VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
Szeretlek! Többet nem tudok. Nélküled meddők a holnapok. Ganglionokban hordlak, és a lágy sugarú Holdnak látom ívét szemedben, vagy hajnalpírt, mikor az álom elreppen, és büszkén feszülő gerinccel leslek,
Kép forrása: tarcankinalom.blog.hu Kezdetben teremté Isten az eget és földet. Ipolyi úr számára meg egy „jó” szomszédot. Ott illatozott a konyhája kb. egy méterre a szerencsétlen könyvelő remegő orra előtt. Télen még hagyján, de nyáron, amikor valamennyi ajtó, ablak tárva-nyitva állt, Ipolyi úr minden reggel kávéillatra ébredt. Kár, hogy magas vérnyomása volt, ennélfogva sohasem ihatott kávét. Délben szinte naponta sercegett a hús Kecskésné tűzhelyén, a könyvelő így ismételten ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb szagok áramába került. Hétfőn hurkát sütöttek, kedden színhúst, ezt követte a töltött káposzta, birkapörkölt... A diétázó férfi kívülről fújta a menüt, Kecskés szomszéd vicceit, rokonai, ismerősei nevét, miután nemcsak a szagok, hanem a hangok is terjednek ám, következésképpen a böfögéstől a szellentésig minden áthallatszott. Aztán betoppantak a vendégek. Puszi, puszi! Örülünk, hogy látunk! – áradoztak Kecskésék végig a kis szobában, ahova úgy befészkelték magukat, hogy sem a vendégek, sem a hőség, de még Ipolyi úr áriái sem űzték őket beljebb.
Bevallhatod vagy eltussolhatod,
Kép forrása: polyakboraszat.hu Amikor az uszodából hazaértem, Tibi bácsi és Ili néni a nagyszobában terpeszkedett a kanapén. Tibi bácsi csokit hozott, mint mindig, Ili néni is épp úgy bökött, mint mindig, Pisti meg már alig várt. Nem örültem. Be is akartam menni a szobámba, aztán mégis maradtam, hogy Pistit ne kelljen magammal vinnem. Inkább én is bólogattam. Kép forrása: Pixabay
MINTHA CSÚFOLÓDNA
Elhúz felettem egy repülőgép, mintha csúfolódna dörgő hangja hogy a bejárhatót sem jártam még be. Kép forrása: Pixabay Újságíró vagyok. Bár erről papírom nincs, de gyerekkorom óta az szerettem volna lenni. Helyette jogász lettem, akikből Tiszát, Dunát lehet rekeszteni. Szerencsére adódott egy lehetőség, hogy a helyi újságnál külsősként bedolgozhassak. Nemrégiben tartották a Városi Színházban a Magyar Vers Ünnepét. Jó téma, egyből lecsekkoltam a szerkesztőnél, hogy hadd mehessek én. Jut néhány sor a lapban, ezt rutinból megoldom, és a tiszteletdíjból kifizetem az elmúlt havi albérletet. Megkaptam a munkát. Megbeszéltem a szervezővel a dolgot, mondta, hogy az előadás kezdete előtt húsz perccel legyek a művészbejáró portájánál, keressem őt. Szokásommal ellentétben pontosan érkeztem. Mondtam a portásnak, hogy kit keresek, és az előadás miatt jöttem. A portás fehér lett, mint egy pingponglabda, és elkezdett üvöltözni, hogy − Biztonságiak, biztonságiak! Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert emlékezetem szerint semmi köz-, vagy a színház erkölcseibe ütköző dolgot nem követtem el. Fotó: Hupján Attila
Eső esik. Konok. Kötélre aggatott nyirkos ruhák az őszi bánatok. Sárban dagonyázik a lajhár-lusta tél, s bár hófehér leplet remél, ázik a hegy, a völgy. A szél vasrozsda szagát hordja. A kín öreg csontokba fészkeli be magát. Várakozik az ember. Fázik. Nem más, csak egy didergő kabát.
Kép forrása: kocsmaturista.hu Este. Hármasban a család. Viktor épp beszélgetett feleségével, Nikolettel. Géza meg a kisautókkal játszott. – Nem tudom, meddig bírom ezzel a segéllyel! – Amíg engem látsz, nincsenek anyagi gondjaid! – Köszönöm, de magamnak is keresni kéne a kenyeret! Nikolett búsan hallgatott. Majd kiment a konyhába rágyújtani. Viktor csak a felesége miatt nézett tévét, egyébként ki nem állhatta. Jobban szeretett olvasni. De már ő sem bírt a vérével. Volt persze egy kis pénze. Addig forgott a fotelben, míg végül lement a sarki ivóba.
