miközben tudatosan nem kérte a felvételét egyetlen országos irodalmi szervezetbe sem: a maga útját járja, nem törtet, nem cselez, nem hangoskodik. Az álmok gyerekkorom óta kísérnek. Emlékszem rájuk, a rétegekre is, ahogyan egyikből átcsorgok a másikba, mintha filmet néznék. Egy időben, réges-régen, minden éjjel mocsárból ébredtem, kapkodtam a levegőt, fel tudtam idézni az állott víz illatát, a növények tapintása ott maradt a bőrömön. Álmodtam találkozásokat, ismeretlen arcokat, akik később megjelentek az életemben, tájakat, amikre ráismertem, mikor odaérkeztem. Sokszor eszembe jutott, hogy elmegyek valakihez, aki ért az álmokhoz, valakihez, aki magyarázatot tud adni ezekre a különös összecsengésekre, de elmaradt ez a találkozás, vagy még nem tartok ott, nem tudom.
Elektrografika: Kiss Barnabás-Kiss Tamás
Ha jól gondolom, Kiss Tamás előző, könyv alakban megjelent műve a Kollázsember. Mobil kollázsregény. A Patchwork bár nagyon hasonló vállalkozás, szintet is vált, továbbfejleszti a világ értési lehetőségeinek képi és nyelvi formáit, megnyilatkozásait. Nemcsak „összekollázsolja” a részeire hullott világ elemeit és próbál meg újra teljes képet alkotni, de nagyon is őrzi magán a töredékesség jeleit, hanem össze is szövi, együttes jelentéssé teszi, új beszédmóddá a széthullottságot.
Bizony, az irodalmi értelemben vett őrültség is fontos költői eszköz. Vannak úgynevezett okos versek, a gondolati líra örökzöld művei, vannak a szerelmi líra gyöngyszemei, továbbá vallásos himnuszok és gyönyörű képekkel telepakolt tájleíró költemények, még továbbá fotószerű hangulatversek, illetve szóviccekkel sziporkázó humoros strófák.
„Tudjátok-e, hogy a cigány közösségekben mindenkinek volt valamilyen beceneve? Hát persze, hogy tudjátok, ti is cigányok vagytok, nem igaz?”
Az 1968-ban Miskolcon született, József Attila-díjjal kitüntetett Vass Tibor kezdettől vállalja, verseiben és képzőművészeti alkotásaiban következetesen műveli a játékosságot, és ez már eleve érdem. Önmagában sokat sejtet, hogy 2004-ben Spanyolnátha címmel alapított művészeti folyóiratot, amely jelenleg is működik, és köszöni, járvány idején is jól van. Itt olvasható verse, amelyet most Az év versei 2020 antológiából emeltem ki, egy hosszabb ciklus része, és jól példázza humorral, nyelvi leleményekkel, kutyafülefarkákkal, át- és elhallásokkal, valamint állandósult felszabadultsággal többszörösen megbolondított stílusát. 
|
