VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
PublicisztikákSzárnyas csikó, jégvirággal
Juhász Ferenc: A végtelen tükre Kossuth Kiadó, 160 oldal, 2500 forint
Juhász Ferenc költészetében már a hetvenes években ott lüktetett a kvantumfizika erudíciója, a földtani kéreg-minták szó-közeinek mágneses vonzása, ahol vérbő metaforák várakoztak arra, hogy a befogadó felfedezze apró, jelentés-teli redőiket. S ezekben a kis, nüánsznyi kapillárisokban olyan sűrített atmoszféra forrósodott fel hirtelen, hogy elfért benne akár egy egész kozmosz vagy egy igazi univerzum is. Magyarán: egyetlen vers elég volt ahhoz, hogy felépüljön egy merőben új világkép. Az értékszemlélet kitágított-kivilágított horizontján kirajzolódjon a rokonszenves alkotói attitűd, ami tisztán kivehetővé tette a versnek és magának a nyelvnek a szerethetőségét, a teremtett beszéd artisztikumát. A reneszánsz, a szecesszió, a népköltészet és a neoavantgarde finom ívű ötvösmunkáinak megtisztított terepét.
Mézesmadzag Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért! Kiadó Napkút 2015 Kritika, „irodalmi esztétika”, művészetbölcselet
Teoretikus perspektívák August Wilhelm Schlegel A költészetről című művében Bevezetés Vizsgálódásainkat, egyáltalán tárgyában kitüntetett koncentráltabb figyelmünket – úgy véljük – külön indokolni kell, hiszen a látszat azt sugallhatja, hogy önmagában és önmagunktól tulajdonítunk jelentőséget a munkadarabul választott szövegnek. Ez lényegében nincs vagy legalábbis nem feltétlenül van így; olvasásmunkánkat technikai késztetésre végezzük, olvasatunk tehát ennek alapján alakul ki, következésképpen interpretációnk is külsődleges összefüggésbe helyeződik. Az eredendően felbukkanó szándék szerint helyesebb is volna inkább csak interpretatív gesztusok diszperz egymásutánját kínálnunk, lévén papírforma szerint mindössze az tűnne filológiailag valóságosan gazdaságosnak, hogyha e rövid és az idősebbik Schlegel fivér elméleti életművében nyilvánvalóan távolról sem központi elhelyezkedésű textus néhány helyének akár egymástól elszigetelt értelmezésére szorítkoznánk. Krasznahorkai regényének, illetve Tarr Béla ebből készült filmadaptációjának minden bizonnyal legrejtélyesebbnek és legkörülhatárolhatatlanabbnak tűnő szála a cirkuszi társulat és a Herceg narratívája. A preparált bálnát a városba hozó társulatról már a történet elején kiderül, hogy különös cirkuszi torzszülöttének hordószónoklata más településeken is feszültséget keltett. A bálna, mint gigantikus, a tengerből kiragadott élőlény önmagában is meglehetősen abszurd jelenség, puszta jelenlétével képes felkavarni az egyszerű emberek életét. Megjelenése a regényben nyilvánvalóan szimbolikus – egyszerre lehet a nagyság és az élet, ugyanakkor mivel egy preparált állati tetemről van szó, egyszerre az elmúlás, a halál, sőt, mesterségessége révén a szemfényvesztés, a megtévesztés szimbóluma. A Herceg alakját félelmetesebbé, ugyanakkor hihetetlenebbé, képlékenyebbé teszi, hogy a szerző egyszer sem láttatja szemtől szemben az olvasóval, pusztán egy jelenet erejéig bukkan fel, mikor Valuska kihallgatja a cirkuszigazgató, a Herceg és a csupán Mindenes névvel illetett, szintén bizarr, kezdetleges magyart beszélő külföldi tolmács beszélgetését. A könyv szeme
