Videó

Egy perc VERS – Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Áll az ablaknál, bámulja a szakadó esőben ázó úttestet. A szemközti ház faláról a cseppek leverik a vakolatot, piszkos-sárga csíkban folyik a víz a megsüppedt gyalogjárón keresztül a kanális felé.
– Micsoda ótvar. Bádogváros…  - motyogja maga elé.
Megborzong, becsukja az ablakot, orrát szúrja a függöny áporodott füstszaga. Hét végén mosni kell.
Háta mögött csosszanó zaj, Magda jön a fürdőszobából, papucsa megcsúszott a konyha kövén, még nedves a kő, nemrég mostak fel. Megáll a háta mögött, átöleli.
– Gyere feküdjünk le. Fáradt lehetsz.
Nem szól, bólint. Fáradt. Az biztos.
Magda csípője lágyan hullámzik, nyaka tövén, a válla felett a finom bőr enyhén szantál illatú. Hamar ellobban a vágy, összebújnak, egymásba fészkelnek. Fázó madarak összekucorodva.

 

Áll az öreg férfi a tűző napon. Hajnalban vihar volt, de a hőség felszívott már minden tócsát, a levegő fullasztóan párás, a föld csontszáraz a kitaposott, zörgő fűcsomók között. Az öreg lábán félretaposott edzőcipő, zoknit nem visel, a cipő fűzője kókadtan lifeg. Rövid, kinyúlt, keresztben csíkos pamutnadrágja domborodó hasa alá csúszott, szára visszakunkorodik a csontos térd fölé, lábszárán kékesen világítanak a visszerek.

 

kenyérAnyám

– Ilonkám, megkaptam.
– A gyerek majd leszalad érte, Ancsa.
Dühös voltam. Az a gyerek én leszek, ez nyilvánvaló. Egyke vagyok, az egykeség minden negatívumával. Nálunk szinte naponta válik valósággá a klasszikus pesti vicc. Anyám felsóhajt: – Valaki leszaladhatna a szeméttel…
Mire apám, engem nézve szigorral: – Nem hallottad, mit mondott anyád?
Én is vagyok valaki a családban.

Ancsa a tejcsarnok eladója és vezetője egy személyben. Inkább széles, mint magas, szőkére hidrogénezett haját hatalmas kontyba fésüli és akkora mellei vannak, de akkorák! A prepubertás kor mohó érdeklődésével bámuljuk minden nap, tíz év körüli életkorban a szexus még talány, megfejtésre váró rejtély, de azért vannak homályos elképzeléseink, másod-, sőt harmadkézből származó információink. Ezek valódiságáért persze senki nem szavatol, ebből később, három-négy év múlva lesznek majd galibák, de még nem tartunk ott. Most, aki teheti lopva bámul befelé az üzletbe mint Ábrahám az ígéret földjére, melynek határát az Úr rendelése szerint nem léphette át.

 

Misi elutazna

Misi bepakol bőröndjébe.
Szabályos négyzet alakú ingeit
pontos fedéssel egymásra helyezi.
Az egyiknek megigazítja a nyakát.
Két szigorúan vasalt nadrág és az
alsóneműk. Kettő pulóver, cipő.
Egy papucs, egy törülköző.
Misi lefekszik az ágyra.
Térdhajlatai alá
csúsztatja
kezét
és
gondos
mozdulatokkal
összehajtogatja magát.
Lesimítja az éleit. Nézi a plafont.
Nincs senki, aki bőröndbe tegye. Megint marad.

 

Kézrátétel

Rátették a kezüket az utcákra. Az utcák felkunkorodtak.
Rátették a kezüket az országra. Kormos, kiégett házak.
Rátették a kezüket a fejekre. Vérben és hadrendben állnak.
Az ablakok kitörtek. Az ajtókat nem lehet bezárni.
Kasszáik vannak és vas villákban laknak a magaslatokon.
Rézhúrokat feszítenek a futók elé.
Száraz káposztareszelék a szívük.
Tenyerük alatt elolvadt lelkiismeret. Lenyalják.
Ragacsos testedet kullancshalomba mártják.
Nyikorognak a síneken. Csigák. Okét mutatnak.
Felnyitják fejedet. Dió az agyad.
Nyugalmat akarnak, ezért eszik.
Kitisztul a szemük, mikor beleélveznek a kútba.
Az átlátszó, sötét vízben lassan merül a fehér ondó.

