VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Publicisztikák
I. A költő ezt is el… …túlozta?
Erdős Virág ezt is el című verseskötetéről
Meglehetősen ellentmondásos kritikusi feladat Erdős Virág legújabb, ezt is el… című verseskötetéről elfogulatlanul nyilatkoznia valakinek, aki egyébként meglehetősen sokra becsüli a költőnő eddigi munkásságát. Erdős Virág nemrégiben publikált kötete illeszkedik abba a kortárs magyar irodalmi tendenciába, mely a politikai-közéleti költészet rehabilitációra tesz kísérletet – elég csak Kemény Istvánra, Térey Jánosra, Schein Gábora vagy Bíró Józsefre gondolnunk, csak hogy néhány ismertebb szerzőt említsünk meg, akik arra adták a fejüket, hogy reflektálnak az igencsak sok ellentmondásokkal övezett társadalmi-politikai közállapotokra a maguk poétikai eszköztárával. A kert címmel adta ki, idén, a Pannon Írók Társasága, Tóth Imre első prózakötetét. A szerzőt eddig csak (csak?!) lírikusként ismerhette a szakma, és az olvasóközönség, most pedig egy egész kertnyi történettel rukkolt elő, jelentkezett be – immáron az író is – „Új időknek új” novelláival.
Tóth Imre 1966-ban született. Azt mondják, hogy igazán érett, jó prózát, csak úgy ötven körül kezd el írni az író. A kert, tehát, mondhatni remek időzítéssel virágzott ki.
A hét (igen: 7) novellát tartalmazó vékony (és mélységes) kis könyv, különös, mágikus kalandozásokba „rántja bele” az olvasót. Mintha A kert ezzel figyelmeztetné – de egyúttal köszöntené, invitálná is – az olvasót: „Ki itt belépsz…” (vagyis, lefordítva: ha most kinyitsz és olvasni kezdesz engem), szellemtörténeti – vallási, művészeti, filozófiai utazásokra hívlak... A fiatal irodalomtörténész, J. Szabó Piroska első irodalomtudományi szakkönyvében olyan téma feldolgozására vállalkozott, mely eddig aligha volt a magyar irodalomtudomány érdeklődésének középpontjában. A kötet az itthon mára kissé talán méltatlanul elfeledett nagynevű klasszika-filológus, Kerényi Károly által alapított, az 1930-as években működő, ám tiszavirág-életű irodalmi-filozófiai folyóirat, illetve a köré csoportosuló kör, a Sziget történetét, szellemiségét és tudományfelfogását tárgyalja, nem csupán egyszerűen leíró, hanem kritikai-kontextualizáló jelleggel. A helyüket adott esetben önálló tanulmányokként is megálló három nagyobb fejezet más-más szempontból igyekszik megvilágítani a Sziget-kör történetét, előzményeit és tudományszemléletét, magyarországi tudományos talajon voltaképpen teljesen új szempontrendszert is beépítve az elemzésbe – nevezetesen Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényét, pontosabban az író által abban megfogalmazott (szellem)tudományfelfogást, valamint Hermann Hesse és Kerényi Károly némi filológiai vizsgálódással egyébként alaposan és kellően megalapozhatóan visszakövethető szakmai-emberi kapcsolatát és az egymásra gyakorolt esetleges hatásukat. Dudás Sándor: Tengeröltő- válogatott versek- Széphalom Könyvműhely, 2015 Alábbi recenziómat mind a pszichológia, mind az esztétika hermeneutikáját felhasználva írtam meg. Ezt a tényt azért tartom fontosnak kiemelni, mert Dudás Sándor költészetében mind az esztétikai, mind a pszichológiai értelmezést fontosnak tartom. Dudás Sándor Tápiógyörgyén született 1949-ben. Az általános iskola elvégzése után könyvkötő szakmát szerzett és nyomdákban dolgozott Budapesten, Cegléden és Szolnokon. Jelenleg is szülőföldjén él. Az irodalomhoz saját bevallása szerint a hangok hiánya vezette el. Mit is „tudhat” a tudomány?
