Keresés a honlapon:

Karcol(g)atok – Marton-Ady Edina: Mocsárból ébredve

 

 

 

 

Mocsárból ébredve

 

Az álmok gyerekkorom óta kísérnek. Emlékszem rájuk, a rétegekre is, ahogyan egyikből átcsorgok a másikba, mintha filmet néznék. Egy időben, réges-régen, minden éjjel mocsárból ébredtem, kapkodtam a levegőt, fel tudtam idézni az állott víz illatát, a növények tapintása ott maradt a bőrömön. Álmodtam találkozásokat, ismeretlen arcokat, akik később megjelentek az életemben, tájakat, amikre ráismertem, mikor odaérkeztem. Sokszor eszembe jutott, hogy elmegyek valakihez, aki ért az álmokhoz, valakihez, aki magyarázatot tud adni ezekre a különös összecsengésekre, de elmaradt ez a találkozás, vagy még nem tartok ott, nem tudom.

Ma éjjel is mocsárról álmodtam, de a partján ültem, valakivel, aki felém hajolt, miközben vehemensen magyarázott. Hosszú ujjai a kezemet gyurmázták, fájt, de nem szóltam, a víz illata az orromba szivárgott, lúdvirág sárgállott, káka nőtt, szivacsos volt a levegő, az izzadtság úgy futott a hátamon mint egy apró patak. Valahol messze harangszó. Menjünk, mondtam halkan, meztelen talpam alatt lágyan benyomódott a talaj, nem cuppant, ahogyan megtettem az első lépést, sétáltunk, egyre távolabb a víztől, egymás mellett, megsimogatta a tarkómat, fekete ruhájában mintha csak az árnyékom lett volna, nem szólt, hidegek voltak az ujjai, ismerősek, és én a növényekre gondoltam, amik régen, lehúztak a víz alá.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-11-14 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.