VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A kutya lelke
A kutya lelke Király Levente: Van egy kutyánk, Manó könyvek, 46 oldal, 1990 Ft Kézbe simuló könyv, műtárgy. A borító kívül bézs. Az előzék a felhős, kék égbe van becsomagolva. A címlapon huszonegy, rajzolt, színes kutyapofi. Akvarell csoportkép. Igor Lazin jellegzetes karikatúrái. Karakterek. Első ránézésre van köztük puli, vizsla, spániel, tacskó és uszkár. De nem ez a célja a kötetnek, hogy a fajtákat akarná megismertetni. Sőt ezekről szó sincs, a rajzok alapján azonban nyugodtan találgathatja a gyermek, köztük van-e esetleg az otthonában elszállásolt kutyuli. Az ábrázolás ábrándozás is. Erre a Lazin-féle, intakt vonalvezetésre és ecset-színezésre rá lehet bízni a kisebb gyermekeket. Föl fognak ismerni mindenkit a családból. Minden kutyafej egy-egy jellemvonás. A morcos mellett ott a sunyi. A bazsalygó pofa mellé direkt a halál komoly tüchtig került. És a hisztis, kötekedő közelében megtaláljuk a boldog, mindig vidám, vidra tekintetű Labrador portréját. Hetvenhét limerick van a keménytáblák közé gravírozva. (A kötet könyvlapjai erős anyagból lettek gyártva.) Tömör, kellően bájos költemény mind, néhol direkten bárgyú (de ez az ősi, ír limerick legkézenfekvőbb sajátja) és az anyag nem annyira nonszensz, mint amennyire a felnőtteknél ez bevált szokás. A szövegek szemléletét a Kukorelly Endre fémjelezte Samunadrág-tradíció jellemzi meg a Varró Dániel-féle Túl a Maszat-hegyen virtuóz nyelv-leleményessége. A folklorisztikus- rurális elemek, hála Istennek, (nem) hiányoznak belőle. T. Aszódi Éva bársonyos didaktikáját, a Bogyó és Babóca szoknyás-vonalas szecesszióját hiába is keresné benne bárki. Ízig-vérig mai. „Pincsink, Kuglóf, meditál,/ előtte egy teli tál:/ hozzá se nyúl,/ füle konyul - / vagy csak nagyon hezitál?//Azon rágódsz, Kuglicsek,/ télen miért van hideg,/ van-e Isten, s hely a priccsen?/ Nagy falat egy pincsinek!” Fogalmazásból ötös. Rajzból jeles. Komponált oldalpárok, tipográfiailag logikus betű-, és aszimmetria összhang. A pagina a sarokban, ahogy a palota pincsik. Szinte minden darabban ott a dinamika és a zeneiség. „Van nekünk egy rottweilerünk,/ más kutya már nem kell nekünk./Neve Béni./ Utolérni/ deszkát, bringát. rollert vegyünk?” S a recenzens kedvence: „Tekila, a csivavánk./ Izeg-mozog, morog ránk./ Nyit a Meki,/ ez ell neki:/ big-mac menü, extra fánk.//Nyugi, teki, hozom már,/ jár még mellé húsz homár,/ Meg se fogja,/ ezt csámcsogja:/Nem kell mindig kaviár!” Weöres Sándor és Kányádi is megirigyelhetné. Mind műfajilag, mind formailag eklatáns példája a telitalálatnak. Van egy-két nehéz szó, amit meg kéne lábjegyzetben magyarázni az öt-hat éves lurkóknak. Például a masztiff. Én megnéztem a Wikipédiában. „ A masztiff ősi tibeti fajta. Arisztotelész a tibeti masztiffot "kolosszális csontú, izmos, nehéz, nagy fejű és széles pofájú" kutyaként írja le, a középkorban Marco Polo úgy látta, hogy "...nagy, mint egy szamár, kiváló vadászatra, méghozzá a vad ökrökre.” Vagy maga a vombat is lapszéli hermeneutikát követel. „Külső megjelenése a medvefélékre emlékeztet: robusztus felépítésű, csökevényes farkú állat. Szőrzete igen dús, talpa széles és csupasz, karmai lapítottak és erősek, ásásra alkalmasak. A testhossza 70-110 cm, a kifejlett állatok testtömege 20-35 kg.” Kosztolányi Dezső beszéd-modora is előbukkan. „Snaucerünk Karalábé, száz lábú ő, sacc per kábé./ Habzik s rohan,/ mint egy folyam,/ feketébb is, mint a kávé.//Egyszer viszont, ajjaj, májn gott,/ eldobtam egy bumerángot./ Ó, mit tettem,/ kinevettem,/ ezen aztán jól berágott!” Helyenként Tandori Dezső zsenije szövegközi emlékképként kísért. „Van egy ebem, Zebulon./ Ha a melóm elunom,/ máris itt van,/ lépünk vígan,/ csak hát mindig lebukom,// mert a főnök egy majom.” A másik posztmodern, intertextuális precedens: „Van egy kutya, Bábolna,/ nincsen neki iPhonja./Tudod kuvasz,/ elég pimasz./ De legalább skype-olna!” Felolvastam a fenti citátumokat az unokatestvérem kis öccsének, aki elsős, ezen nevetett a leginkább. Amiért mérföldkő lehet Király Levente kis könyvecskéje, az annak a megértés-pillanata, hogy a lineáris olvasás is átment változáson. Az íróknak tudomásul kell venni, hogy a gyermekek ízlése a legmagasabb. A mindennapi szóhasználatot azonnal képesek ötvözni a technika új szótárával. A Van egy kutyánk költői én-je elleste ezt. Sőt, több. Formabontóként a legpergőbb versformába tördelte bele a partikularitás szépségét. Nem túl elvont. Nem túlkomplikált. A létezés és a világ szingularitását ilyen profán és mégis finom szemcsékkel pallérozott szókövületekre bízni, nagy odafigyelésre vall. intencionális értelemben Selbstermachtigung. Önfelhatalmazás egy újabb gyermekirodalmi kánon kiépítésére. Amiben az újszerűség nem öncélú, hanem használatba vehető.
Megjelent: 2016-12-06 17:00:53
|
