VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A roskadozó bérház, mint egy boldog élőhely - Harcos Bálint: Petya és a Tulipán
Kántor Zsolt A roskadozó bérház, mint egy boldog élőhely Harcos Bálint: Petya és a Tulipán Pozsonyi Pagony, 2016.
Tulajdonképpen két grand récit (nagyon nagy elbeszélés) van forgalomban a látható világban, mondhatni, öröktől fogva. Egyik a mese-, a hit-, és a hiedelemvilág azaz a mitológia és a kinyilatkoztatás szférája s dimenziója és maga a történő lét a másik, a praxis. És ezek, ha úgy tetszik, át-, meg átjárják, keresztezik és befonják egymást, nem párhuzamos világok tehát, hanem van közös águk, mint két egymásba folyó forrás. Van, amikor találkoznak és együtt csörgedeznek. Egybefolynak. Hol külön válnak és kövek, hegyek alatt bujdosnak. Ezt nem sokan fogják fel ilyen organikus egységként, két külön territóriumként tekintenek rájuk és épp ezért „lelki” és szellemi tudathasadásban cipelik sorsuk. Harcos Bálint nem ilyen, ő szerves egészként tekint a talált és a megélt empíriára egyaránt. Ezért tud vele párbeszédet kezdeni gyermek és felnőtt, aki olvas még ebben az egyre színesebb, ugyanakkor hatványozottan lebutított Galaktikában. Harcos mostani prezentációja egyként tartozik a homo sapienshez, meg a condito humanához is. De a Dasein szürmodernitása is lappang benne. Mert szereplői és történetei azt sugallják, hogy az ember manapság egy negyed Mici Mackóból áll, huszonöt százalék Barbie baba, majd egy negyed Kis Herceg és a maradék énje lehet, hogy Harry Potter. (Vagy Jézus Krisztus?) Tudja, hogy igazság nincs, és minden barát hamis, a siker hiúság, a szerelem allúzió (nem illúzió), a haladás vissza-visszatér(ít)és egy-egy újraírt világba. Mégis van egy pillanat minden történetében, amikor érdemes (lenne) élni benne. (Van néha kettő is.) És ezek olyan izzással bírnak, hogy érdemes miattuk kitartani. Petya vörös hajú, kreatív kisfiú! Egy roskadozó bérház legfelső emeletén lakik, a padlás alatt. Nincs egyedül: ott lakik még Aurél, egy nagybajszú cincér; Berci, a mókus; Ficam, a balerinának készülő flamingó és Mezítláb Jaguár, aki bárhol, bármilyen helyzetben el tud aludni. És ne feledkezzünk meg Ciliről, Petya kishúgáról sem. Ám mindenekelőtt és elsősorban ott van Tulipán, ez a megfontolt, tagbaszakadt, csókolni való medve. Folyton Petyáéknál sertepertél. Honnan jött? Ki tudja? És mi az a rejtélyes Sundabunda Cirkusz? Ezt kell kideríteni: mondja a fülszöveg! Logikus és fordulatokban gazdag mese-folyó ez a textus, tele iróniával és színlelt naivitással. Egy interjúban a szerző érdekes mondatot válaszol arra a kérdésre, hogy milyen a jó mese? „ A jó mesék azok, amelyeknek a világa borzasztóan erős, és beszippantja az olvasót vagy a hallgatót; amelyeknek a világa organikus, benne minden a törvényei szerint működik, logikusan, amely törvényeket nem szabad áthágni – pontosabban át lehet hágni, át is kell, de úgy, hogy ennek a törvényszegésnek is szükségképpen az adott mű világából kell következnie.” Ahogy a recenzió elején nem megmondtuk? Organikus legyen még a „beépített hiba” is. Harcos Bálint, a Szofi-könyvek, A Tigris és a Motyó és A csupaszín oroszlán szerzője, most nekünk, érzékenyeknek való eledelt készített. És mégsem lágyítja a szívet annyira, hogy elolvadjon miatta a keserűség. Van egy kis sticht. Marad egy adag talány. (Cili, a lány, pláne.) Döfés, szúrás is van. A váratlanság ereje. De szelídséggel fogadjuk a „beoltott igét”. Mitől más ez a meseírás, ez a modalitás, ez a distancia, mint általában a jelenkori trendek? Hát semmiben. Tudja azt, amit a többi. (Együtt és külön-külön.) Néhol Darvasi, néhol Kiss Ottó. De Lázár Ervinnel is össze lehetne vetni. És nem maradna alul. Éva Katinka Bognár illusztrációi a lehető legjobb kreatúrái a Harcos fantáziavilágnak. Sajdik Ferenc iskola. Vagy Lehoczki István? Réber László látásmódja? Nem. Egyik se. Benne van mind a három és még egy kicsi svéd tapintat és egy pici, norvég visszafogottság. Kvantumfluktuáció. Kezdetben ezzel a címmel akarta a recenzens közreadni az írását e könyvről, épp azért, mert lát benne fantáziát. Hm. Mi az? Tehát egy idézet mutatja meg: „Egy új kvantummechanikai megközelítés kizárja, hogy a folyamatosan keletkező világok alkotta multiverzum örökké tartson, egyszer ennek a sorozatnak is vége lehet. Meghalt a multiverzum, éljen a multiverzum! A multiverzumok népszerű elmélete szerint a mi világunk csak egy az egymás után, vagy épp egyszerre keletkező világoknak, de a folyamat örökké tart. Azaz egy univerzum megszűnhet, de a folyamat örök.” Harcos Bálint világképe, értékszemlélete ebben a többszörös galaktika-felhalmozásban talán épp. hogy föllelhető. Nem megmondtuk? Hogy örökké volt valóság és mese? S a kettő a legjobb művekben ugyancsak összeszikrázik. Hát nem szép? (De.) Harcos üdvözlet.
Megjelent: 2016-10-20 16:00:04
|
