Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Lágy elidegenedés - A lyukas perspektíva és a lét, mint gond

 

 

Lágy elidegenedés

A lyukas perspektíva és a lét, mint gond

(Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről, Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2016.)

1

Mi az oka a kamaszok könyvtől való „elidegenedésének”? A szakértők a meseregények oktatásból való kiszorulásával, a rosszul megválasztott, rossz életkorban olvastatott kötelező olvasmányokkal, az irodalomtudomány belépésével és bénító alkalmazásával magyarázzák a „reading for fun” (szórakozva olvasás-tanulás) eltűnését.  Ráadásul a gyerekekre ráerőszakolt tanmese-állagú szemelvények nehezen illeszthetők bele a felső tagozatos gyerekek „saját világának” építgetésébe.

2011-ben a gyermekkönyvekről tartott beszélgetésen, a Szatyor Bárban hangzott el Fenyő D. György szájából, hogy a gyereknek önértéke okán van szüksége az irodalomra, s nem azért, hogy majd felnőtt olvasó váljon belőle. Jól hangzik, de mégiscsak az lesz. Felnőtt olvasó. És hogy mennyiben marad érzékeny? Megmarad –e alanyi jogon birtokolt abszolút hallása a mesék iránti rezonancia terén? Ki tudja?

Drexlr Ákos írja a kötetről (Aki egyébként egyik nyertese a litera.hu gyermekkönyv-kritika pályázatának): „A „nőtté válás” folyamatát kidolgozott ívben elmesélő cselekmény vonulata megfelelő mértékben fűszeres, épp annyira szürreális és helyenként groteszk, amennyire kedves és vicces. A különböző fejezetek önálló meseként is megállnák a helyüket, mégsem válnak önkényessé, nem távolodnak el a fő cselekményszáltól. Olvasás közben végig vártam és figyeltem, hogyan komolyodik Dettike. A történet végén jöttem rá: nem Dettike, hanem Balambér nő fel, Dettike pedig elfogadja, hogy a „nőtté válásnak” nála is meg kell történnie, és felhagy a „nőtté válás” elleni gyermeki lázadással.”

2

Eleks Dóra tudja, hogy nem kell gügyögni, nem kell elhallgatni a gyerek elől a kemény témákat és a súlyos problémákat, hiszen önámítás azt hinni, hogy akár egy pillanatra is megvédhetjük őket a valóságtól. Amit viszont megtehetünk az bizony nem kevés, az, hogy beszélünk ezekről a problémákról, akkor is, ha nehéz. És közben olyan nyelvet használunk, ami nem butább vagy primitívebb, mint a „felnőtt” beszéd, csupán más, mivel reflektál a gyerekek belső világának különbözőségére. Elekes Dóra már bizonyította, hogy beleillik ebbe a profilba, és az új regénye szintén ezt az irányvonalat képviseli. „Nem tudom, hogy a „punktum” mit jelent, talán valami olyasmit, amit az isteneknek a szobájukban kell elvégezniük mesenézés helyett.”

3

Dettike történetét szó szerint a kulcslyukon keresztül nézhetjük végig, mivel a narrátor, egyben képzeletbeli barát, Balambér, ott él. Az ő szemében a lakás egy másik univerzum, a benne élők pedig nagyhatalmú héroszok. „Ez a felállás kicsit a Lóci óriás lesz című versre emlékeztet, ami talán véletlen, talán nem, de azt fontos megjegyezni, hogy Szabó Lőrinc és Elekes Dóra is helyesen ismeri fel: a gyermeki világ nem egyszerűbb vagy bugyutább a felnőtténél”, csak az aspektusa más.

Balambér marginális funkciója a bonyolultabb szituációk több lépcsős bemutatását is lehetővé teszi. A történet nem hallgatja el a valóság ambivalenciáit, amikkel bizony a gyerekeknek is konfrontálódniuk muszáj. Amikor Dettike egy rövid időre helyet cserél a legjobb barátnőjével, és Balambér végignézi, ahogy eltölt egy estét a másik kislány családjával, ahol az elvált anyuka és az éppen aktuális pótapuka kártyázik. A légkör a legkevésbé sem harmonikus, a kislánnyal, Nettikével, nemigen törődnek, hiába rak rendet a szobájában és hiába írja meg a házi feladatot. Mivel a képzeletbeli barát nem tud, és nem akar semmit beleolvasni a helyzetbe, a leírás mentes mindenféle hermeneutikától, túlzó negédességtől, és pont ettől lesz hiteles.

A nyelvi bensőség és a kívüliség irányelvei válnak immár a maguk nemében megragadhatóvá az Elekes-perspektívában. Két világ és két tapasztalás. A gyermeké és a narrátoré. Vagy a felnőtt szemszög infantilizmusa és a gyermeki, tiszta „érdekszféra” párbeszéde. Jól működő billegtetés a dialógusokban. Például az intőkkel teli üzenő füzet megtalálásakor.  Szépen egybefésülve, sokatmondó paradoxitás. Egyik szféra sem negligálja a másikat. Virtuóz prózapoétika. (Minden túlzás nélkül, annyira kicentizett, kettősség, ami már szinte egység. De végül mégsem az.)

4

Nos. A „kisded” észjárásnak olyan bonyolult ambivalenciákkal kell bíbelődnie, mint például a gender sztereotípiák, a különböző családmodellek és az öndefiníció. Dettike kipróbálja, milyen fiúnak lenni, milyen egy másik családban élni, közben pedig folyamatosan a vele szemben állított, számára gyakran érthetetlen elvárásokkal „libikókázik”.

„A rend az csak a tárgyak egyfajta elhelyezkedése a térben. Nem érdemes túl komolyan venni.” Mondja a könyv. Nincs hübrisz. Csak a nézőpontok üdítő mássága.

5

Elekes Dóra szövege nem mesterkélt. A szerző a szövegvilág és az olvasó belső világa közötti teremt, Smid Róbert szavaival,multi-dimenzionális konvergenciát. Néhol olyan a textúra, mintha Weöres zsenialitása keveredne Kiss Ottó színtiszta logikájával. S olykor a befogadói viselkedést is újraírja, újra kódolja. Emlékek és nosztalgiák szigetei között manőverezik. Egyúttal visszautal az istenségek esendőségére. Magára a különbségtétel abszurditására.  Hogy valóban, a szösz-létmódú kulcslyuk-lakó nézőpontja se „kevesebb”, mint Dettike „szemüvege”, mégsem olyan esetlenek azok az „istenek”. Még az ő szemszögükből is van hiány és dilemma Isten-szinten. Ez telitalálat. Mintha magát a disszonáns valóságot lapozgatnánk, amikor Elekes Dóra és a kulcslyuk-vitéz jól kifaragott, természet-szerű mondatait olvassuk. De ebben az esetben a disszonáns dolgok megnyugtatásunkat segítik elő. Vannak jó gyermekkönyvek ma is.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-11-22 17:00:37

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.