VideóAz Írók Boltja videója Keresés a honlapon: |
Hesz Tamás: A félelem kilátótornya
A FÉLELEM KILÁTÓTORNYA
Hazugsággal kezdte új életét. Furcsa… már, mint ez az új élet fogalom. Hogy miért? Hát, mert közvetlen a halála után kezdődött! Pontosan, az után a másodperc után, mikor is leszedték mell-kasáról a két forró tappancsot. Megkísérelték elektromos úton föléleszteni… dobálta testét, akár azok a hatalmas cetek a tengerpartokon. - És ő nem adta ingyen, küzdött, ahogy csak bírt, míg vé-gül fölébredt… Csak valahogy máshogy! Hálából letakarták egy könnyű, tisztítószer szagú fehér lepedővel. Hallotta kattanni a villany-kapcsolót a bejárati ajtónál, és megszűnt az az enyhe remegése a fénynek, ami annyira idegesí-tette. Vászonnal a fején nyugodtan feküdt, nem is vett levegőt… Csodálatos érzés levegő nélkül élni! Már soha többé nem lesz kitéve az időjárás kényének-ked-vének! - Odakint hangosan felzokogtak - talán az anyja lehet, vagy valamelyik rokona. Biztosan örülnek, hogy visszatért az életbe és örömükben sírnak! Anyja mellett két-három ismerős hang, kántálta az előbbi szólót, és volt ott még más valaki is: - Kilelte tőle a hőség! Féktelen reménytelenség vett rajta erőt, kis híján kettétörte maga alatt a műtőágy fémkeretét. É-rezte hátában a lökésre szánt indulatot; vastag sugárban dőlt róla a víz, ujjai végén bizsergett kör-me, néhány mini méterrel hosszabb is lett, akár csak a hajszálai. Most, mikor végre fölélesztették bármelyik percben elillanhat kizárólag amiatt a kedves, magasan zengő hang miatt! Azonnal ször-nyet fog halni, idebent egyedül, minden segítség nélkül. Ki kell mennie… látni akarja, bele akar suttogni a szívébe, ajkával betapasztani a száját gyilkosának! … Ismét kattant az ajtó, valaki lenyomta a kilincset és csoszogó lábakkal jött felé. Igyekeztek befe-lé többen is rájött, hogy ő lesz a célpont. - Valaki vasmarokkal megszorította karját, rá lehelt egy csókot. Anyja fáradt-dolgos kezei simítottak végig homlokán. Kicsit visszahajtották a fele lepedőt egész a nyakáig, tüzes könnyek martak bele arcába - el akarta lökni magától az idős asszonyt, de hiába mozdította tagjait, azok továbbra is az ágyrácsot szorongatták. - Neki lassan lefejtették ujjait a keretről és összefűzték őket, akár csak a halottaknak! … Milyen furcsa érzés! …Nevethetnékje támadt. Anyja ráborult mellkasára, és abból a törékeny asszonyból hömpöly-gő folyamként száguldott át az erő! - Lángolt a torka a homloka és egész lent a has tájéka levegő-ért öklendezett… - Szúrt a talpa-tenyerének közepe égett, ágas-bogas gallyak döfködték halánté-kát. Kifeszült-megfeszült, bordáiból lassan szivárgott az élet kifelé. Óvatosan kihámozták az öle-lésből, valaki szájon csókolta utoljára, és finoman végig simította állát. - A nő… ígérte, hogy egyszer még találkoznak, Valamikor, messze - várjon rá békével, és so-sem felejti el! - Újra letakarták, indultak kifelé…
~~~
…Hányingere volt! Vajúdott benne a tegnapi ebéd. Az ünnepi-születésnapi ebéd, még a gyom-rában fészkelt és várt a további emésztésre. Akár a gyorsvonatok serényen iparkodott egész a nyelvéig. Az illat lehet az oka, mert annak a másik suttogó lénynek illata is volt. Ott hagyta mindenütt. Jól felismerhető tenyérlenyomat. Vibrál, világít a levegőben… - Parfüm-cseppecskék, belegázolnak a terem oxigénjébe és képesek egyik saroktól a másikig elvándorolni. - Itt hagy mindent - döntötte el -, kiszalad az épületből. Kiszökik vissza, vissza akar menni a to-ronyba ahonnét mindent látott. Szemével fedte be a várost és annak valamennyi lakóját. Alatta suhantak el a járművek, az emberek a kutyák. A faltövében pisáló részeg csövesnek, a kolduló szeplőskezű anyókának tudta kívülről a nevét, innen fentről -, pedig sosem találkoztak. Az óvo-dából felcsapó zaj, akár az ablakon karcoló körmök, darabokra tépték a csendet. - Beletiportak sejtjeibe. …A toronyban nem félt, a toronyban egyedül volt saját magával. Miközben érte harcoltak, be-látott a műtőbe, ahol feküdt -, érzékelte a monitoron átszűrődő ciripelést. Rámeredt dobogó szívé-re - foltozták tűzegettek, azt a hatalmas lukat, amit az élet vésett bele az óra nagy mutatójával! Vé-rét elvezették, és vissza. Néha a katéteren keresztül sárgaszínű folyadék csapódott ki combjai kö-zül, veséje ritmikusan húzódott össze - lenézett a sarki csövesre és önkéntelenül vigyorgott. - Mint egy rég nem látott távoli rokonnak leintegetett. Nem volt reagálás. Kihajolt a párkányig, le is kiabált… Hiszen, olyan hangosan üvölt; hogy azt már hallani kell! …Senki sem fordította felé a tekintetét. Mérgében, ököllel belecsapott az üvegbe. Hanyatt esett a rémülettől. - Keze akadálytalanul suhant keresztül az átlátszó anyagon, és amint földet ért a tes-te, azon nyomban lezuhant egy emelettel lejjebb. Visszaszaladt a lépcsőn és zihált… Vagy is zihált volna, de hiába vette hármasával a fokokat, tüdőjének meg se kottyant a torna. - Fejjel előre átbukott az ajtón, agyával érzékelte a fa rostjait, orrába mászott a cellulóz szaga, és lát-ta egy szújárat keresztmetszetét belülről. Döbbenetes. Ez volt az a határ, amit már nem volt képes józanésszel elviselni. Rohant a korházba - haza sie-tett, újra be akart jutni a testébe… Vége… nem sikerült! Az ő lakhelye immár a torony lesz, döbbent rá kétségbeesve! Kétszer járta meg ezt az utat, és most már itt marad örökre, fent. Letakart testét kigurították a helyiségből. Kinyílt a liftajtó, és elin-dultak vele a neonoktól villogó hatalmas mélybe.
