VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
Ha lenne még hely melletted, elárulna. Ha közelebb jönnél, magaddal lennél határos. Minden egyes fűszál az igazságba kapaszkodik. Bezáródik és átalakul és az emberek egymás arcába néznek.Kifordítják a kalapjukat, és átvágják a hasát. Évekkel azelőtt hang nélkül hívta, és érezte, hogy a helyén van. Rövid történelem a teremtés napján azokból a dolgokból. Később elkezdődött a hegy, és Zsófi. Egymás mellett az embertelen tájban. Még nincsenek emberek, mondta a kígyó, egyenlőre Ádámnak meg Évának bele kelleneegyeznie. Egymást kacajjal üldözik tovább. A történelem igazságait követve eljutott addig, pontosabban a zsebkendőjét zászlóként lobogtatva eljutott, jobban mondva belenyomódott a levegőbe, jobbra meg balra CSAVARGATTA A VONALAKAT, meg a köröket. Elvárható volt, többször vágott neki a hegynek. Kibontakozó szellemek jobbra meg balra. Körülöttünk, mondja, a levegő fénylik. A legjobb, ha egymásra gondolunk, mondja. Megtudta, hogy a lábnyomok közvetítenek. Nekiment, igaza volt, fellökte, sokáig állt ott.
Becézve szólt anyák szaván —
Hazugsággal kezdte új életét. Furcsa… már, mint ez az új élet fogalom. Hogy miért? Hát, mert közvetlen a halála után kezdődött! Pontosan, az után a másodperc után, mikor is leszedték mell-kasáról a két forró tappancsot. Megkísérelték elektromos úton föléleszteni… dobálta testét, akár azok a hatalmas cetek a tengerpartokon. - És ő nem adta ingyen, küzdött, ahogy csak bírt, míg vé-gül fölébredt… Csak valahogy máshogy! Hálából letakarták egy könnyű, tisztítószer szagú fehér lepedővel. Hallotta kattanni a villany-kapcsolót a bejárati ajtónál, és megszűnt az az enyhe remegése a fénynek, ami annyira idegesí-tette. Vászonnal a fején nyugodtan feküdt, nem is vett levegőt…
Mikor
Helyem elfoglalom, tekintetedbe visszatér az élet.
vagyok képzeleted hétágú napja; minden porcikád kitöltöm, véredben keringek, amíg ismételsz magadban.
Már megint egy folyosón találta magát. Újabban folyton egy folyosón találta magát. Ha az elmúlt napokban történteket valami alapján részekre, mondhatni, fejezetekre kellett volna bontania, talán az lett volna a legkézenfekvőbb aspektus, hogy megint egy teljesen másfajta folyosón találta magát. Ez a folyosó rikítóan fényes volt, amit tovább erősített, hogy minden falon olyan fehér volt a burkolat, mintha csak most vették volna le róla a védőfóliát. – Itt nincsenek terminálok – szólt mintegy megtörve a csendet a tiszthez. – Hogy mondta? – Az űrállomáson valahány méterenként el volt helyezve egy terminál, azt gondoltam volna, hogy ezt a koncepciót az űrhajón is folytatták.
Ezernyi apró mécses ég, a Hold ragyog, s az ég taván csónakban ül egy indián; megélni jött egy szép mesét.
Csillagok halnak porba ott… A bőre rézvörös-arany, fejdísze most is rajta van, várja a hajnal-holnapot.
hervadt vagy puszta életem tükröd kísértetet mutat van-e még kit a búbánat terhe nyom? vészek kergetnek vészeket fölöttem
valami jutott eszembe! hogy menjen a tél menjen gyorsan el csak azt mondom: kimondhatatlan hogy lágy bölcsejében ringat a remény
Holdad útján, a napkorong peremén sétálsz hajnalt gyűjtesz kétfülű szatyorba, hogy becsapd a későn menőket, és szétszórod éjszaka, hogy árnyakkal távozzanak. Fény legyen a kanyarban.
Ha nem te, akkor az idő úgy is elmozdít öreg bútorokat, s mögöttük mindig penészes sárga folt marad. Lefested, székre ülteted az eget. Dörögjön szépen csak idelen.
Nagyon sok mondást ismerünk, melyeket híres, vagy esetleg hírhedt elődeink hagytak ránk, gyarló utókorra. Azonban nem is gondolná az emberfia, meg a lánya, hogyan is születtek meg e nemes gondolatok. Sőt! Jó néhány esetben még a halhatatlanná vált idézet is másképp hangzott el, de a történetírók mindig is a lojalitásukról, és diszkréciójukról voltak híresek. Hja! Ők is pénzből éltek.