 

A padlón guggol, onnan pillant fel rám. Feltette a nagy kérdést, és várja a választ. Rezzenéstelen maradok; nem hagyhatom, hogy olvasson a gesztusaimból.

– Na? – kérdi. Ívbe húzódik a bal szemöldöke, ahogy féloldalasan néz.

Lassan lehajtom a fejem, épp csak annyira, hogy a szemüveg kerete felett nézek rá. Talán összehúzhatom a szemöldököm is, csak ne vegye haragnak. Igen, azt hiszem, egy félig-meddig összevont szemöldök még nem szolgál a szándékommal ellentétes célt. Határozott pillantást kölcsönöz, de nem jelent kinyilatkoztatást. Kivárásra játszom, hátha magától eláll a tervtől.

Úgy tűnik, eléggé semleges maradtam, de ő még nem vetette be minden fegyverét. Számítok rá, hogy a mosoly következik.

Jól sejtettem. Halványan elmosolyodik, ezzel akar megpuhítani. Kedves ajka hangyamászás-sebességgel húzódik oldalra, azután a sarka elindul felfelé.

 

Úgy döntöttem, zárolom a Hobbes-esettel kapcsolatos bizonyítékok egy részét, s ezekkel együtt az itt álló összegzés is széfbe kerül. A pénzügyi tranzakciókat dokumentáló iratok mellett a csomag tartalmaz egy bűvészmutatványokhoz használt könyvet, illetve háromféle port és két különös kődarabot, melyeknek egyikét sem sikerült teljes bizonyossággal azonosítani.

Alulírott Scott McGrow, az arkhami rendőrkapitányság hadnagya és nyomozója ezennel kijelentem, hogy az alábbiakban foglaltak az utolsó szóig a történtek hiteles elbeszélését őrzik. Esküszöm az Írásra, hogy mindezt testi és elmebeli képességeim teljes birtokában írom, amellett magam is tisztában vagyok vele, hogy az eset számos ponton homályos maradt. A bizonyítékok zárolásának oka pontosan ez; az említett homályos pontok egy megbomlott elme lázálmai közé vezetnek, s szem előtt tartva a feltehetőleg néhai Arthur Hobbes tisztességét, jobb, ha egy időre feledésbe merülnek. Amellett úgy vélem, ha feltépnénk velük a gyászoló özvegy sebeit, azzal csak felesleges fájdalmat okoznánk.

Az alábbiakhoz még hozzá kell fűznöm, hogy az eset jobb megértése érdekében időnként a képzelet tájaira tévedve megpróbálom leírni, mi játszódhatott le Hobbes úrban az egyes események kapcsán.

 

Ryan nem túl lassan, de azért kényelmesen húzta végig a szikét a renyhe mellkason. Figyelte, ahogy az apró penge nyomán felfeslik a bőr, feltárja az alatta rejlő fehér hájat és vörös húst. Az elmetszett erek nedvesen csillogtak, de már nem eresztették ki tartalmukat.

Az orvos szerint a fickót szívroham vitte el, de neki, a kórboncnoknak kellett kiderítenie, hogy valóban így történt-e vagy sem. A rutinnal kezdte: külső vizsgálat, azután áttért a belső szervekre.

Szikével átvágta a hasfalat és egyesével kiszedegette, megnézte a szerveket. A gyomor tartalmát külön zacskóba öntötte. Ezután szövetmintákat vett az egyes szervekből és az egészet becsomagolta, hogy elküldje a toxikológiára. Mindig vigyázott, hogy szabályszerűen járjon el.

Aprólékosan végignézte a bőr, a háj és az izmok keresztmetszetét, hogy talál-e bármilyen elváltozást, de a túlsúlyosakra jellemző lerakódásokon kívül semmit sem lelt. Összevarrta a néhai Gabriel MacCarthyt és letörölgette, majd áttolta a testet a hűtőbe.

