VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
Kép forrása: Pixabay Juli nénit olvasás közben nem lehetett megzavarni. A délután az olvasásé volt. Kótyagos öregasszony volt. Az orosz irodalmat szerette. Valaha maga is kommunista volt. Élt felnőtt fejjel a második világháborúban. Szörnyű időket is átélt sajnos. Talán ezért ilyen házsártos. Nyolcvankét éves volt. Fiával élt együtt. Miklós kénytelen volt az öreg bogarait eltűrni és lenyelni. Majd hirtelen a nagy idillben kopogtatnak. A szomszéd volt az. Miklós ajtót nyitott. – Juli nénit keresem! – szólt Tünde. – Most éppen olvas. – Azért csak ide tud jönni, nem? – Megkérdezem. Otthagyta az ajtóban álló Tündét s Juli nénit arra kérte: – Keres a szomszéd! Juli néni letette a könyvet s az ajtó elé állt görcsösen.
Elcsoszogok a halottaimhoz Én elő-halott s Ők halhatatlanok Virágokat lehelnek elém S beszélnek hozzám Az egyik: a véred voltam A másik: én meg a lelked De ne gyere közénk Megbontanád a rendet Hoztam nektek ételt meg italt De hiszen tudod hogy nincs testünk Akkor honnan tudod hogy itt vagyok A szemeiddel látom magunkat
Hogy tudsz akkor beszélni A lelkiismereted beszél fiam
Cseri József: Várjuk a tavaszt? Avar, te barna-rőt avar,
Carl úgy tett, mintha a kamerát igazgatná, de igazából csak várt; nem akarta a kolléganője nélkül elkezdeni a kísérletet. Janet egy bögre gőzölgő kávéval érkezett meg, amit „gondosan” a poháralátét mellé rakott; igazított egyet kócos haját (nem segített rajta), megdörzsölte karikás szemét, majd játékból az asztalra hajtotta a fejét, és horkolás hangokat adott ki. – Elhalaszthatjuk, ha nem alkalmas most – ajánlotta fel Carl. – Nem, dehogy is! Ez a napom fénypontja. Meg az ebéd. – Miért, mi lesz ebédre? – Fogalmam sincs, de csak jobb lehet, mint egész nap a statisztikai mutatókat elemezni. Miről is szól a kísérlet? – Megadtam fotókat különböző sakkfigurákról. A program feladata az, hogy a kamerán keresztül figyelje a táblát, és ismerje fel az állást. Van kedved elindítani? Forrás: Cafeblog A túlhízott, hájas szórakoztatóipar, nehéz testét verítékezve vonszolja, az aktuális események mögé szaporán odatotyog, nadrágot old és végez imitált párzómozdulatot. * Kövérsége miatt jóízű szeretkezésre képtelen, a valóságból neki járót csak megjelöli, birtoklást és szándékot mutat, zsarolva kér el, csábítva követel a buja akarat. Fotó: Cseri József Vajon mikor költözhetett belém ez az örökre megkésett tavaszi fáradtság, az őszi mélabú, tudom is én micsoda. Habár tartós kapcsolatban élünk, aminek manapság megfizethetetlen értéke van, nehezen bírjuk egymást, ma is megpróbáltam kihajítani. Legalább arra a kis időre, amíg bírnom kell szusszal a hegymeneti létet. Tulajdonképpen a bevásárlólista megírása a hős lelkiállapotának kivetítése a tájba: szitál a hamuszürke köd, homályba vesznek a szemközti házfalak, csúsznak a földön a lecsupaszított fákról a nyálkás falevelek, csipked a dér. Ez akkor is lenne, ha nem így lenne, de így van, és ha tetszik, ha nem, muszáj elindulni. Kényelmes öltözék, strapabíró bakancs, banyatank. Legalább ötféle helyről kell összeszednem a heti betevőt. A változatosság ez esetben egyáltalán nem gyönyörködtet. A mélabú nyúlós, izzadtságtól ragacsos arcát nem sikerül se napszemüveg, se smink mögé rejtenem.
Debreczeny György Fotó: Hegedűs János a végtelen időkből kiemelkedik
Kép forrása: Pixabay Hajnalodott a kis szabolcsi faluban. A nap első sugarai gyengéden simogatták a szobácska szegényes bútorzatát, előbb a szekrényre vetültek, majd lassan továbbkúszva elérték az ágyban fekvő lány sápadt arcát, kócos, szőke haját. Teréz szemei kinyíltak, első pillantása az órára esett. Megnyugodva vette észre hogy időben ébredt, hiszen az őt Budapestre vivő vonat indulásáig még bőven van ideje. Ráadásul tennivalója kevés akadt, mivel az előző napokban már mindent előkészített. Szegényes ruhatárát összecsomagolta, féltve őrzött kincseit, néhány könyvét, halott szülei fényképét, az édesanyja által készített terítőt szépen elhelyezte a bőröndben. Csecsemősírásra lett figyelmes. Nővérének, Magdának a gyereke felébredt, és a szokott módon, lármásan követelte a jussát. Várt egy kicsit, de a szülők persze nem mozdultak, így hát még egyszer, utoljára bement hozzá, és felemelte ágyából. A csecsemő azonnal elhallgatott. Aztán kiment vele a konyhába, a sezlonon átcserélte az átázott pellust, megmelegítette a tejet, és megetette a hangosan cuppogó gyereket.