alkonyat
bámuljuk az égboltra karmolt kondenzcsíkokat mintha rejtvény volna fázósan összezsugorodnak az álmok harangszó rebbenti el a félretett titkokat már nem ágyazhatunk újra az illúzióknak díszlet marad minden emlék míg el nem nyeli őket is a vérző alkonyat 1. Ezért köszöntötte úgy, hogy „Vakmerőség”, meg hogy ez az ő szemében tudomány és kémia, meg hogy áll az utcasarkon és cigarettázik, és az arca csupa festék. Létezik egy könyv ami meg akarja menteni, az igazságosság tartja fenn. Érzik magukban, ez a kezdet, fegyvercsörgés, a gólemi képességeket megtagadták tőle. 2. Lökdösik, csak annyira létezik, amennyire megkedvelte, anélkül hogy egy szó hangot is adott volna. Kérem az igen tisztelt félkarú szakértőt, mondta, akinek lobog a haja, és női néven mutat
Ott vagyok, hol ráhajol
„Az embert ez tartja a pályán, nem a gravitáció” – írtam 2016-ban egy táblaképhez, amelyen a NYELVTAN szót sok-sok szívvel rajzolták körül a gyerekek. Bolond pedagógus, mondta annak idején az ilyen szituációk alkalmával édesanyám, aki szintén zenész, vagyis pedagógus volt. A tanárember úgy van összerakva, hogy húzza az igát, nyög, jajgat vagy éppen némán tűr, aztán kap egy kedves rajzot, s minden elsimul, a világ bűnei meg vannak bocsátva. Ezt nem fogod elhinni, Anya – mondta tegnap a nagyfiam munkából hazajövet, s szégyellős mosollyal előhúzott egy nagy köteg papírlapot. Egy teljes alsós osztály köszöntötte rajzokkal és kedves jókívánságokkal születésnapja alkalmából. Látszott rajta a nagy öröm, de egyelőre nem tudta hová tenni ezt a számára teljesen szokatlan dolgot – ahogy azt is furcsállotta annak idején, hogy én minden egyes gyerekrajzot gondosan elteszek, s ugyanolyan becsben tartom, mint amit tőlük kaptam.
Szabadkán bolyongtam álmomban. Nem lehetett véletlen e csillogó csillagok közötti bolyongásom, hiszen pár hete jelent meg a novelláskötetem, amely kilenc Szabadkához kapcsolódó történetet és három verset kínál annak, a kezébe veszi munkámat, és beleolvas. Az álmok világa más, mint ez ébrenlété. Egyszer jártam Prágában is.
Június vége. A tanév véget ért. S hőség. Elfáradva, kimerülve ért. Lazább napok: nem kell időre kelni: de pörögnek még; nem tudok pihenni. Csökken a terhelés. Aludni, enni, tornázni, főzni. Olvasni. A terv ez.
Egyik oldalról úgy gondolta, hogy végre kapott valamit, amitől úgy érezte, hogy valóban egy űrutazó csapat tagja. Kapott végre egy egyenruhát. A másik oldalról szemlélve viszont számára ez az egyenruha inkább szabadidőruhára hasonlított. Sőt, ha jobban belegondolt, leginkább utcán nevelkedő suhancok és maffiatagok által hordott szabadidőruhára emlékeztette. De nem volt ideje kigyönyörködni magát az öltözékével kapcsolatban. Már nem mintha képes lett volna rá, mert a hálókabinjában nem volt tükör; de ha lett volna, akkor sem lett volna ideje magát nézegetnie. Ellökte magát a plafontól a szoba ajtaja felé, majd mikor azt kinyitotta, a szélébe kapaszkodva kilökte magát a folyosóra. Hangos puffanással ért földet, de különösebben nem ütötte meg magát; tudta, hogyan kell fájdalommentesen érkezni a padlóra, amikor beér a működő gravitációs mezőbe. Az elmúlt pár órában arra jött rá, hogy időt és energiát spórol azzal, ha nem próbálja magát függőleges helyzetbe állítani, és talpra érkezni; hanem az is elég, ha egyszerűen berepül oda, ahogy éppen sikerül, és miután lezuhan, már sokkal gyorsabban feltápászkodik. Leporolta magát, bár ennek inkább csak gesztus-jellege volt, mivel az űrállomás folyosói meglepően tisztán voltak tartva. Talán az is segített ebben, hogy az űr kellős közepén nem szokott homokot és port hordani a szél.
pedig nem kellene
Az elvált asszony alakja láthatatlan mendemondákból szőtt, titokzatos fátyollal van borítva. Időből font nehéz rétegei puha öleléssel leplezik az asszonyi lélek feneketlen kútjában rejtőző titkait. Akárcsak az aranybarna szemű, elvált asszonyként élő Fehér Emíliáét. Hajadonként nap mint nap hallgatta a magában csak varjaknak nevezett, hatalmas gyékénykosaraikat biciklire pakoló, mesék boszorkányaira emlékeztető, faluról falura járó, kontyaikat fekete kendő alá rejtő kerítőasszonyok babonás tanácsait, amint a kék hegyek csendjében álmodó leányoknak apró csecsebecséket árulván megsúgták, hány imát mondjanak, hányszor térdeljenek, hányszor fésüljék át hosszú, selymes hajukat éjjelente, hányszor sétálják körbe pontban éjfélkor a templomkertet azért, hogy a Teremtő végre elhozza a nekik szánt embert. 
|
Fűkő Béla: Belső evolúció (Forrás: holdkatlan.hu)
Illusztráció és forrás: Magén István