Fűkő Béla: Belső evolúció
Kiadom bérbe. Tágas, fényes, meleg. Összkomfortos, -hisz tudom a kényelem lényeges. Szege krómozott, deszkája gyalult, patinája viaszos, mézes. Skandináv hagyományokat követ. -Ez már csak természetes. Valaha vér áztatta szelíd dombját. Felhő árnyékolta festői kilátását. 1. Hordozza a szemét rajtatok, kerék rajtatok, háló zuhog, kalapos férfiak minden újságosbódéban, hótulipán és karácsonyfa. Fe r gete g csattan sima ágyékon, tragédia nembeli g árd a, mint a cirkusz, melyet a négyzetméter föld ből kivágtak, erős kezed épít a sz ánt óföldön. Még jobban kiélezett láncok és szíjak, kijelenthetem, hogy véleményem szerint állították fel. Kezeld az álmodat csil lagt a la n éjs zakán, feszesen vetített motorokat teker cseltek, az ellens úly hidat le bo ntj ák, széttet t láb ú hidak készülnek, lo bog ó fejű iránytűk mut a tnak a t öm egbe, sír a lány a felmenetel tilalmáért. Nehezen viselik el a sz üks ég es számításokat és a vég zetet. Egysz er egy dol og mint a na p, kiegészíti az érd em et, rep ülő gépek és forg ástestek csalnak sza bad ak ara tot. Sebbel-lobbal, mint amikor költekezel. Verik a cöl öpöket, és ácsolják a holtte temeket. Víz felet ti jármű ültet zabot szent munkában. Csö vek és zabt enge ralattjárók, nyolcke rék meghajtású ter ep járók és folyómedrek. A küldöttség engedélyezésére való tekintettel bizonyos mértékig. Meg er ő s zak oltá k, elég időt szentelni ennek. Szemben a jéggyárral lekötelezne soraimmal. Ugyanis, ha megfelelő lesz a visszatérés. Ez szég yen, teljes módon arra vetemedett. Laza dolgok, még ott is, hacsak nem. Hosszú dolgokban a fejtegetés kötelező csupán. Mondható a többi előírás is. És dúlá suk el lenére. Felhasználja a város feletti emeleteket. A hidak akaratát aka rom keresztülvinni. Hőemelkedéssel és magas érveréssel járt. Súlytalanabb országok lebegnek a légüres térben. A föld vonzása kis bubo rékokban kellem etlenséget okoz. A súlytalanságban te vagy a legszil árd ab b. Ú t m u tatás született nem bíztató kérdőjelként. Viszonyok kö zött nem folytath atta. Cso dálatos m ódon egyikük ko ronájával. Sőt még tovább megyünk lehető séget nyerni. A sovány angyalok közös vezetés alá kerültek. Soványan él és rokonszenvezik, könnyebb vele küzdeni.
Forrás: szemlelek.hu
Monsieur R-t megvádolták, hogy homoszexuális, és gyermekeket is molesztál az iskolában, fenyeget vagy jobb jegyet ígér, ezzelf vádolták meg Monsieur R-t.
Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg a Facebookon, azt posztolta, hogy a vén buzi pornóképeket tart a szekrényében, molesztálta őt, és másokat, egy diákja írta ezt Monsieur R-ről a Facebookon.
A KÖLTŐ PILLANTÁSA akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy a gleccserhasító jégcsákány hegye mint magasba lendülő hóhérbárd élén megcsillanó hajnali napfény lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike vízre lecsapó halászó sas sárga karma futtában fölkapott aranytallér kilobbanó láng a ravatalozóban alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon röppenő kő verte szélvédőrepedés páncélon koppanó robbanófejes lövedék szakítólevél végén a papírlyukasztó pont Homérosz sorsára alig ügyelve még ha viharfelhős éjszakában elveszetten, vakon tapogatódzva is. Szelényi Anna: Felemelkedés Te olyan kemény nő vagy, hallom gyakran, és azt is, hogy irigyelnek. Pedig dehogy vagyok én kemény, csak becsapom őket a magamkészítetette álcámmal. Az elmúlt években annyiszor bújtam már bele, hogy lassacskán hozzám nőtt.
Tudom, ez mit jelent. Sérült nő vagyok. Szerepjátszom, így védem meg magam, rejtem el érzékenységemet.
Nagy igyekezetembe beleszürkülve és szétfolyva simulok környezetembe. Alkalmanként mégis felcsillanok, ha váratlanul rám vetődik a fény, de olyankor is, amint tehetem, visszaigyekszem az árnyékba, elrejteni előtörő érzelmeimet.
Bújócskázom, meg ne lássanak, fel ne ismerjenek, ne bántsanak.
Nagy Norbert Kép forrása: Nagy Norbert facebook-oldala
Magamnak, magamban, úgy vallak: Rettentő erővel, de színes ruhák híján. Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel, s e sápadt bőrre sincsen ős-betűvel írván, hogy hozzád, hazám, pusztán szívem, s születésem okán van közöm. A néma vallomáshoz, mit szótalan is tudok, úgy szívembe költözöm, hogy csak te lásd azt a gyertyapislogást, mit a szelek nem fújtak el, s harsány szó nem takart.