Az utazás eszménye: autentikus szubsztancia. Átfogó, tendencia. behálózza a tájakat. Mozgó gondolkodás: klasszikus bölcselet. Benne hemzsegnek a központi karakterek. És szerkeszti az életművét a lét. Az Úr kebelén nyugvó nagy ég. Mintha egy szilárd jellem lakna a bekötött papírtömegben. A könyv szeme kék. Egy vers néz ki a borítója alól, ami a meghalást tartóztatja fel. Íme, a tágasság: látomás és hatás. Mindig ki van téve az újraértelmezésnek. Az üzenet, ami a műben hozzáférhető. A remény tenyerén nyújt át a neki a nyomdai szedő. az a szerencse, hogy meg van szólítva. A létezőn kívüli is való van. Nem merül ki a merengő a szóban. Az elcsöndesült időző hol van? A barázdált papírra alvadt a holnap. Az égből remek gondolatok hullanak. Egy mondat áll össze: a pillanat. Az emberi nyomorúság rettentő anatómiája
Esszékritika Borbély Szilárd Nincstelenek – Már elment a Mesijás? című regényéről
Borbély Szilárd első és egyben utolsó, Nincstelenek című regényéről nehéz érvényes állításokat tenni. Az elsősorban költőként ismert, tragikus hirtelenséggel elhunyt alkotó olyan súlyos és ellentmondásokkal teli prózaművet hagyott hátra, amely mindenképpen hosszas gondolkodásra és önvizsgálatra készteti az olvasót, beleértve a kritikust is. A Nincstelenek deklaráltan félig-meddig önéletrajzi regény, mely elemekkel van átszőve ugyan, de mégiscsak a szerző gyermekkorának dokumentumaként olvasandó. Függetlennek maradni mindenekfelett
Zsávolya Zoltán író, irodalomtörténész interjúja Kántás Balázs kritikus-irodalomtörténésszel
Kántás Balázs 1987-ben született Budapesten. Az ELTE BTK-n szerzett 2009-ben anglisztika BA, majd 2011-ben irodalom- és kultúratudomány MA-diplomát, végül összehasonlító irodalomtudományból PhD-fokozatot 2015-ben. Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, elsődleges kutatási- és érdeklődési területe Paul Celan költészete és magyarországi recepciója, emellett pedig a kortárs magyar irodalom egyik igen aktív fiatal kritikusa. Legutóbbi kötetei: „Vannak még dalok túl az emberen”. Írások Paul Celan költészetéről, líraesztétikájáról és recepciójáról (Napkút Kiadó, 2015), Vers/fordulatok. (Eset)tanulmányok a versfordításról (Napkút Kiadó, 2015), Prospero sziluettje. Esszéisztikus tollvonások Géher István portréjához (Napkút Kiadó, 2015). Bánki Éva harmadik regénye, a Fordított idő számos meglepetést tartogat. Már a megjelenésének a körülményei se mondhatók szokványosnak: mielőtt a Jelenkor a szerző neve alatt megjelentette a művet, különféle középkor-rajongó oldalakon, a facebookon már felbukkantak a regény epizódjai, mint „fordítások”. Mintha csak egy középkori regény megszületésének a tanúi lennénk. A megjelent művet, ezt a lenyűgöző és roppant szerteágazó történelmi regényt nemcsak a szerzői utószó vagy a középkori margináliákat imitáló illusztrációk teszik a különössé, hanem a kalandregénybe (látszólag) nem illő versbetétek is. Pedig N. herceg regényben idézett költeményei nem (vagy nem elsősorban) a középkori „hangulat” megteremtését szolgálják, hanem narratív funkcióval is bírnak. A mű két főszereplőjét, Rioldát, az életrevaló és ügyes kamaszlányt, Illighaent, a tudóst sokszor ezek a furcsa, „érthetetlen” versek inspirálják. Mostani elemzésemben ezeknek a szövegközötti versek funkcióját veszem górcsó alá.
„Nem tudok kilépni önmagamból” – Cserenkó Gábor interjúja Sylvester Anita költővel Még az idei évre várható Sylvester Anita legújabb kötete. A Csillagok csöndje, a Lélekszárnyak és a Tündérrózsa – A lélek dalaiból után az Álomszikra szintén az Underground kiadó gondozásában jelenik meg. Hogyan kezdtél el verset írni? Kik hatottak a költészetedre?