 

Mintha valami leszakadt volna odabenn, mintha elveszítette volna egy testrészét, mintha lelke egy darabja kiröppent volna az autó félig lehúzott ablakán, hogy önálló életre képtelenül megsemmisüljön valamely éteri fekete lyukban. Történt valami... valakivel. Sejtelme sem volt, hogy mi és kivel, de a bizonyosság belefészkelte magát a gondolatai közé: valami történt valakivel.
Utoljára akkor érzett ilyet, amikor nagyapja meghalt. Otthon ült és tévézett, a többi átlagos tizenhat éves lányhoz hasonlóan éppen unatkozással töltötte a délután egy részét, amikor a vonat kisiklott és beborította az állomás falát. Több száz sérült, valamivel kevesebb halott, köztük a nagyapja. Csak két nap múlva tudta meg, szülei nem tartották fontosnak, hogy előbb szóljanak − de ő akkor már mindent sejtett. Az a végtelen hiányérzet úgy csapott belé, mintha kést döftek volna a szívébe. Egyszerre okozott tompa sajgást a mellkasában és végtelen nélkülözést, mélységes hiányt lelkében.
Aznap sokszor elbőgte magát, valójában már csak levezetéseként mindannak, amit abban az egyetlen pillanatban átélt. Valószínűleg ugyanabban a pillanatban, amikor a vagon az oldalára fordult és összegyűrődve elpusztította az egyetlen embert, aki akkoriban jelentett valamit számára.

 

Kérem szépen! Igenis bevádolom, megperelem, hatalmi szóval vétetem el mindenit neki! Az az álnok Czukor úr a hibás mindenért, most már teljesen biztos vagyok benne.
Elmondok én mindent, hogyan is történt velem! Igen, találkoztunk! És bolond voltam, hogy teljesen belé estem. Körbevett a mézesmázosságával és nem tudtam ellenállni! Én, Epresi Eperke vállalom, hogy elismerem a bűnösségemet az egésznek az elején. De azt már nem vállalhatom, hogy a Czukor úr helyett is az én személyem vigye a balhét! Már nehogy a vadászpuska vigye a nyulat, vagy hogy! Megértik azt maguk így is!

 

Ment az ember az úton, ment nagy irammal, kereste a gyerekét, a koszvadt kölkét, aki aznap délelőtt kóborolt el. Ilyen gondolatokkal ment, hogy elveri, ha megtalálja, bizony elpicsázza, csak találja meg, azt a koszvadt kölköt, hogy hová kódorgott el már meginst!

Így ment az ember, tettre készen, felbőszülten, így is ért ki a hármashatárkőhöz. Itt aztán heves fejvakargatásba kezdett, hogy kimódolja, miként folytassa útját ezután, hogy eljutott mindhárom falu határába. Merthogy három falu is állt Kislak körül, név szerint Hídvég és Kőhidas a patak két partján, Széplak pedig kicsivel arrébb. Hogy ki és mikor jelölte ki a három falu közös határát, arról már csak a Kislak alapítását elbeszélő mesék szóltak, de a hármashatár a kisváros közepén álló faragott kőtől eddig, a dombok tövében álló másik kőig húzódott, amely előtt a parasztember a fejét vakargatva tűnődött.

Nem mintha nagy dombok feküdtek volna körülötte, épp csak akkorák, hogy ne lehessen átlátni felettük. De nem is kellett igazán, hiszen így is észrevette azt a frissen nőtt fát valamivel arrébb, egy másik dombocska tövében. Ott, ahol azelőtt nem állt ilyesmi. Kisebb ligetek mindenfelé rejlettek a környéken; Kislak falainak tövében ugyanúgy, mint kint, a domboldalakra felkúszó szántóföldeken ― és természetesen, a magányos fák sem számítottak ritkaságnak. Azonban ott, ahol ez a fa állt, azelőtt csupán két domb egymásba olvadó oldala hevert csupaszon, legalább két évszázada megfosztva minden olyan növényzettől, ami az eke útjába állhatott volna. Arról nem is szólva, hogy a fa teljesen kopasznak tűnt, az egyik vaskosabb ágon pedig apró alak ücsörgött.