Fűkő Béla: A mag
Szabdaltságunk vitorlái szennyezettek Tépettségük szelekben mérhető Érthető, ha nyílt vizekben igazán szabadok Ránk égett szárnyaink már nem is fájnak a perzselődött szaru égető ragacsa már-már édes Szurokba mártott távlataim rongált csőrű csapásokkal lyuggatottak Mondjam, mutassam, hol lehet, betörni lelkemnek udvarába? Mondjam, mutassam, hol lehet roncsolni, tövig gázolni vérereim deltájába? Most lehet Most lehet csak igazán!
Magén István: A lény Az Évike kezében fogva tartottakat jött csodálni. Az irodalom halhatatlan, egy személyes. Érvényesen kijelentem, megosztozom veled. Egyszer elfecsegted, hogy kirohantál a defibrillátorért. A Duna parton zajlik a forrás. (Konkrét vizimunkára termesztett növény.) LIBERÁLIS. Viszik és megy, elszíneződik, kántálja a mondókákat, meztelen testek a melegben, a hideg szobában, (Markolja Évike mellét.) csendes és harcias szaporodást. A sérülés sem torzítja el őket. Saját szemeddel mutogattál, míg mások autóba ugrottak. Alszik a csillag, visszanéz, önkéntelen mondatok, nagyfenekűek, eljátszadoznak a csönddel. (Szemléletes találkozások.)
Nagy Attila: Ő Félrevert harang
Hőség teszi, vagy cseppnyi délibáb,
Seholsincs szavakat mormol magában,
Okolva ökölbe tett kézzel félrevert harangból
Illusztráció: Gulisio Tímea Strici volt ez, bogaram, strici, hát miért akarod a barátoddá tenni? Add már fel, kutyából nem lesz szalonna. Lásd őt végre, lásd, ami volt és könnyebb lesz neked. Mire jó újra és újra csalódni benne? Mert lásd, veled én is csalódok, mert szeretlek, mert látom, vársz. Várod, hogy ember legyen, hogy barát legyen, de hiába várod. Így akár csodára is várhatnál, mert strici volt ez, szivem, strici, ő mondta. Férfiak titkos, soha be nem vallott, soha nyílt színen nem vállalt vágya volt. Strici, akinek női futottak. Aki alatt nők voltak, nők dolgoztak, hogy neki mindene meglegyen, és mindenből a legjobb, mindenkor. Hát erre vágysz? Erre? A legjobb, legdrágább kocsik cseréjére, legjobb ételekre és italokra. És luxusdrogokra? Mert erről nem beszélt, de kipróbálta biztos ezt is, a legjobb italok után, ki, mert unatkozott. És unalmában és jódolgában mást se tett, mint kereste az egyre és egyre jobbat önmagának. Utazó lett, bejárta keresztül-kasul a jólét birodalmát, és elvett mindent, amit pénzért adnak,minden jót, ami megvehető. És vonult a falkájával, a nőstényfalkával ide és oda, tényleg utazó volt, szedte össze a jobbnál jobb lányokat, ment oda, ahol előbb ütötte fel a fejét a válság szörnye, ment előbb a szabolcsi almáskertek kihaló faluiba lányokat szedni, a legszebbeket, a legkezesebbeket, a leginkább kiéhezetteket húsra, jövőre, jó szóra. És ment, mint házasulandó ifjú, és tette a szépet, és lányok mentek és belekóstoltak a jólétbe, és aztán az sem érdekelte őket, hogy nem feleségnek mentek, csak ágyasnak, és nem ágyasnak, csak falkatagnak, pénzszerző falkatagnak.
AZ AKCENTUSRÓL
Unokám nem ismeri a csillagszemű juhászt, sem Johnny Popcorn kalandos életét, az Óperenciás helyett neki az Ontarió a nagy víz, s dollárban fiadzik majd bankszámláján a betét. Most még vállamhoz bújva azt búgja, Daddy, de ha hirtelen hírtelen eltűnök, mint a tejfogát, hamar elfelejt, egy időre legalábbis, hagyatékom mind, ami akad, széthordja a szél, elrohad a magyar susnyásban, s még egy kis akcentusa se marad utánam szegénynek.
Fonnyadt öregasszony az ősz, a vaksi ködből lép elő. Hajába ökörnyál fonódik, szája szögletéhez még odatapadva a nyár morzsái. Szuszogva cipeli hátán összekötözött batyuját. A nyirkos avarban kaparász, rőzsét gyűjt télire, hiszen hideg lesz. Egy kerítésrács mögül rácsodálkoznak a krizantémok. Arcán halvány mosolyba futnak a ráncok, mikor megüti orrát a sírvirágok kesernyés illata.