~~~
- Simona lépdelt kifelé a korházból, remegő térdekkel. Sógorába édesanyja kapaszkodott, nővé-re az autójukat kereste a forgatagban. Miután rálelt - beszálltak mindnyájan, kivéve Simonát. Ő a saját kocsijához igyekezett. Az égszínkék kupé messziről virított a parkoló autók sűrűjéből. A nő elhaladt egy utcai lemezárus mellet és lecövekelt. Rövid válogatás után kiemelte a használt cd-ét, mellkasára szorította. Pénztárcája után kutatott, és kihullajtotta az aprót. Úgy kotorgált erszényében, mint egy beteg, aki hirtelen megtalálta orvosságát, s rögvest be kell vennie. Tovább haladt, igézve bámulta választottját. Be ült a volán mögé, indított - a kesztyűtartó-ból kivette a cd-lejátszó előlapját és bekattintotta a lemezt. Idáig lehetet hallani a zenét! Simona ráborult a kormányra, vállai rázkódtak, sokáig sírt… - vé-gül összeszedte erejét és elindult a többiek után. Borzalmas volt nézni, ahogy közlekedett. Túl-szárnyalva a megengedett sebességet, átcikázott néhány sápadt járókelő előtt. Befordult a sarkon, de nem használta a féket… nem lehetett látni pontosan mi is történt, mert eltakarta szeme elől az épület sarka. - Az útkereszteződésbe egyszer csak lehullott a levegőből egy égszínkék motorház-tető - hangos puffanással érkezett az aszfaltra. - Ő továbbra is figyelt a toronyból… Kihajolt a párkányon, és erőltette szemét. Lassan sikerült átlátni a téglák dzsungelén, a reklám-táblán, a divatház valamennyi öltönyén: A látványtól félelmében felszakadtak az erek remegő nya kán - legalább is úgy érezte! …Simona beszíjazva- mozdulatlanul pihent a volán mögött, feje ol-dalra billenve, karjai lazán hevertek az ülés oldalán. A segítségére érkező sógora feszítette fel a be-horpadt ajtót és ügyesen kiemelte az ernyedt testet. Valaki az áruházból fogassal együtt, hozott egy télikabátot és arra fektették. A másik autóból épségben szállt ki az izzadságban úszó férfi, ta-nácstalanul őgyelgett. Az újságáruslány hívta a mentőket. Gyorsan megérkeztek, és bezsuppolták. Száguldott a jármű szirénázva…
Jó formán csak a tömböt kellett megkerüljék! Azonnal a sebészetre került, arcára légzőkészülé-ket helyeztek, pulóverét középen kettévágták és lefejtették róla. Simona halántékából vékony pi-ros csík húzódott le - egész a nyakáig. Felitatták a sebből kiömlő életet. Maszkot viselő orvos rob-bant a helyiségbe, és az asztalhoz lépett. Körbeállták az asszisztensek… a műtős kezébe szerszá-mokat adtak, az altató orvos meredten bámulta a monitor kijelzőjét. Néha igazított a gázkeverék szelepén. Oxigén futott végig a csövön. - Ő továbbra is vigyáz állásban őrködött a toronyban, és a falakon átsugárzó szemekkel, leste a sebész minden mozdulatát. Magában fohászkodott, hogy sikerrel járjon, bármit is tesz! Egyik percről a másikra jött a változás. Kapkodó kezek kábeleket ráncigáltak, szorgos ujjakkal kapcsoltak különböző műszereket, a vállak erdejétől nem látott semmit. Eltakarták előle az asztalt. Hiába szaladt át a másik ablakhoz, ott sem járt sikerrel.
- Lentről zaj szűrődött felfelé. Belökték a kaput, nyikorgott a toronyba vezető lépcső öreg desz-kázata. Mögötte ajtó csikordult… Hátra perdült. A kitárt ajtóban, Simona mosolygott.
- Szia, Thomas! A korházban mondta egy idős bácsi, hogy itt talállak! …
~~~
Megjelent: 2025-09-20 20:00:00
|