Az ember abbahagyta a kétes eredményekre vezető fejvakargatást és elindult a fa irányába. Nem kellett sokat mennie, hogy sejtése beigazolódjon; a vaskos faágon fia, Kispratti ült nagy kényelmesen.

 

jó lenne vágyban holdsütésben*

szeress akkor is ha nem szeretsz
hívd segítségül a karmát
a macska holdban áztatja
a karmát

amikor szeretsz akkor se szeress
eperfalevélen didereg
a holnap selyemgubója
kereskedik számban a szó

helypénzt szedni helyénvaló
szeress akkor is ha nem szeretsz
jó lenne vágyban holdsütésben
ágyban zsírpárnák közt halni meg

* Bédy Lili Szeress akkor is c. verse
motívumainak felhasználásával

Bédi Kamilla illusztrációja

 Bédi Kamilla illusztrációja

 

 

János piréz felnőtté érése akkor indul el, amikor a szerelemmel találkozik, abban is a világban lakozó női értékkel. Iluska mostohája és saját gazdája (mint negatív szülőképek) miatt hamarosan súlyos csalódás éri: el kell bujdosnia. De hát a pirézek sorsa és szülőképe már csak ilyen. Vándorlása során, nagy lelki elsötétedettségében először egy sűrű, sötét erdőn kell átalmennie, ez szimbolikusan a saját lénye sötét oldalának árnyékgazdag, tudattalan, elfojtott területeivel való találkozást jelenti. A János pirézben végig kifejeződik az a lélektani törvényszerűség, mely szerint a férfi-személyiség kibontakozásának két legfontosabb vezérlő csillaga a szerelem-szeretet érzésének megtartása, valamint a benne és a világban lévő agresszióval, előítéletekkel való megküzdés.

Jánost, a pirézt a megkérdezettek 59 %-a nem szívesen látná szomszédjaként. Így hát szegény János piréz egyre csak vándorol, vándorol, amíg a 41 %-ig elér.

A pirézek nem dolgoznak, tehát elveszik előlünk a munkát. Nem lehet ideiglenes intézkedésekkel, három napig posztoló rendőrrel megoldani hosszú ideje mérgesedő pirézkérdést, a problémákon csak az állandó rendőri jelenlét segít, a nap 72 órájában.

A pirézek már a tyúkólban vitézkednek!

Az előzetesben lévő és az elzárt porézeket senki nem alkalmazza majd, azon egyszerű oknál fogva, hogy az előbbiekről nem tudni, meddig maradnak benn, az utóbbiak pedig nagyon kevés időt töltenek a börtönben. Öntsünk tiszta vizet a phára, és töltsünk több időt a börtönben! Minek annyit ide-oda mászkálni folyton? Csak a baj van belőle.

Egy ház udvaráról hét tyúkot vitt el egy piréz, de mint az alapos nyomozás utóbb megállapította, a tyúkok voltak a felbujtók, mert szidták az édesanyját. A független bíróság az édesanyát szigorú megrovásban részesítette.

Hallottak már a pirézmetszésről? Az ötvösök, miután vésővel bemélyítették a piréz felületére a díszítést, próbaképpen befestékezték, nedves papírt nyomtak rá. A papír kiszívta a festéket a pirézek mélyedésekiől, a lapon pedig megjelent a vésett minta tükörképe.

Azt a pirézfán fütyülő pirézangyalát!

Pirézangyal törkölypálinka. Elsőre szép, kellemes, fűszeres illatokkal nyit, amiket a háttérben a tölgyfa hordóra jellemző jegyek és bérletek kísérnek végig. A szájban nagyon harmónikusan lép fel a pirézangyal, erős alkoholos mellékíz nélkül. Kiválóan előjönnek a „törkölyös”, markáns jegyek, remek párhuzamot alkotva a hordós érlelés adta tompa, kicsit kesernyés ízhatásokkal.. Munkánk során folyamatosan felkeressük a neves hazai rézfőzdéket, és az arra érdemes pirézangyalokat szárnyon veregetjük.

Addig szegény János piréz búsan üldögélt a pirézfa alatt és csendesen iszogatta a pirézangyalokkal a piréz nemzeti törkölypálinkát.

Tong, tong – mondta a régi pirézpénz. Szemnek hívták a közepén a lyukat.