Orsolya készülődött a piacra. Hatvankét éves asszony volt. Már nyugdíjas, magát látta el mindenben. Főzni akart valami finomat. A bukszáját a szatyorba tette. Elindult. Egy jó kilométerre volt onnan a piac. Mikor megérkezett, a kofák már üdvözölték. Jól ismerték Orsolyát. Hagymát, paradicsomot, és paprikát akart venni… De meg is vette. Viszonylag olcsón. – Jöjjön máskor is! – kérte az egyik kofa. – Jövök! – mondta Orsolya. Majd hazatért. S mikor a konyhába fordul nem hisz a szemének: fiát látja ott ülni, Dávidot.
Grafika: Sipos Sándor
Azért szólhattál volna, hogy várjak még egy kicsit. És el is terelhettél volna. Rám bízhattál volna valami lóti-futi apró munkát, ami kimaradt, amit elfelejtettél napközben. Hogy ne menjek le rögtön az öltözőbe. Hisz szeretlek és becsüllek is, s mióta egy éjszaka elmondtad, hogy sokadiknak, váratlannak és anyád méhe által alig-alig megtartottnak születtél,még tiszteltelek is. Vagyis inkább sorstársamnak tekintettelek, mert én meg farfekvéssel, félfulladtan születtem. Hát azonnal összekötött bennünket a rossz magzatkor(ság), anyáink méhének vétlen, ártatlan, akarattalan kegyetlensége. Ezért a születésed utáni bajaidat már nem is kellett volna sorolnod, de soroltad. Soroltad mégis a túlélők ritka, szokatlan büszkeségével. Mert te nem csak és egyszerűen túlélted a kórokat, a kamaszkori agyhártyagyulladást, a nőgyógyászati gondot, majd a pajzsmirigy valamicsoda kórt, hanem lábra is lendültél rögtön. Mint egy keljfeljancsi baba, vagyis keljfeljancsi, mert az voltál mindig is, ha a sors betegség vagy bármi formájában hanyatt lökött, azon járt az eszed rögtön, hogy hogyan és mikor tudnál talpra ugrani. Hát téged tényleg érdemes volt hanyatt lökni a sorsnak, mert aztán micsoda öröme telt benned, látni, ahogy újra és újra talpra szökkensz. Ehhez vagy szoktatva, na, és látom is rajtad sokszor, hogy idegesít a nyugalom. Ha sokáig, ha egy-két óráig rendben megy minden, és nincs semmi extra, akkor elkezdesz nyugtalanul körbenézegetni és körbehallgatózni. Mintha várnád, hogy történjen végre valami rossz, történjen meg a rossz. Hisz úgyis az lesz, mindig csak az, hát jöjjön már, jöjjön mielőbb. Ehhez vagy szokva, mondom, és én is megszoktam már ezt a nyugtalan várakozást kétóránként tebenned. Vigyázok is, nehogy átterjedjen rám is az izgatottságod, az az oktalan, néma gyomorlyuggató felajzottság.
legyen romantikus a manga legyen benne család és kedves háziállatok meg akció is legyen benne
barát bajtárs és persze baj nézzenek ki jól benne a nők legyenek mellben kidolgozottak legyenek népszerűek az üveghegyen és a célcsoporton is túl
Tizenegy óra két perc volt, amikor a szomszédban megkondult a nagytemplom toronyórája. A főúr Anna tekintetét követve irány változtatott a konyha felé menet. Elégedetlenül igazította meg a fehér kendőt balján. Kinyitotta a falióra keskeny szekrényének ajtaját, s visszább tolta a nagymutatót. Jobbjával combmagasságban hessegető mozdulatokat tett, így jelezte a lánynak, hogy ideje lenne odébb állnia. Anna kelletlenül ellökte magát a barna faburkolatos faltól, amelynek támasztásával töltötte az utóbbi negyedórát. Lábai elnehezedtek, mereven lépkedett, mint egy fababa. Gyomra fájt az erős ételszagtól, amely teljesen átjárta a helyiséget. A fiatalurak ma este marhapörköltben fogadtak. A kenyeres fiú szerint fejenként a nyolcadik adagnál jártak. Ma este ő is csak kibicelt, hiszen sem galuskát, sem kenyeret nem fogyasztottak a bajnokok. A társaságukban ülő kisasszonyok, Ilonka és Marietta, már abbahagyták a tettetett érdeklődést; ők arcvonásaikat versenyeztették: ki tudja jobban elleplezni a nyakba csorgó pörköltszaft és a fogakba akadt húscafatok láttán fel-feltörő undort. Fehér csipkés zsebkendőjükkel legyezgették az arcukat, néha bele-beletemetkeztek az orgonával illatosított damasztba. Hiába, a mocskos tányérok felől lengedező zsír- és a szalonkabátok alól kipöffenő izzadtságszagot már nem nyomhatta el semmi.
A líra nem törekszik ellentmondás- Mentességre. Maga a keletkezése, Képződése és létrejötte is merő Szempont-, és logika-nélküliség. Esszencia és szubsztancia. A költészet ízlelőbimbói a szavak. A nyelv egy érzékszerv. Az íze teszi szeretetté a gyümölcsöt. 
|
