VideóMénes Attila videója Keresés a honlapon: |
Publicisztikák
Ahogy Kulcsár Szabó Ernő írja a Mi az, hogy műalkotás? című tanulmányában, „A műalkotásban … szóhoz jut a „föld” és a „világ” vitája, ami nem egyéb, mint a jelentésképzetek anyagtalanságának és a hangzásmódok materialitásának konfiguratív mozgása.” Igen, sokszor az irodalomórák elszenvedői is keresik a hangok, betűk és szavak mögött a formák mibenlétét, a beszéd mikéntjét, kutatják a hámszövet alatti erek és nyirkok titkát, azt az anyagot, ami szállítja a lelket a szavakban. Ahogy épp kigondoljuk a kontamináció vázlatát, a nyelv közben születik, alakul, képződik és keletkezik. Azt mondom, a szótő, szerkeszt, kék, mint az égbolt, világoskék ég, akár egy messziről szemlélt tó, amire rásüt a Nap. Kék szótövek vannak az ég égisze alatt, tövestől ki lehet tépni, szakítani őket, hogy csokorba szedjük a grammatológia piciny szó-csokrait. Kék szótövek, bokros szöveghelyek, lila és sárga kankalin, mondattá fürtösödött fréziák, fehérek, züldek, mint a hangulatok és ízek a nyelvhús anyagában.
Kim Kooseul verseskötete az AB-Art Kiadó gondozásában jelent meg a Lyra omnis sorozat 26. részeként. A pozsonyi alapítású cég neve hazánkban még keveseknek cseng ismerősen, de remélhetőleg ez változik, mert évek óta kifejezetten izgalmas sorozatokkal jelentkeznek. A Lyra omnis olyan költők műveit mutatja be, akikkel máshol nem találkozhatunk. Végre egy bevállalós világirodalmi gyűjtemény, amely amellett, hogy olvasóit a költészet igencsak járatlan útjaira invitálja, a külső megjelenésre is nagy figyelmet fordít. Letisztult, művészi arculat jellemzi a sorozatot, mely Fábián István grafikai szerkesztő munkáját dicséri. Kim Kooseul dél-koreai költő verseskötetében a kelet-ázsiai kultúra és nyugati klasszikus költészet talál egymásra. Az elgondolás, hogy ez a két távoli világ találkozzon a versekben, nem éppen kockázat nélküli, hiszen a kelet és a nyugat számottevő különbsége jóval túllép a földrajzi kérdéseken. Nem egyszerűen arról van szó, hogy e kérdéskörben másféle gondolkodással, szokásokkal és az ebből adódó kulturális különbségekkel lesz dolgunk, sokkal inkább arról, hogy a kelet-ázsiai világnézet elég sok szempontból tökéletesen a fordítottja a mienknek. Azokat a társadalmi együttéléshez kapcsolódó értékeket, amelyeket a nyugati világ fontosnak tart, a kelet-ázsiai régióban gyakran figyelmen kívül hagyják; így a társadalmi egyenlőtlenséget vagy a meghatározott alá-fölé rendeltségi viszonyokat sem tartják problémásnak, amivel nekünk nehéz azonosulni. Bemutatkozik Halmosi Sándor. A dokk.hu videója
Tíz éve jelent meg Fűkő Béla, pécsi szobrászművész első próza- és verseskötete FŰNEK HAMVA, KŐNEK PORA címmel. Az új kötetén dolgozó művésszel Hódi Hajnalka beszélgetett.