A pirézpénz máig is ismert, legáltalánosabb formáját a Vagdakozó Fejetllenségek idején (i.e. 5. sz-i.e. 3. sz.) nyerte el. Ekkortól váltak az érmék kerekké, a közepűkön egy négyzetes lyukkal. A piréz felfogás szerint az érmek köralakja az Égre, rajtuk a négyszögletes lyuk a Földre, a lyuk köré rendezett írásjegyek pedig a kultúrára, azaz magára a jó piréz emberre utalnak. Így tehát e pénzérmék az Ég, a Föld és a piréz ember tökéletes harmóniájának megvalósulását fejezik ki.

Amikor János piréz hazatér, Iluska halála után újabb, még mélyebb, és sokkal alaposabb közvéleménykutatások várnak rá. Mivel a hosszú úton karórája felmondta a szolgálatot, így órásokkal kell megküzdenie, akik az archaikus, primitív, ősi férfierő és az idő korlátlan hatalmának képviselői. Ők a szolgáivá válnak, és a segítségükkel győzi le az újabb ellenfelet, az archaikus női rosszat: a boszorkányokat és a piréz lányokat.

A már megszelídített, uralt pirézia segítségével, egy órás vállán kel át tengeren is, de közben karórája ismét megáll. A végső próba során, Tündérország határánál a kollektív tudattalan ősi rétegeit képviselő medvével, oroszlánnal és sárkánnyal kell megküzdenie. Miután e végső, archaikus erőkkel is megvívta harcát, csak akkor léphet be a csodálatos tündéri világba, ahol végre karórája ismét járni kezd, és pontosan mutatja az időtlenség idejét. De hányattatásai ezzel még nem értek véget, még le kell győznie a hatalmas és gonosz pirézbogarat.

Nappal a pirézbogarak elrejtőznek vagy csak nehézkesen és lassan mozognak a földön.

A pirézbogarak alkonyatkor, különösen meleg és csendes estéken zúgó repüléssel hasítják a levegőt, táplálkozásra és petelerakásra megfelelő rendes kis helyeket keresnek maguknak. Egy, a földön elterülő friss tehénganaj, egy-egy rakás lóganaj vagy hasonló ürülékek vonzzák a pirézbogarakat, mert kedvenc táplálékuk a nagyobb emlősök ganaja. A pirézbogarak a földbe vájt barlanglakásaikba hordják a ganajt és azt itt, e helyen fogyasztják el. Nyugodtan és zavartalanul. Társadalmilag hasznos munkát végeznek, mert nemcsak hogy eltűntetnek nagy mennyiségű székletanyagot, hanem azzal a földet is javítják.

Magyar lótrágyakutatók figyelték meg, hogy egy tarlón fekvő nagy, majdnem 93 ezer négyzetkilométer területű lótrágya, kevés maradék kivételével, egy éjjel folyamán eltűnt a föld hátáról. Az utánjárás, valamint az utánásás megállapította, hogy ezt a munkát 92 ezer nagy pirézbogár végezte el. Azonban nem sokáig ülhették víg lakomájukat a föld mélyében, mert jött János piréz, és pirézbotjával lecsapott.

Meg aztán a pirézbogarak veszélyeztetik a becsületesen gyalázkodó és átkozódó állampolgárok munkahelyét, és ezáltal a társadalmi békét, boldogságot.

Igaz, trágya azért még így is maradt elég.

 

fogalmam sincs

variáció Stiller Kriszta ennyire c. versére

ma fogalmam sincs sok-sok állomásig
egy utca mélyén nem venném a véred
a fák fejében a józan észnek annyi
isten szeretne ha elszórna az élet

állj a hídra mert isten szeretne
tök mindegy már hogy apró szélütések
szebb halál kell a nyúltagyamba varrtan
mitől vagyok részeg szétroncsolódva


Stiller Kriszta önarcképe

 