Hagyomány / újraértelmezés
Bíró József haikuinak poétikájáról Welcome című verseskötete tükrében
Bíró Józsefnek, a kortárs magyar (neo-)avantgárd poézis közismert és kiemelkedő alkotójának egyik igen kedvelt, noha egyáltalán nem kizárólagosan használt műformája a haiku. A művész távol – keleti orientáltsága, az ázisai kontinens és annak számos kultúrája iránti töretlen szeretete, elementumainak elmélyült – ismerete, s a bölcseleti hagyományok iránti fogékonysága több kötetében, (Asia, Kado, Mukkeum Si, Tükörmáglya, Stromatolite) azok tematikájában és műfaji repertoárjában részben vagy egészben jelen van, haikuírói munkásságának azonban legterjedelmesebb és legjelentékenyebb lenyomata kétségkívül a 2013-ban napvilágot látott, Welcome címet viselő, háromszor harminchat, azaz száznyolc különös haikut magánban foglaló verseskötete. Politikai publicisztika és egy bukaresti macska
Markó Béla: Rekviem egy macskáért
Markó Béla Kézdivásárhelyen született József Attila-díjas költő, szerkesztő és politikus. A szocializmus idejének egyik legjelentősebb határon túli magyar szépirodalmi folyóiratát, az 1954-től 1989-ig megjelenő Igaz Szót 1976 és 1989 között maga is szerkesztette. Utódlapjuknak, a Látónak főszerkesztője volt 1989 és 2005 között. Az avantgard forma- és normabontása, de az irónia sem áll távol tőle. Költészetére szabadverseinek, szonettjeinek, haikuinak erős képisége mellett az erdélyi magyar költészet megújítása jellemző. Munkásságának nemzetközi jelentőségét (de érdekességét feltétlen) mutatja, hogy versesköteit angol, francia, román nyelvre is lefordították. Üres öntőformákba folyik az idő Zalán Tibor: És néhány haiku Napkút Kiadó, 108 oldal,1490 forint A szerző a kötetet Fodor Ákos nagy és elismert haiku-írónk emlékének ajánlja. S ez a gesztus nemcsak felidézi, előhívja Fodor Ákos alakját, hanem a szövegek mentalitása, modalitása (is) a nemrég elhunyt író életművét, értékszemléletét idézi, arra reflektál. S ezzel egy jófajta hagyományt elevenít fel, mely szerint a létből testben kilépett alkotók helyén a műveik kezdenek párbeszédet nemcsak az olvasókkal, hanem a szerzőtársakkal is. És magával a korral, amely mint homogén vízágy körbevette-körülölelte a beszélőt, amíg maga is kommunikált. A könyvtárgynak is szép kötet tizenhét ciklusban adja át a befogadónak üzenetét. A ciklusoknak nincs külön címe. Az És néhány haiku – ami a könyv főcíme, ez van a ciklus számozás elé is írva. jelezve, hogy egyetlen szöveg-kőtömb, alvó, de mégis élő sírkő, a kötet anyaga. Isten nézése(i)
Isten éppen félrenézett címmel adta ki az idei Könyvhétre a Hungarovox Kiadó, Bányai Tamás legújabb prózakötetét, mely hét (éppen hét…) novellát tartalmaz. Ennek a vékonyka „kis” kötetnek a – mondhatjuk: metafizikai – novelláiban nagy kérdések feszülnek. A művész természetesen nem válaszol(hat)ta meg ezeket a kérdéseket, és nem mond(hatott) ki, úgynevezett bizonyosságokat sem, ám nem is ez lehet(ett) a célja, ő: csak ábrázol(t). Érett, tiszta, erőteljes stílussal. Olyan világo(ka)t teremtve-mutatva meg nekünk, hogy e történetek elolvasása után azt gondolhatjuk: jé, hiszen ezek megtörténhettek volna, vagy: esetleg már meg is történtek – valahol. Mindenesetre, ezek afféle „megtörténhetős” írások. Életszerűség (, és sok helyütt véres és kőkemény) realitás: (többek között) ezek jut(hat)nak eszünkbe, Bányai novelláinak kapcsán. Amíg az ember kisgyermek, csak annyit ért meg a Mindenszentek misztériumából meg a halottak napi kultuszból, hogy van az évnek egy különleges napja, amikor megteheti azt, amit egyébként megtiltanak neki: gyufát vehet a kezébe, „tüzeskedhet”, meggyújthatja a vékony gyertyaszálakat. Én is szerettem nézni a karcsú lángok nyújtózását, még incselkedtem is a forró tűznyelvvel, miközben kézmelengetés ürügyén kipróbáltam, milyen közel dughatom ujjaim a parányi tűzvirághoz. Annyira elmélyedtem a feladatban, hogy keveset fogtam fel a felnőttek ünnepélyes komorságából. Amúgy is alig értettem csöndes beszélgetésüket, melyben számomra ismeretlen neveket emlegettek. Néha felidéződött egy-egy alak a megsárgult fényképekről, de valahogy nem lehetett összeegyeztetni a virágokkal borított halmocskát a nevetős szemű, szúrós bajuszú Pásztor nagyapa halvány emlékével. 
|