Mindenekelőtt a saját filozófiai alapélményedre lennék kíváncsi. Mi volt az első „érintés”? Az érintés talán egy Észak-magyarországi kis bányatelephez köthető. Szó szerint az erdőben volt a háza a nagyszüleimnek. Rengeteg csend és elmélyültség adatott nekem a Bükk erdeiben. Persze én is rúgtam a bőrt, mint mások, de igazán a fák ölelésében éreztem jól magam. Az első filozófiai alapélményem a természet volt. Minden fában sejtettem valamit, persze nem Spinozát. Könyvem krisztusi kinyilatkoztatásokat említ több helyen is, és a taoista, néhol konfuciánus áthallások pedig a gerincét adják az akkori írásomnak és a most kiadásra váró könyvemnek is. A KÓDOLT VILÁGKÉP című mostani könyvem a doktori disszertációm bővített és teljes mértékben átformált változata. A FŰNEK HAMVA, KŐNEK PORA CÍMŰ esszékötetemhez képest többet támaszkodom Spinoza világlátására. Az európai kultúrkör felvilágosult filozófusa, akár egy taoista beavatott az alapjelből illetve a gyökerek ismeretéből, előrelátóan feltételezte a majdani irányokat. Keleties megközelítésből a gyökerek ismeretéből feltételezte a rügyek milyenségét. Magyaros szlenggel élve tudta, „miből lesz a cserebogár”. Axiómái örökérvényűek, és a változások törvényszerűségére nagyon pontosan rávilágítanak. A tegnap.ma videója
"Magén István hősei – miként annyi magyar embertársunk – nem tudnak, képtelenek szabadulni az emlékeiktől. Ám az írói elbeszélésmód emberi és valóságos "természetessége" nemcsak a stílust, hanem a láttatott világot – világunkat – is átlényegíti. A maga sokrétű történetét megszenvedő (a világháborút túlélő!) ember nem véletlenül lát a természeti világban "bűntudatosan csordogáló folyót..." Magén István írásművészete és világláttatása: izgalmas epikai válasz tovább élő, továbbvitt történelmi kérdéseinkre.
Van egy falu, valahol a magyar vidéken, ahol él egy ügyeskedő házaspár, amely panziót üzemeltet, a lehető legabszurdabb módszerekkel. Ahol él egy férfi, aki időnként csodákat művel, egyszer-másszor teljeseket, máskor amolyan elfuseráltakat. Hiszen senki nem lehet tökéletes – lehetne
A szövevényes családregények mindig nagy népszerűségnek örvendtek hazánkban, gondoljunk csak Fábián Janka Búzavirágjára vagy Szabó Magda Régimódi történetére. Ezekben a művekben az elszakadást, a bolyongást, az újratalálkozásokat és a nehéz döntési helyzeteket olykor tovább súlyosbítja a háttérben dúló társadalmi elégedetlenség, politikai viszály, a nemzetiségi, osztály- és nyelvi ellentétek, netán egy világháború. Gáspár Klára valós események alapján alkotta meg történelmi eseményekkel átszőtt trilógiáját (Székely vér, Székely szív, Székely sors). A fokozatosan építkező cselekmény feltárja a szereplők családi kapcsolatait, a radikális döntéseik mögött meghúzódó okokat, miközben a történetmesélés tradíciója is érvényesül. A trilógiai első könyvében, a Székely vér prológusában egy sír előtt állunk, ahonnan elindul a kalandos visszaemlékezés:
A láncos madár c. verskötetről szóló beszámolókból a Sárhajó Humán Iroda Alapítvány (SHIA) kulturális munkatársai szemléznek, illetve szerepel itt három vers is az anyagból. Megszólal Csontos Márta költő, író, és Kaiser László felelős kiadó, irodalmár.
– Belső tájakra, metafizikai kérdésekhez kalauzol a Békés megyei Gyomaendrődön élő, évtizedeken át újságíróként is tevékenykedő Ványai Fehér József új kötete – mutatja be a kiadványt Kaiser László felelős kiadó, a Hungarovox vezetője. – Költői életművének nagy merítése ez a jól szerkesztett könyv, a jellegzetes, egyszerre kötött és szabad formájú, gazdag szókincsű, hol archaizáló, hol hétköznapi versbeszédben íródott művek elsősorban meditációk, a személyességet is vállalva szembenézések önmagunk és a lét lehetőségeivel, az élet szomorúságaival és nagyszerűségével. „A világ magába fordul,/S felmagzik lombtalan bánat” – rögzíti erőt adó gyönyörűséggel, majd a vállalt kötöttségek szabadságával ad vigaszt és feladatot gyarló s mégis morális mivoltunknak: „Gondolatnak csinál sátort/A szellem, a láncos madár.”
"A bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi - de egyik sem az igazi."
Regényem főhőse egy mániás depressziós ember, aki belefáradt a betegségével és önmagával évtizedek óta vívott harcba, ezért öngyilkosságra szánja el magát. Nincs mit tagadni rajta: az elbeszélő én magam vagyok.
