VideóAz Írók Boltja videója Keresés a honlapon: |
Csengődi Péter: Nászajándék – 12. fejezet: Egyenruha
Egyenruha
Egyik oldalról úgy gondolta, hogy végre kapott valamit, amitől úgy érezte, hogy valóban egy űrutazó csapat tagja. Kapott végre egy egyenruhát. A másik oldalról szemlélve viszont számára ez az egyenruha inkább szabadidőruhára hasonlított. Sőt, ha jobban belegondolt, leginkább utcán nevelkedő suhancok és maffiatagok által hordott szabadidőruhára emlékeztette. De nem volt ideje kigyönyörködni magát az öltözékével kapcsolatban. Már nem mintha képes lett volna rá, mert a hálókabinjában nem volt tükör; de ha lett volna, akkor sem lett volna ideje magát nézegetnie. Ellökte magát a plafontól a szoba ajtaja felé, majd mikor azt kinyitotta, a szélébe kapaszkodva kilökte magát a folyosóra. Hangos puffanással ért földet, de különösebben nem ütötte meg magát; tudta, hogyan kell fájdalommentesen érkezni a padlóra, amikor beér a működő gravitációs mezőbe. Az elmúlt pár órában arra jött rá, hogy időt és energiát spórol azzal, ha nem próbálja magát függőleges helyzetbe állítani, és talpra érkezni; hanem az is elég, ha egyszerűen berepül oda, ahogy éppen sikerül, és miután lezuhan, már sokkal gyorsabban feltápászkodik. Leporolta magát, bár ennek inkább csak gesztus-jellege volt, mivel az űrállomás folyosói meglepően tisztán voltak tartva. Talán az is segített ebben, hogy az űr kellős közepén nem szokott homokot és port hordani a szél. A kezében tartotta a pad-et, és figyelte, hogy mikor jut már el ahhoz a kapuhoz, amit találkozási pontként megbeszéltek az ezredessel. A hosszú, üres folyosók optikailag csalókák voltak; gond nélkül el lehetett látni a túlsó végükig, emiatt az agya azt hitte, sokkal rövidebbek. Mikor végre odaért, megnézte az időt, még tíz perc hátravolt, de a tiszt már türelmetlenül topogott a fémes padlón, ami erős kopogásként visszhangzott az egész folyosón; majd miután váltottak egy kellemetlen pillantást egymással, intett, hogy induljanak tovább. – Most megláthatja a fő művünket – mondta játékosan az ezredes, miközben a terminálon parancsot adott a kapu kinyitására, melynek szárnyai igen lassan kezdtek el a nyitott állapotba vánszorogni. – Mikor fog eljönni az, hogy a maga segítsége nélkül is el tudok jutni valahova? – kérdezte egyfajta közjátékként. – Az állomáson soha. Az űrhajón már beállítottuk a pontos jogosultságait. Az állomáson a jogosultságkezelést egy elavult, túlbonyolított rendszer végzi; majd elkezdjük újra tanulmányozni, ha élve visszaértünk. “Az űrhajón”, ismétlődött a fejében újra és újra. Végre látni fogja az űrhajót, amiről annyit olvasott, amiről annyian beszéltek, és annyian hallgattak. Most ott volt a kapu túloldalán. Amilyen lassan táródott ki az, mindig egy picivel többet látott belőle. Mikor már a türelmetlenség teljesen úrrá lett rajta, mint egy izgatott gyerek, megindult, majdnem fellökte az ezredest, és kirohant a teljesen üvegfalakkal zárt folyosóra, hogy minél közelebbről vehesse szemügyre. Egy korábbi gondolata került előtérbe: Soha semmi sem olyan, mint amilyennek a fejében képzeli. A szavak teljesen önkéntelenül hagyták el a száját: – Ilyen ronda űrhajót még nem láttam! Valóban, a külső burkolat felépítése nagyban hanyagolta az esztétika szabályait. Egy göcsörtös krumpli volt a hajótest, és abból mindeféle kinövések álltak kifelé. – Miért, milyen űrhajót látott még? – Tudja... Dokumentumfilmek... Apolló... Challenger... – Kis, szégyenkezéssel telt csönd következett. – Meg amit a sci-fi sorozatokban láttam – ismerte be letört hangon. – No igen, nálunk az elsődleges szempont nem a filmvászonra kerülés volt. Például az egyik, amin mindig csodálkoztam a hollywoodi filmeket nézve, hogy a hajók többsége kimondottan áramvonalas volt. Minek?! Ennek a hajónak sosem kell egy bolygó légkörébe repülnie, nem kell a légellenállásra tekintettel lenni. Én magam nem vagyok guru a fizika terén, de ezt még én is felfogom. – Ezek szerint itt építették meg az űrállomáson? – Az első fémlaptól az utolsó csavarig. Egyrészt így sokkal könnyebb volt titokban tartani; ha a földön akartuk volna összeszerelni, valakinek biztos feltűnt volna a Google Maps-on, hogy egy falu nagyságú hangár épült a sivatag közepén. Továbbá, hála az itteni körülményeknek, olyan anyagokat, ötvözeteket tudtunk kifejleszteni, amiket a lenti, úgymond forró környezet nem tett volna lehetővé. A külső burkolat akár hatezer Celsius-fok hővel szemben is ellenálló, de a megmunkálásához mínusz kétszáz fokra volt szükség. Ezt odalent lehetetlen lett volna előállítani ekkora térben, itt pedig már eleve adott volt. – Hol vannak az űrruhák? – A hajón elő vannak készítve. – Jó, de akkor hogyan jutunk el a hajóig? – Kinyitjuk a folyosó végén az ajtót. Ne ijedjen meg, a látszat ellenére nem légüres térbe fogunk érkezni. Beszállás előtt felhúzunk egy erőteret az űrhajó köré, és megtöltjük levegővel. Indulás előtt a levegőt kiszivattyúzzuk, és megszűntetjük az erőteret. Spórolni kell azért az oxygénnel. Gravitáció-generátor, erőtér, tiszta agyrém, gondolta. Végigmentek az üvegfolyosón, és az ezredes kinyitotta neki az ajtót. Még mindig félt egy kicsit, hogy a végtelen vákuum egy pillanat alatt kiszippantja, mint fikát az orrszívó; de valóban semmi különös nem történt. Egyszerűen kisétáltak a fém állványra, ami a hajó köré volt építve. Tőlük három ember magasságra nyílt ki a hajótesten egy zsilip, ahová fel kellett még jutniuk. Alatta egy rámpa nyúlt ki, és indult meg feléjük, ami addig nyújtózott, hogy pont a lába előtt ért a padlóhoz. – Amúgy sokkal egyszerűbb a létrán felmenni – jegyezte meg az ezredes –, de akartunk egy kicsit menőzni magának. Remélem, tudja értékelni! Pusztán a rámpa lenyitása került annyiba, mint egy bolti eladó havi fizetése. Nem volt hát más hátra, minthogy felsétáljanak a rámpán, aminek az elemei láthatóan ügyetlenül illeszkedtek egymáshoz, és a dübörgőnek egyáltalán nem mondható lépteik alatt érezhetően lengedezett minden irányba. – Bocsánat a kérdésért, de mi került ezen annyiba? – Az űrben minden túl van árazva. Ha valamire szüksége van, itt nem tud elmenni a sarki barkácsboltba. Előre tervezés, szállítás, kiszolgáltatott helyzet, beszállítói monopólium; ezek mind költséges dolgok.
Megjelent: 2025-09-02 20:00:00
|
