Videó

A Magyar Hang videója




Keresés a honlapon:


Halmosi Sándor versei (Hitel, Majdhogynem vérmező, Table for two, Online check in)

 

 

 

HITEL

 

Ha lenne még hely melletted, elárulna.

Ha közelebb jönnél, magaddal lennél határos.

 

 

MAJDHOGYNEM VÉRMEZŐ

 

Solti György emléktáblája előtt parkoltam, 

e házban született, nem tegnap és nem is ma, 

de mit mondana a férfi a férfinak, alkotói 

szabadságukban ha erőt vesz rajtuk 

a súlytalanság és a relativitásgyakorlat, 

a szünetekről mit mondanának egymásnak,

az íratlan kánonról, az előszobáztatásról, 

a királyi többesről, az autó érvényes műszakival 

még angyalt is szállíthat, lemaradt kóristát, 

mert mindig két kórus van s közte a hangtalan 

Taigetosz, nem számíthat kedvező elbánásra, 

ki a két kórusba be nem áll, az jobb, ha egyből 

a Városmajorba születik vagy ott parkol, 

majdhogynem Vérmezőn, csendsután.

 

 

TABLE FOR TWO

 

Amikor egy órával ezelőtt betértem félig 

betegen, elcsigázva a Gdanskba, a Bartók 

Béla út kultikus helyére, mely annyira 

hozzátartozik a genius locihoz, mint Isadora 

Duncan mítosza a napút költőjéhez pár méterrel 

odébb, ahol lakom, s ahová a fények is hazajárnak, 

még nem tudtam, hogy mellém fogsz telepedni, 

nem lehet mindig verset írni, mondtad 

verskerengő hangsúllyal tegnap, s ha te szólsz, 

vagy oly beszédesen hallgatsz, annak súlya 

s oka van, leginkább determinált, Bob Marley 

is elhallgatott, már ultrakeményen tolják, 

de én mégis Isathát hallgatnék most leginkább, 

a legkeményebb vallatókat, akik még az érzőkből 

is előcsalják a legvérmesebb párkákat, ha cúg van, 

s mikor nincs az, az asztalon a felső polcról 

leemelt Lengyel kultúrkincsek (Zsille Gábor, 

Széphalom Könyvműhely, 2016), a második 

Gdansk sör, a tejfölös-spenótos pirog hűlt helye, 

gitárszóló, dér-és pránacsípte, elegáns magányod, 

félúton találkozhatnánk 

pirogtalan veled

 

 

ONLINE CHECK IN

 

Ne mentsd, csináld, tedd át a székhelyedet 

hozzám, vagy fedezz fel új földrészeket 

a hóstátok alatt. Összemosódnak lassan 

az évszakok, idegen leszel a saját múltadban. 

Minden beavatásban új nevet kapsz. Az élők 

kommunájában sok az újrahasznosítás, 

az ébredőkre ráfér a vigasz. Lenge ruhában 

végzed a gyakorlatot. A medence elsimul. 

A súlyokat lengetőket mindig oldalba kapod.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2025-09-26 20:00:00

 

Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971), költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus

 

Fotó: Székelyhidi Zsolt

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.