Milbacher Róbert új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. Miközben nyomon követjük a falu 19. századi alapítását és elnéptelenedését, az asszonyt a halálos ágyától gyerekkorának mágikus világáig kísérhetjük vissza az időben. Korokon és tereken át lépkedve oda-vissza párhuzamos emberi történetekkel találkozunk: a jobb életre vágyó kisközösség mindennapjai mellett egy otthontalanságból a hazátlanságba vándorló sváb-magyar család kálváriájával szembesülünk.
Vonala van a Nap járásának, vonala van tengeren a látóhatárnak, ahol ég és víz vonallá összeérnek, egyetlen fűszál rajza is vonal. „Rajz: írás: vonalak: / sárban csapkodó halak. Pedig / volhattak volna tengerig.” – talán így alakulnak az élet útjai: szándékok, világmegváltó akaratok kusza indulásától a megélt jelenig. Ami nem mindig – illetve legritkábban – a Tenger. Emelt pillanatok, amikor azt érezzük, talpalatnyi helyünktől mérve is miénk a teljes horizont.
Adományra hökken, aki költészetet vár Halmosi Sándor legújabb kötetétől. Mert igaz ugyan, hogy a Tantra és hőszivattyú verseket bocsát elénk, ám e poétikai kultúrának legalább annyi köze van a bölcselethez és a misztikához, mint az irodalomhoz. A könyv alaktana és szellemvilága a költő életművének meghatározó jegyeit sűríti magába: változatos formakészlet, missziós eltökéltség, hamvasi világkritika és krisztiánus létbizalom fogódzik össze, hogy a megváltott világban megváltatlan módon élő embert teremtménnyé szólongassa.
Léteznek olyan városok, melyek „lénye” sugárzik, köveikből árad, ömlik, páráll a múlt. Granada, Róma, Selmecbánya. Ezekben a városokban erősebbek az ízek, markánsabbak a színek és a formák, még a levegő zamata is más. Ezekben a városokban élőbb a muzsika és a dal. Ezeknek a városoknak aurájuk van. Utcáikon, tereiken, öreg házaikban, kongó kapualjaikban ott kísértenek régi századok neves és névtelen lakói. Pécs is ilyen város, ahol a múltra érzékeny ember bolygó árnyak, ismeretlen papok és suszterek, katonák, kisdiákok, régi boltosok, csúnya kislányok és szép delnők szellemei közt jár.
Az tán újszerű e kötetben, – ha kell újszerűnek lennie egyáltalán, lehet az az unikális benne, hogy nem hajhássza a nóvumot – hogy szent dolgokról beszél profánul vagy keverve a szentet és profánt, kanonizált szenthez és nem kanonizálthoz, sőt a szenté avatást ellenző reformátorhoz, világi művészhez és egyéb halandókhoz szól szentes, kegyes nyelven az első fejezetben, a Félprofán litániákban. Az isteni kegyelemben részesült bűnös, sőt a bűnt közénk telepítő első emberpárhoz litániázik, amit ugye a szentekhez szoktak, mindezzel közelebb akarván hozni a katolikus továbbá a protestáns álláspontot, a szekuláris és klerikális nézőpontot, célközönsége (micsoda szó, nagyon marketingesen hangzik egy verskötet-féle esetén) azok, akik a jelenség mögött keresik a lényeget, az okozat mögött az okot egyben a célt.
Kármán József Fanni hagyományai című művét a szentimentalizmus magyar alapszövegeként szokás értelmezni, elsősorban a szerelemre és annak megélésére, illetve a szenvedésre összpontosítva. Az alábbiakban a földi szenvedések ellenképeként is felfogható vallásos képzetekre hívom fel a figyelmet, kitérve a túlvilági életbe és az isteni gondviselésbe vetett hitre. „Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd – bátran szerethetünk.” – így szól Fanni utolsó naplóbejegyzésének utolsó mondata. Borbély Szilárd szavaival élve a naplót „a reggeli imádságok hangja hatja át”, az Örökkévalóban való reménység, amit Fanni nem feled legnagyobb szenvedései közben sem.
|