Zilahi Nono: Csend-király. Grafika: Sipos Sándor
Magén István: A pillanat 14. Az ottani szám os tömeg listájára. Kül önleges alkatrészek az el lenállás. A kérdéses ügyekről az alábbi hat ó s ágoknak. Brutalitásokkal a törvény kezdete óta. Esetek voltak, amikor amúgy. Munkan élkülivé, hogy elt ávozott. Kérd ezősködik neve felől, azt titok fedi. Sze mélyeke t leszűrt kezetek nyilvántartásába. 15. Letartóztatása, sőt. Egymást követően. Erőfe szí téseit már elvitték, (k)óráb(b)an azt helyeselték. A fejleményekben lévő cso mó áttelepülése. Magyar áz atok. Megelégedve. Színlelt ko oprodukciós és kontrollcsoportok. A siketek fölé a múltból. Nyaka morcos, arcát is verték. Kötélen az elmúlt hónap folyamán. Leereszkedtek. A gerl epárt nem egy esetben, vagy galambfiókát. Házasságot kötöt tek, vígoperát léptek a dalárdában.
Kép forrása: Pixabay A súlyos, szürke vasajtó dörrenése. A szélroham mely rövid, őszülő hajába belekapva, fülébe sivítva, váratlan és szokatlan erővel veszi körül. A magány érzése, melyet oly sok éve nem tapasztalhatott, hiszen nem volt egyetlen pillanat sem, amikor egyedül, kémlelő, ellenőrző pillantások nélkül létezhetett volna. A szabadsághoz hasonló állapot megízlelése, amelyben nincs szigorú keretek közé zárva, szabályozva és meghatározva minden mozdulata és tette. Az első pillanatban mámorító érzés csalóka voltának felismerése, amikor nem is annyira tudja mint inkább érzi hogy bár szabadon mehet pár métert akár jobbra akár balra, helyzete és lehetőségei mégis ketrecbe zárják, mely nagyobb ugyan mint a régi, és láthatatlan rácsokkal veszi őt körül, mégis meghatározza, eldönti és kényszeríti arra hogy életét egy szűk, szegényes és nyomorúságos esélyeket kínáló ösvényen terelje tovább. Egyedül áll a sivár városszéli utcában, és bár tudja, hogy nem fogja senki sem várni, csak most érzi igazán hogy milyen a magárahagyatottság. Börtönbeli munkája eredményeként van pár ezer forintja, egy váltás fehérneműje és a hajléktalanszálló címe ahol talán befogadják. Na és a felügyelet, ahol hetente jelentkeznie kell. Kép forrása: Pixabay
VALAHOGYAN ZÖLD
Semmit sem érzek… illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet… meg azt a riadtságot, hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…
a zuhanás lassított felvételét, a csattanást, szilánkokra csillanást és hozzá még néhány tompa puffanás a szétguruló gyümölcsök pattogó körei…
Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek… a táltartó négy kéz… az enyém, meg a te két kezed, de se kéz se kristály se tál se gyümölcsök semmi… csak a zuhanás előtti összerándulás
Kép forrása: pexels.com
1. Hajnal – ébredés Első pillantása az ablakokra esik. Négyszögletes darabokban jelzik, hogy közeleg a reggel. Már nem lehet elaludni, pedig jó volna. Második pillantás – a fejét kissé oldalra biccenti. A fotelra szórt ruhák, a székre terített kabát, a szék alá rúgott cipő látványa a hányinger torz előjeleit csalja az arcára. Csend van. Lehunyja a szemét. Kissé felenged a szája köré írt keserűség és a szemöldöke tövében ráncolódó szorongás. Harmadik pillantás – a fej ezúttal nem moccan. Bámul a plafonra, aztán sóhajt és lehunyja a szemét. Megszámlálhatatlan nappalt és éjszakát töltött ébren. Az ő életében az arány 3:1 az ébrenlét javára. Bárcsak alhatna. Kellene egy falat álom. Az álom kikapcsol, felüdít, pihentet. Belésulykolták annak idején, katona korában: az alvás is fegyver! Ezért aludnia kell, amikor csak teheti, amikor módja, lehetősége van rá. Mert nem tudhatja, mikor lesz rá ismét alkalom. Lesz-e egyáltalán? Akkoriban egy kifeszített ruhaszárító kötélen is képes lett volna aludni.
Forrás: langoloharapasok.hu
EKSÖN
Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges, romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva, a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere, estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány, himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca, nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön! messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása, beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot, közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca, mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt. 
|
Magén István:Bolygók