(Haklik Norbert: Egy Duna-regény anatómiája. Közelítések Kabdebó Tamás Danubius Danubia című folyamregényéhez. Concord Media Jelen, Arad, 2013. 122 oldal, 1600 Ft)
Az öt külön témájú megközelítésből álló, műelemzőnek ígérkező tanulmánykötet feltétlen érdeme, hogy ráirányítja a figyelmet a közelmúlt egyik nagyszabású magyar nyelvű epikai teljesítményére. Amely reprezentatívan is magyar: mindenekelőtt az, eltagadhatatlanul, s pluszban még amiatt is, mert 1956 óta Nyugaton élő hazánkfia alkotásaként keletkezett. Az óhazától meglévő földrajzi távolság ugyanis, a más nyelvekkel, kultúrákkal való behatóbb találkozás, szembesülés, a mind befelé, a múlt irányába, mind pedig kifelé mélyebb tapasztalást nyújtó egzisztenciális, életmódszerű elszakadás itthonról nyilvánvalóan fokozza az egyénben az anyanyelvvel, anyahazával kapcsolatos távlatosságot, a távlatosodás képességét. Messzebbi rálátást ad, másképpen szilárduló, külső(bb) nézőpontú és mégis-belül (is) maradó ismeretet nyújt a sajátról. (Ez esetben: a sajátunkról – mert mindannyian benne vagyunk valamiképpen. Pontosan ezért érdekel bennünket annyira.) Amennyiben a(z egykori) otthonnal, hazával sem szakad meg az idők során a kapcsolata, az alany számára ez az állapot kiküzdötté teszi a szeretetet, az iróniát, a bíráló kritikát, a magát-sem-kímélő szarkazmust, ám (mégis?) lényegi vissza-kötődést. S ha mindez immár hosszú évtizedek léptékében igaz a figyelem középpontjába kerülő íróra, akkor ez esetben Kabdebó Tamáshoz hasonló mondható el az értelmező kötet szerzőjéről is, aki 2006 óta, harminc esztendős korától Brünnben él. Keskeny Károly az egyetemen (Pozsonyi Ádám felolvasóestje - 2015. december 3. ELTE) A vártnál is nagyobb érdeklődés övezte Pozsonyi Ádám irodalmi felolvasóestjét az ELTE-n, melyet a Konzervatív Hallgatók Szövetsége szervezett. Az est folyamán a zömében egyetemista fiatalokból álló hallgatóság átfogó képet kaphatott a szatírában utazó, közismerten botrányos tollú szerző egész eddigi munkásságáról, emellett betekintést nyerhetett az írói munka kulisszatitkaiba is. A szerző olykor heves gesztikuláció kíséretében maga olvasta fel műveit. A kétséges faggatása
Bednanics Gábor tanulmánykötetéről
Bednanics Gábor karcsú, ám annál érdekesebb tanulmánykötetet adott közre nemrégiben, melyben filozófia és irodalom határterületeit kutatja. A kétséges faggatása – kulturális párbeszédkísérletek című munka öt tanulmány tematikus gyűjteménye, melyek látszólag más-más irodalomtudományi és filozófiai problémákra reflektálnak, azonban összefüggő fejezetekként is szervesen illeszkednek egymásba, egymással kiterjedt dialógust folytatva, hiszen jól láthatóan összeköti őket azon intenció, mely szerint interdiszciplináris szemléletet kívánnak érvényesíteni, adott esetben filozófiai kérdésekre megtalálni a választ az irodalmon keresztül. Rendkívül fontos (nem szépirodalmi, inkább tény-irodalmi) könyvet adott ki a Hungarovox Kiadó, még 2013-ban. Kaiser László, költő, író: Elvált apák Magyarországon c. kötetéről van szó. Bátran mondhatjuk: megjelenése óta ez a könyv, sőt, ez a téma mit sem vesztett frissességéből, szomorú aktualitásából. Megszállottan egyetlen szerző nyomában?
