Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: A tudat szövete a nyelv – Jelentésgondozás

 

 

 

A tudat szövete a nyelv

Jelentésgondozás

 

Ahogy Kulcsár Szabó Ernő írja a Mi az, hogy műalkotás? című tanulmányában, „A műalkotásban … szóhoz jut a „föld” és a „világ” vitája, ami nem egyéb, mint a jelentésképzetek anyagtalanságának és a hangzásmódok materialitásának konfiguratív mozgása.” Igen, sokszor az irodalomórák elszenvedői is keresik a hangok, betűk és szavak mögött a formák mibenlétét, a beszéd mikéntjét, kutatják a hámszövet alatti erek és nyirkok titkát, azt az anyagot, ami szállítja a lelket a szavakban. Ahogy épp kigondoljuk a kontamináció vázlatát, a nyelv közben születik, alakul, képződik és keletkezik. Azt mondom, a szótő, szerkeszt, kék, mint az égbolt, világoskék ég, akár egy messziről szemlélt tó, amire rásüt a Nap. Kék szótövek vannak az ég égisze alatt, tövestől ki lehet tépni, szakítani őket, hogy csokorba szedjük a grammatológia piciny szó-csokrait. Kék szótövek, bokros szöveghelyek, lila és sárga kankalin, mondattá fürtösödött fréziák, fehérek, züldek, mint a hangulatok és ízek a nyelvhús anyagában.

Most, hogy unokáink, Dani, Kincső és Patrik, különböző fázisaiban találtatnak a nyelvtanulás akadálypályáján, megfigyelem, miként megy végbe az elsajátítás. A valóság verbális birtokbavétele, a dolgok értelmezése, felfedezése. Dani 5 éves, Kincső 3, Patrik 1. Beszélve teremtik újjá a világot, és engem nagyotmondásra csábítanak kreativitásukkal, hogy minden megtörtént esetet továbbszőjek, írói-nagypapai erudícióval. Dani már visszabeszél. Amikor intem, hogy ne a kezén számolja ki a 2 + 4 – et, hanem fejben, így reflektál, A FEJEMBEN NINCSENEK UJJACSKÁK, papa! Ja! Kincső a mesekönyvet ágyba vitte, másnap így kommentálta az esetet. A KÖNYV ÖLÉBEN ALUDTAM EL. Karjában tartott a nyelv, tettem hozzá Heideggerrel. Patrik még csupán két szót tud. Apa és Anya. De azokat olyan különleges zamattal, ízzel és lélekkel, hogy ember meg szeretné ölelni, rögtön. Akit szeretsz, kapd be! Ha Petrik megkaparint egy kötetet, rögvest megkóstolja. Mindent a nyelvével fog meg. A nyelv, mint az észlelés eszköze. Bizony. Voltaképp a beszélt nyelvvel is ízekre fókuszál az elme, körültapogatja, amit mondani akar. Körbenyalja a témát, a gondolatot. Belekóstol a szintaxisba, kontextusba, mint egy fagylaltba, majd talál a nyelvével egy mazsolát. Utána megrágja, amit talált. Egy talált tárgy megtisztítása, (TD), nyelvvel. Majd este fogat mos a nyelv. A száj, a mondás, kitakarítja az aznapi nyelvemlékeket. Azután jön a hajnal, megcsókolja a mellette fekvő feleséget. A nyelv ismét használatban van. A másik szobában felsír az emlékezet. Most artikulálni akar, szomjas a kibeszélésre a múlt. (Folyt. köv.)

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-07-29 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.