Nagy Zopán Mama vedd meg nekem
(rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)

mama vedd meg nekem

Nagy Zopán Skizológia c. kötetének olvasása közben

alvadt véred lassan táncol
ében álmok ájulások
kérlek ne nyúzz meg teljesen
szirom alatt növekszik hatalmassá a favágó
céltábla csőrével kárognak ájulások

olvadt vérted a hallgatás hornya
hat almát nem akarok
csak a reccsenést szeretném hallani
az élet nagy villanyórájának kattogását
hűvös szelek csoszognak viszonylagosan

felébredtem lila amnéziába varrva
megőrölt a káromkodás imamalma
ó krémkirály ó krémkirály
hol a te kakaóvajad
hol a te rémes franciád

táltosnak (utálatosnak) vallottam magam
eddig a sörsátorban ültem
ott vészeltem át
Csien-lung tíz nagy hadjáratát
mert nincs sors melyet le ne győzne a nevetés

ki mint nevet úgy arat
kérlek szirom ne nyúzz meg teljesen
favágó alatt nő hatalmassá a fa
céltábla-álmok árulások és árudák
mama vedd meg nekem a garudát

 



Nagy Zopán: ópapika
(rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)

ó papika!

montázs Nagy Zopán verseiből

a káprázat a pénz tulajdona
mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt?
a félrebeszélés-program esetlegességei
a homogén hagyomány
homályát hangsúlyozzák

ó papika te véres kapca!
amott csak reccsen a titkos küszöb
és csillagtalan éjen áttetsző fekete kendő
az agónia útikönyveinek zuhanásai
a hétköznapok semmijén át az egekig

(l)átható (f)alak alatti tantra-bitang
s jött a vak pornószínésznő
ösztönös ősz fürdőzött a tó felett
belső tükörbe zuhant az áttetsző kavics
énekét hallgatom

mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt?
dolomit és mész dolomit és kész
rozoga műanyag bevonatú rozsdásodó rugókkal nyikorgó
félrevert fakutya az ember aki a káprázat tulajdona
csitty-csutty-csuritty, csitty-csutty-csuritty

 

ezeken a fényképeken nincs karácsony

Fruzsina lányom fényképalbumából

ezeken a fényképeken nincs karácsony
nincs feldíszített karácsonyfa
sem girlandok fagyöngyök krisztustövisek
a képeken semmi sem utal a téli napfordulóra
pedig máglyát rakni szép pogány
s egyházi szokás

és egyáltalán
van ezeknek a képeknek etimológiájuk?

hatalmas kövekkel körülhatárolt terület
belül többnyire tiszta kvarcszemek tömege
belül homokozóvödör és lapát
és készen kapott formák
hogy megkezdődhessen a váralkotás
ja és ott vagyok én is
és az árnyékom is ott van

 

most felfele száll

kollázs Novák Valentin verseiből

a Bastille-ból a máglyára kilépő
lélek rálép a földelő huzalra
fiam maga bizony kötözött hús
földi bugyit dörzsöl a nap
de a láma nyugodtan ül a lámán
a Bastille-ban nem talált jakot

legyen a vers a világé
a kilincselés szellemében
rossz helyre hozták a postást
szegényt hamar letaposták
ó vérsóvár kéjes szerepek
makadámon göcög a madám

szenesült mértan dől el
ó tökfilkó maga norvég sorvég
és a pulóvere sem sorvégmintás
most felfele száll a füstkegy
fel a füsthegy tetejére
munkahelyéről a Bastille-ból kilépő

liberté égalité fraternité

 

a mindenható pillanat

montázs Weöres Sándor verseiből,
születésének századik évfordulójára

kitört vadul a köd mögül a mindenható pillanat
s úgy leng el életem mint lágy felhő a hold alatt
beteg vagyok? vagy hulla vagyok?
itt értem van a mozgás a nyugalom
előbb-utóbb mindenkit elfelednek
táncom előtted reszket

magamat magamból kiüríteném
ércből van öntve aki boldog .
hét tükörben nézd arcom
tán most születtünk? vagy tán már hiányzunk?
ne vállalj mást csak a teljes homályt
éjjel ha lovak lépése dobban
+

 

én mint poén?
nagyhatalmak pingponglabdája?
Versenybíró a világháborúkban?

fonákkal nyesett szerváitok
kínai mesterséges holdak-e?
valóban ma van az első láztalan napom?

aktatáskámban őrület-hatalom?
lehet hogy sohase volt aktatáskám

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal