VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai György Alida Vasárnap Igorral című verséről
György Alida Vasárnap Igorral
„Igor többnyire rövid hajú, vastag végtagú nőkbe szerelmes, szerintem.” (Nagy Hajnal Csilla: Igor)
Amióta szombat reggel Igor beletúrt a hajamba, és a szél megsimogatta a tarkóm, elhatároztam, rövidre vágatom a hajam.
Aztán másnap Igor azt mondta, nem érti a negyvenes nőket. Mindnek rövid haja van, pedig az nem is szexi.
Így mondta Igor vasárnap reggel, miközben ismét beletúrt a hajamba, és még azt is hozzátette, hogy ez az egész becsapás, mert előbb férjhez mennek, csak azután csinálják magukkal mind.
Szóval nem vágattam le a hajam, mert közeleg a születésnapom, és akkor én is ilyen negyvenes nő lennék, persze gyerek meg férj nélkül. Igor hallotta, amikor felhívtam a fodrászt, hogy lemondjam az egészet. Hazug kurva, te is megvárod, amíg el nem vesznek, és csak utána.
Így mondta Igor vasárnap reggel, közben tépni kezdte a hajamat, és még azt is hozzátette, mindegy, mit csinálok magammal, úgysem kellenék senkinek. Akkor csókoltam meg először Igort, aki nem értette, miért nem akarok gyereket. Ez is csak önbecsapás, és ezzel csak leselejtezed magad.
Így mondta Igor vasárnap reggel, közvetlenül a csók után, és még azt is hozzátette, senki nem akarna így egy nőt.
Egy tizen- vagy huszonéves költő megfejthetetlen rejtély, a jövőjét érintő jóslatokba bocsátkozni fölöttébb kockázatos. A halandó szerkesztő, irodalomkritikus, pályatárs csak annyit észlel, hogy az illető fiatal tehetséges (vagy sem), ám hogy a tehetsége (vagy annak hiányában a törtető önmenedzselése, esetleges családi és egyéb hátterének érvényesítése) mire lesz elegendő, az ígéretes jelölt milyen utat jár be az irodalomban, azt – őszintén szólva – a fene se tudja. Az induló fiatal költő három sztráda közül választhat. Az első az, hogy a kezdeti lendület elmúltával megcsömörlik a szakmai közegtől, kiábrándul belőle; netán a túl intenzív kezdés, a túl sűrű publikálás miatt kiég, kifogy a mondanivalóból, és inkább egy rendezvényszervező céget működtet Pécsett, vagy felcsap gitárművésznek, vagy iskolai tankönyveket ír, vagy birkát tenyészt a magyar–szlovén határvidéken. Természetesen ezek mind valós példák, és könnyen lehet, hogy kár értük – ugyanakkor lehet, hogy nekik van igazuk. A második sztráda oda vezet, hogy az ifjú poéta műnemet vált, és a továbbiakban csak szépprózát vagy drámát alkot. A harmadik sztráda pedig arról szól, hogy a szerző kitartóan végighalad a költői pályán – persze ebben az esetben is kátyúk, elágazások és homályos lehajtási lehetőségek sokasága kerül elé. Az 1995-ben Erdélyországban, Zetelakán született György Alida jelenleg ott tart, hogy tehetségesnek mutatkozik, és kacérkodik a második úttal. Másfél-két évvel ezelőtt egyéni hangú, lendületes versekkel bukkant fel folyóiratokban, majd elhallgatott – és esztendővel ezelőtt megjelent az első önálló kötete, amelyben kizárólag novellák szerepelnek. Itt olvasható versét a Forrás folyóirat 2020/5-ös számában fedeztem fel, és lelkesen beszerkesztettem Az év versei 2021 című antológiába. Bevallom, legfőképpen azért tetszik, mert van benne őrültség. Bizony, az irodalmi értelemben vett őrültség is fontos költői eszköz. Vannak úgynevezett okos versek, a gondolati líra örökzöld művei, vannak a szerelmi líra gyöngyszemei, továbbá vallásos himnuszok és gyönyörű képekkel telepakolt tájleíró költemények, még továbbá fotószerű hangulatversek, illetve szóviccekkel sziporkázó humoros strófák. Mindegyik kategóriában vannak kedvenceink, sorolhatnánk a példákat. Ám azt is szeretjük és izgalmasnak találjuk, ha egy vers a szokatlan, meghökkentő tartalmával, nevezzük úgy: őrültséggel olvastatja magát. A Vasárnap Igorral ezt az élményt nyújtja.
Zsille Gábor
Megjelent: 2021-11-08 06:00:00
|
