Hétvári Andrea versei (Ihlet, Kegyelem)
Ihlet
Kagylók és csigák közt végleg kiürülve
mint egy üres bambusz a parton hever,
fölötte villámfény, belül szél formálja,
egyszerűen nem más, csak egy üres meder,
látszólag semmi, ami most belül van,
mégis rejtve ott a ki- és a bejárat,
ahogy apály s dagály kettős kényszerének
kénytelen engedni, észrevétlen árad,
aztán elhúzódik keskeny partszakaszra,
ahol már senki sincs, kavicsok hallgatnak,
most talán ő is azt gondolja: semmi,
áttetsző árnyéka tűnő madaraknak,
aztán egyszer csak fényeset szikrázik,
ő sem tudja, miként lesz belőle: másik.
Kegyelem
Hiába röppent városokon át,
májusi eső, vihar tépte szét
hangjegyekre a frissen nőtt füvön
a kertekben egy rigó énekét,
de nem bírt el a könnyű nyersanyaggal,
vizes, puhább és ragyogóbb szövet,
az éjszakánál titokzatosabb
fényéveket és holdakat követ,
minden hajnalban újra felcsobog
dobog, zenél a könnyű vízfolyás,
talán egy isten dúdolása volt
vagy virágének vagy valami más,
amely aludni végképp nem hagyott,
megfogott, emelt, s tudtam, nem hagy ott.
Megjelent: 2016-05-07 07:00:00
 |
|
Hétvári Andrea (1975, Budapest) költő, meseíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