Értékelő bekezdések Kántás Balázs Paul Celan-tanulmányairól
Kántás Balázs egyike azon fiatal kortárs magyar irodalomtörténészeknek, akik úgy látszik, következetesen, már-már mániákusan kitartanak egy szerző / kutatási téma mellett, s akik többéves munkát szentelnek annak, hogy a választott szerző életművét egyre jobban, egyre mélyebb részletekbe merülve megismerjék. Kántás már 2010 óta elmélyülten tanulmányozza Paul Celan költői életművét, melyről több kisebb-nagyobb tanulmánykötetet publikált, a magyar Celan-recepciót számos értékes fejezettel gazdagítva. Első szakkönyvében, a még 2010-ben megjelent A magába zárt vers című kismonográfiában Paul Celan költészetéről, annak fordíthatóságáról és magyarországi recepciójáról értekezik. Ezt követte egy elmélyült irodalomelméleti tanulmány, A közvetlenség illúziója, majd egy rövid műhelytanulmány-féleség a líraesztétika témaköréből, irodalom- és művészettudomány határterületeiről, A szépség aktualizálása Paul Celan kései költészetében. Szárnyas csikó, jégvirággal
Juhász Ferenc: A végtelen tükre Kossuth Kiadó, 160 oldal, 2500 forint
Juhász Ferenc költészetében már a hetvenes években ott lüktetett a kvantumfizika erudíciója, a földtani kéreg-minták szó-közeinek mágneses vonzása, ahol vérbő metaforák várakoztak arra, hogy a befogadó felfedezze apró, jelentés-teli redőiket. S ezekben a kis, nüánsznyi kapillárisokban olyan sűrített atmoszféra forrósodott fel hirtelen, hogy elfért benne akár egy egész kozmosz vagy egy igazi univerzum is. Magyarán: egyetlen vers elég volt ahhoz, hogy felépüljön egy merőben új világkép. Az értékszemlélet kitágított-kivilágított horizontján kirajzolódjon a rokonszenves alkotói attitűd, ami tisztán kivehetővé tette a versnek és magának a nyelvnek a szerethetőségét, a teremtett beszéd artisztikumát. A reneszánsz, a szecesszió, a népköltészet és a neoavantgarde finom ívű ötvösmunkáinak megtisztított terepét.
Mézesmadzag Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért! Kiadó Napkút 2015 Kritika, „irodalmi esztétika”, művészetbölcselet
Teoretikus perspektívák August Wilhelm Schlegel A költészetről című művében Bevezetés Vizsgálódásainkat, egyáltalán tárgyában kitüntetett koncentráltabb figyelmünket – úgy véljük – külön indokolni kell, hiszen a látszat azt sugallhatja, hogy önmagában és önmagunktól tulajdonítunk jelentőséget a munkadarabul választott szövegnek. Ez lényegében nincs vagy legalábbis nem feltétlenül van így; olvasásmunkánkat technikai késztetésre végezzük, olvasatunk tehát ennek alapján alakul ki, következésképpen interpretációnk is külsődleges összefüggésbe helyeződik. Az eredendően felbukkanó szándék szerint helyesebb is volna inkább csak interpretatív gesztusok diszperz egymásutánját kínálnunk, lévén papírforma szerint mindössze az tűnne filológiailag valóságosan gazdaságosnak, hogyha e rövid és az idősebbik Schlegel fivér elméleti életművében nyilvánvalóan távolról sem központi elhelyezkedésű textus néhány helyének akár egymástól elszigetelt értelmezésére szorítkoznánk. Krasznahorkai regényének, illetve Tarr Béla ebből készült filmadaptációjának minden bizonnyal legrejtélyesebbnek és legkörülhatárolhatatlanabbnak tűnő szála a cirkuszi társulat és a Herceg narratívája. A preparált bálnát a városba hozó társulatról már a történet elején kiderül, hogy különös cirkuszi torzszülöttének hordószónoklata más településeken is feszültséget keltett. A bálna, mint gigantikus, a tengerből kiragadott élőlény önmagában is meglehetősen abszurd jelenség, puszta jelenlétével képes felkavarni az egyszerű emberek életét. Megjelenése a regényben nyilvánvalóan szimbolikus – egyszerre lehet a nagyság és az élet, ugyanakkor mivel egy preparált állati tetemről van szó, egyszerre az elmúlás, a halál, sőt, mesterségessége révén a szemfényvesztés, a megtévesztés szimbóluma. A Herceg alakját félelmetesebbé, ugyanakkor hihetetlenebbé, képlékenyebbé teszi, hogy a szerző egyszer sem láttatja szemtől szemben az olvasóval, pusztán egy jelenet erejéig bukkan fel, mikor Valuska kihallgatja a cirkuszigazgató, a Herceg és a csupán Mindenes névvel illetett, szintén bizarr, kezdetleges magyart beszélő külföldi tolmács beszélgetését. 
|
